Néhány gondolat a Haydn fesztivál kapcsán...
Néhány
gondolat a Haydn fesztivál
kapcsán...
&
nbsp;
Két
hétvégén
keresztül ismét Haydn muzsika szólt az Eszterházy
kastélyban. Ráadásul az elôadóművészek
korhű hangszereken szólaltatták meg a zeneszerzô
dallamait.
Mit is
jelent ez?
-
A vonós
hangszereket a klasszikus
kornak megfelelôen juhbélbôl készült húrokkal
látják el, elôkerül a fortepiano, a fából
készült fuvola, s még számos érdekes hangszer.
A hangszerek részben eredetiek, részben
másolatok.
Az elôadásmód is más, kecsesebb, elegánsabb
hangulatú, a nagyzenekari látványhoz szokott
közönségnek
ugy tűnik, csak néhány zenész "lézeng"
a színpadon. Sôt, még az énekesek is másképpen
bánnak hangjukkal. Na és a hangolás! Elôször
is: a normál A hang, a megszokott 440 Hz
helyett 430 Hz-n szól.
S hogy ezt ma honnan tudjuk? Hiszen ebbôl a
korból nem maradtak
fenn hangfelvételek!? De fennmaradtak
hangszerek, melyek csak így
szólalnak meg!
-
A régizene-
mozgalomlényegében
azt jelenti, hogy néhány muzsikus megpróbál
a barokk, illetve a klasszikus kornak megfelelô
módon zenélni.
Szerte a világban ma már léteznek "Régizene-
akadémiák",
ahol a ezt tanítják. Az eredeti elôadásmódot
próbálják megtanulni, és bemutatni a
közönségnek.
Persze ehhez arra van szükség, hogy az egyes
zenedarabok kapcsán
az elôadóművész szinte belehelyezkedjen a
régmúlt
idôkbe, jó, ha végez némi zenetudományi
kutatást is ezen a téren, s így próbálja
eljuttatni a darab kapcsán a régmúlt idôk
üzenetét
a mai hallgatónak. Ilyenformán a muzsikálás
részben tudományos tevékenységgé válhat...
Számomra
hallgatóként
ez abban nyilvánul meg, hogy jobban oda kell
figyelnem az ilyen
koncerteken.
Ám én
nem vagyok professzinonális
zenész, (amatôrként családi zenekarunkban
szívesen
játszom Haydn vonósnégyeseit), azonban a
családtagok
között van néhány hivatásos muzsikus. Az
ô beszélgetéseikbôl az derül ki, hogy a
"szakma" álláspontja sem egységes a "régizene"
megítélésében. A ma megszokott (nevezzük
talán úgy: modern) elôadásmód egyes hívei
szerünt a régizenészek "tudóskodnak", "pedig
nem is tudnak olyan jól játszani hangszerükön",
"kifogásokat keresnek, ahelyett, hogy
gyakorolnának", stb...
A másik fél szerint a modern elôadók nem
művészek,
csak "zeneipari szakmunkások", mert "hiányzik az
a szellemi
többlet", amitôl egy darab megszólaltatása
muzsika
lesz. Talán a modern zenészel valóvan kevesebbet
foglalkoznak
szakirodalommal. A régizenészek között is
vannak
kiváló és kevésbé tökéletes
muzsikusok. (Csak talán elvárjuk, hogy ha valaki
valami "különlegessel"
foglalkozik, azt csinálja tökéletesen...) Szerintem
kár ezen marakodni, a historikus elôadásmód
érdekes dolog, sokat lehet belôle tanulni, de nem
kötelezô
mindenkinek így játszania.
A Magyar Haydn Társaság
hangversenysorozatában valóban
értékes koncertek hangzottak el:
-
A
nyitóhangverseny, az Orfeo kamarazenekar
és a Purcell kórus elôadásában felhangzó
Cecilia-mise ritka élményt nyújtott, hiszen a
művet
alig-alig hallhatjuk. A jól sikerült koncertrôl
részletes
értékelést olvashatnak a Magyar Nemzet
szeptember
11-i számában a 11. oldalon Bôsze Ádám
tollából.
-
Mi
soproniak méltán lehetünk
büszkék az egyik koncert elôadóművészére,
városunk szülöttjére, Komlós Katalinra.
-
Malcolm
Bilson játéka még
az én vájt fülű, szakmai részletekre koncentráló
kisöcsémet is elvarázsolta...
Most kéne
egy frappáns befejezés...
"Minden
nagyon szép, minden nagyon
jó, mindennel meg vagyunk elégedve", csak
drágák
a koncertjegyek, a hangversenyeket elsôsorban
osztrákok és
budapesti zenetudósok látogatták.
Kóczán
Krisztina
