A jólét is teremthet veszélyhelyzetet

Gyermekvédelem a harmadik évezred küszöbén címmel izgalmas, országos konferencia színhelye volt a múlt héten Sopron. A téma kiváló szakértői tartottak előadásokat, és érintették a többi között a védelem jogi vonatkozásait, eredményeit, nehézségeit, a gyermekotthonok szerepét, a fiatalkori bűnözést, a bíróságok és a gyámhivatalok kapcsolatát, a pártfogói munkát. Dr. Sütő Terézzel, a soproni polgármesteri hivatal szociális irodájának vezetőjével a konferencia jelentőségéről, időszerűségéről, a gyermekvédelem városi helyzetéről beszélgettünk.
– A rádiótól kezdve az írott sajtón át a televízióig sokan kerestek minket a rendezvénnyel kapcsolatban – mondta bevezetőben az irodavezető asszony. – Már ezért érdemes volt megtartani a konferenciát. A médián keresztül felhívhattuk a közvélemény figyelmét, hogy a gyerekekkel törődni kell. Most százéves a magyar gyermekvédelem. A száz év úgy telt el, hogy valamilyen módon, állami, egyházi szinten megpróbáltak gondoskodni a gyerekekről. Ideje ezen a területen is azt tenni, ami az idősgondozásban már nyolcadik éve tart. Konferenciákon foglalkozunk ezzel a korosztállyal.
– Mi a véleménye, a gyermekeké volt az elmúlt száz év?
– Az elmúlt század nem volt a gyermekeké, gondoljunk csak a  kiszolgáltatottságukra, a rabszolgaságra, a gyermekmunkára. Egyébként fel lehet tenni a kérdést, kié volt egyáltalán a múlt század?
– Anyagi kérdés, hogy a gyerekek méltatlan helyzetbe kerülnek?
– Nem anyagi kérdés elsősorban. A fő okok között lehet említeni a szülők alkoholizmusát, a családban meglévő agresszivitást, a növekvő toleranciahiányt, a bántalmazást, a felfokozott életritmust, azt, hogy a szülőnek sokszor saját magára sem jut elég ideje. A rendszerváltást követően sok embernek kellett újra kezdenie az életét, s ez nem ment következmények, konfliktusok nél-kül a családokra nézve. Gyakori a gyermekét egyedül nevelő anya, a felelőtlen gyermekvállalás. Teremthet a jólét is veszélyhelyzetet, amikor a pénz pótolja a pótolhatatlan szeretetet, törődést. Egy gyerekkel akkor kell beszélgetni, amikor ő akarja, s nem akkor, amikor nekünk van időnk, vagy kedvünk. Nagy a veszély, hogy a mostoha körülmények között felnövő gyerekek sivár, érzéketlen felnőttek lesznek. Így az igénytelenség persze csak öröklődik.
– Mi a helyzet Sopronban? Növekszik vagy csökken a védelemre szorulók aránya?
– Sajnos növekszik. Idén szeptember 1-jéig huszonöt gyereket vettünk védelembe leginkább a szomszédok bejelentése alapján. Hatósági határozat születik az intézkedésről azért például, mert a gyerek nem jár iskolába, elhanyagolják az étkezését. Volt olyan, hogy egyszerre hat gyereket kellett a családból kiemelni. Jó lecke volt a szülőknek. Már vissza is kapták a gyerekeket. Régen a támogatást kérők nyolcvan százaléka nyugdíjas, idős ember volt és a többi gyermekes család. Mára 50-50 százalékos az arány, vagyis emelkedett a rászoruló gyermekes családok száma.
– Vannak a védelemnek soproni sajátosságai?
– Bizony vannak. A megye majdnem minden gyermekintézete Sopronban működik a megyei önkormányzat finanszírozásában. Rendelkezünk utógondozói hálózattal, pártfogói felügyelettel. Még otthonteremtési támogatást is tudunk nyújtani, ám az igen magas soproni lakásárak miatt úgyszólván semmi esély nincs, hogy az életbe kikerült felnőtt saját lakáshoz juthasson. Ahol viszont alacsonyak a lakásárak, ott nincs munkalehetőség. Megoldás lehetne, hogy a megyéből érkezettek az egész megyébe menjenek vissza, a szülők részéről azonban nem mutatkozik fogadókészség. Az esetek kilencven százalékában sem a fogyatékost, sem az ép egészségest nem várják. Hosszú ideig azt tartottam, hogy a legrosszabb család is jobb, mint a legnagyszerűbb intézet. Idővel be kellett látnom, hogy ez nem igaz. Az intézetből kikerültek még azt sem tanulták meg, hogyan kell a pénzt beosztani. A fiatalok itt maradnak a városban, és nem tudunk alternatívát mutatni nekik. Soproni sajátosság az is, hogy sokan költöztek a városba olyanok, akik átjárnak a szomszédos Ausztriába, ahol a szórakoztató iparban dolgoznak. Pár évig jól keresnek, megszületik a gyerek, majd hazajönnek, mert megszünt az állás. Megszokták a költekező életmódott, egyszer csak szorult helyzetbe kerülnek. Rosszul hat a hosszan tartó munkanélküliség is, amely leginkább lustaságot eredményez.
– Mennyire megértő ma a társadalom, a környezet a problémákkal kapcsolatban?
– Azt mondom, lehetne megértőbb is. Szerettünk volna például tisztasági fürdőt a rászorulóknak a Kossuth Lajos utcában. A szándékunk meghiúsult a szomszédok, az utca lakóinak ellenkezésén. Aki jó helyzetben van, lehetne toleránsabb is. Érzéketlenek az emberek a másik bajára, pedig mindenki kerülhet nehéz körülmények közé. Elég egy válás, tartós munkanélküliség, s máris oda a biztonság.
– Hogyan tud megfelelni az önkormányzat, a szociális iroda a gyermekvédelem kihívásainak?
– A számítógépes nyilvántartásunkban tizennégyezer család szerepel. Ennek a számnak a felét a gyermekes családok adják, a többit az idősek. Idén 288 millió forintot tudunk saját forrásból költeni a gyermekvédelemre. Ehhez jön ötven millió állami támogatás. Pontosan 1267 gyerek kap havi négyezer forint rendszeres kiegészítő családi pótlékot. Helyi rendelet alapján jövedelemtől és lakásrezsitől függően háromezernyolcszázan részesülnek átmeneti és időszakos lakásfenntartási támogatásban ezerötszáztól ötezer forint erejéig. Ez évente hetven millióra rúg. Gyerekétkeztetésre tizenhat millió forintot fordítunk. Az idei tanévben  kétszázhetven gyerek étkezhet térítésmentesen, kétszáz kiegészítő támogatással. A gyerekjóléti szolgálat tanácsokat, ötleteket, konkrét segítséget kínál a krízishelyzet feloldásához. Ha azt látjuk, hogy a család mindent megtett a saját erejéből és többre nem képes, számíthat a segítségünkre.

P. M.