Lk 17.5-10 Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! - megteszi nektek. Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz. Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is? Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.”

Sokan és sokszor felteszik a kérdést: "mit vár el tőlem az Isten"?
Nos, ha kicsit egyszerűen, kicsit brutálisan is, de a mai jézusi beszéd nyíltan kimondja: tedd azt, ami a kötelességed, és ne légy nagyra vele, mert csak azt teszed, amire képességet és lehetőséget kaptál.
Mivel meglehetősen kevés eperfa szaladgál gyökereken - mint lábakon - a tengerek felé, körülbelül ennyit jelent mennyiségi szemlélettel kérni a hit növelését. Ki mondhatja ezek után, hogy ekkora vagy akkora a hitem? Még kevésbé hasonlítható a hit mértéke két ember között. Ritkán, de előfordul, hogy idézzük egy-egy nem hétköznapi helyzetben az Urat: "nagy a te hited"! Ekkor csak arra gondolunk, mi nem tudnánk a felvetődött problémát ilyen strammul megoldani, pontosabban az Úr elé vinni, belátva, hogy itt mi kevesek vagyunk.
A hit akkora, amennyire valaki az isteni szeretetet, az agapét gyakorolja a mindennapi életben, amennyire megteszi a kötelességét, amennyire mások hasznára van, s emellett még szerény is tud maradni.
Ha ezt a tulajdonságot látjuk másokban, akkor majdnem biztosan tudjuk: ők közel vannak Istenhez.
Ha mások ezt bennünk látják, akkor így növekszik bennünk a hit, igaz "mikroszkópos nagyságban". Érdemes így élni, hiszen erre választattunk. Ha nem is éri el hitünk a mustármag nagyságát, ha nem is indulnak el az eperfák.
- DI -