Anton Pavlovics Csehov 44 életéve a polgárosodás időszaka a cári Oroszországban, melyet két oldalról időben a jobbágyfelszabadítás és az első, a polgárinak mondott forradalom határol.
Sajátossága a kontrasztok sokszor ordító, egymást pusztító és mégis erősítő ellentéte, a gyors és tökéletlen lefolyás, a nagyon különböző vágyak, irányzatok egymás melletti, párhuzamos élete.
A csehovi ige, mely végigkíséri az író betegségekkel teli, rövid életét, s amelyet munkásságán keresztül az utókorra hagy, rövid, két szótagú: várni! Az eseményektől, a valódi változástól még oly távol levő alakjai a mondataik zeneiségében, a lírai és ugyanakkor irónikus, realista jellemrajzokban nőnek a világirodalom élvonalába, s emelik ugyanoda szerzőjüket.
A Cseresznyéskert írója megjárja a társadalom legkülönbözőbb útvesztőit, vidéki fűszeres fiaként indulva jut el a város mindent egybeolvasztó, kavargó szociográfiai polihisztorságot kínáló kohójába, él az alig szocializált Szahalin szigetén, majd korán kezdődő, végzetes tüdőbetegsége viszi közel a nyomorgókhoz, az állandó halál-közeli élet a legegyszerűbb, s legbonyolultabb bánatok, állapotok megértéséhez.
Előfutára és alappéldája annak a realizmusnak, melyet Oroszországban majd Gorkij, Amerikában pedig a polgári lélektani dráma megteremtői visznek sikerre, élükön O'Neill-el.
A Soproni Petőfi Színház a hét végén mutatja be a Cseresznyéskertet Ferkai Tamás rendezésében.
Nem hétköznapi feladat, hogy mindezen szociológiai körülményeket úgy jelenítsék meg a színpadon, hogy azon értékeit emeljék ki a komédiának nevezett műből, melyek még ma is megtartják a színházaink deszkáin a háromfelvonásost, melyek időtállóan emberiek, realisták és kortörténeti, kitörölhetetlen értékek.
- DI -