CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2023. jĂşnius 9., pĂ©ntek, Félix, Annabella napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Tea for two & two for tea
Porcelánkiállítás a Lábasházban

A porcelánt legalább kétszer fedezték fel. A "fehér arany" regénye 1400 éve, a Sui dinasztia idején kezdődött Kínában, ahol egy pásztor találta úgy, hogy ha egy bizonyos fehér agyagon tüzet rak, akkor a lába nyoma az eredetileg puha masszában megkeményedik.


Ebből született meg a kínai porcelán, mely titkát - mely szerint kvarcból, földpátból és kaolinból előállítható - féltékenyen megőrizte a fizikai-szellemi fallal körülvett ország több, mint 1000 évig. Gyártásának virágkora a XIV.sz., a Ming dinasztia ideje. Nevét az olasz próbálkozásokból kapta, ahol kagyló (aporcella) őrölt porából próbálták előállítani, de szerencsével csak J.F. Böttger alkimista járt 1709-ben. Igaz, hogy aranyat és nem porcelánt szeretett volna létrehozni, de ugyebár nem lehet minden tökéletes, és a végeredmény a fontos!


Az 1500 fokon előállítható anyag nagy karriert futott be: a Kínából származó darabokat hosszú és veszélyes, elsősorban tengeri úton szállították Európába. Így aztán nem sokan engedhették meg maguknak a drága tárgy-különlegességek birtoklását. Máz nélküli és mázas formáját különböztetik meg. Kétszer égetik és gyakran festik. A mázas porcelán három alfaja a lágy, a kínai és a kemény porcelán, melyeknek egyben tulajdonságát és tartósságát is jelzi a megjelölés.


A Meissenben manufaktúrában dolgozni kezdő alkimistához csatlakoztak a később gombamódra szaporodó műhelyek, létrehozva a porcelán ezer és egy fajtáját.
A 175 éves Herendi Porcelángyár Herendi Porcelánművészeti Múzeum Alapítványa és a Soproni Múzeum a Lábasházban rendezett kiállítást, melyet szeptember 30-án 11 órakor Kőhegyi Orsolya nyitott meg. A kiállítás címe: "Porcelánba égett emlékek".


Azt egy pillanatig nem állíthatom, hogy emlékeim szerint gyermekkorom a porcelán bűvöletében telt volna el. Láttam ugyan mindig embereket, akik a porcelántárgyak megnézését alul kezdték, és ennek (az ott talált jegynek) megfelelően estek hasra vagy éppen fordították el fejüket a tárgytól. A porcelánnal egyidejű ugyanis a porcelánsznobizmus megszületése. Ennek tárgyi non plusz ultrája a kézzel festett Viktória minta, a vágy a királyi készlet (életrész) birtoklására, mely átlagos halandó pénztárcájától és idejétől mindig is távol állt, és csak jobbfajta tántik délutáni teájakor voltak felfedezhetők a hiányos, de "echte" készletek.


Nem nehéz megjósolni, hogy a társadalmi kivagyiság, és ezzel együtt a sznobizmus legújabb korbeli divatjának feltámadása magával hozza az antik, az ál-antik utángyártott és a ma készített különleges, kézi festésű darabok begyűjtését. A szépen formált és nagy gonddal festett darabok tényleg szemet gyönyörködtetőek. A bennem található előítéleteket pedig csak a hétköznap használható, mindenki által hozzáférhető, ízlésformáló, klasszikus vagy modern formák tudják-tudnák kiengesztelni.


Ezek a porcelánok, melyek - mégegyszer mondom - gyönyörűek, a vitrinben is felkeltik azt a "terítési frászt" a cikk szerzőjében, amit minden ünnepi teríték megbillenésekor átélt, s marad benne a Petőfi féle érzés a Kárpátokat illetően.


- DI -



2001. szeptember 30., vasárnap 12:25


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület