Lk 16.19-31 Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám - mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”

Jézus ismer bennünket. Úgy is, mint övéit, és úgy is, mint Tőle távol állókat.
Ismeri a világot, ismeri a kísértést, hiszen teljes ember (is) volt. Egyet nem ismer, mint sajátját, és ez a bűn. Sokszor és sok példabeszédben szólt az állások, a világi sorrend megcserélődéséről, szembeállítva a két lét értéksorrendjét. Beszéde alapján mindenki előtt világos (lehet), melyek a világ értékei, és melyek a maradandó értékek.
Nem Ő mondta ezt el először, és noha Keresztelő Szent Jánossal megszűnt a próféták földi küldetése, minden igehirdetőnek és minden kereszténynek közös feladata: hirdetni az igében és magatartásában a fontossági sorrendeket, hogy választhasson ki-ki a saját döntése szerint. Nem lehet kétséges, hogy sokszor előfordul a helyzet, melyet itt felvázol: valakinek a helyzete a világi jóból ott, a földi élet után rosszra fordul, és még van benne annyi jó, hogy az őt követőket, főleg rokonait, a "hasonló ívásúakat" ettől meg szeretné menteni.
A számítógépesek világában nagyon jól ismerik a címbeli rövidítést: FAQ. Magyarul az angol rövidítés azt jelenti, hogy a "gyakran elhangzó kérdések". Programok és felületek kezelésében merülnek fel többnyire kérdések a felhasználók részéről, és a készítők - a sok felesleges kérdést, szószaporítást megelőzendő - közlik egy csoportban a már elhangzott leggyakoribb kérdéseket és válaszokat.
Nagyon triviális, de tulajdonképpen igaz, hogy az evangéliumok, a Szentírás is felfogható akár egy ilyen FAQ-ként, állandóan kezünk ügyében levő gyűjteményként, aminek különösen szájbarágó módon a mai része ilyen. Nyilván nem a halottaknak, hanem az élőknek szól. Azt mondja tisztán emberi nyelven: addig kérdezz, addig próbálj a jézusi, isteni normák szerint viselkedni, ameddig lehet. Hiszen előtted van a már holtak és az élők példája és vallomása.
Ahogyan a program használójának célszerű a kérdés-felelet gyűjteményt elolvasni, mielőtt végzetes, már helyrehozhatatlan hibát vétene, úgy (is) kell olvasnunk a mai evangélium-részletet, mert ez az üzenet immár a Feltámadottól jön, és lehet, hogy az utolsó figyelmeztetés, melyet szeretetének bizonyítékaként küld. Figyelmeztetésként a gazdagokhoz, és vigaszként a szegény Lázárokhoz.
- DI -