Emlékezés - 1849. október 6.
Sopronban az evangélikus temető előtti emlékhelyen a vértanúk áldozata
előtt tisztelegtek a város megjelent közéleti személyiségei, általános-
és középiskolás diákjai és mindazok, akik a megemlékezés napján koszorút,
virágot, mécsest kívántak elhelyeznil a vértanúk emlékművénél.
Október hatodikára emlékeztünk. Arra a súlyos, fekete fellegekkel beárnyékolt
napra, amely az aradi vesztőhelyen a tizenhárom vértanú kivégzésének napja.
Az 1848-49-ben történteket a soproni Handler Nándor szakképző iskola
diákjainak ünnepi megemlékező műsora elevenítette fel.
A megemlékezés napján gondojunk ezúttal azokra is, akiket az aradi vértanúkhoz
hasonlóan kivégeztek: a bebörtönözött ezrekre, azokra a tízezreke, akik
életüket közlegényként a birodalom legtávolabbi helyőrségeibe besorolva
élték le.
A megemlékezésen túl, hitük és áldozatkész tettük álljon mindig erőt
adó példaként minden magyar előtt.
"Csak amikor egészen sötétbe vált az éj, akkor vonult haza a vesztőhely
környékét megszálló nép. A szállongó, néma csoportok meg-meg álltak útközben,
s hosszan néztek vissza a letaposott sírokra. Mintha minden szemtanú kitörölhetetlen
képet akart volna megrögzíteni emlékezetében a tragédia színhelyéről, hogy
valamikor a késő kornak, mely eljő ide a szent sírok fekvését kutatni, számot
adhasson a Golgotának minden göröngyéről..." (Iványi Ödön)
A halottvirrasztó éjszakán senki sem hunyta le szemét a városban.
Minden házban, minden lakásban szívszorongva gyászoltak az emberek. De
a legszívszaggatóbb fájdalom azokban a házakban volt, ahol a meggyilkoltak
özvegye - Damjanich Jánosné, Lahner Györgyné, Vécsey Károlyné és Lázár
Vilmosné - élték át az irtózatos napot...
De nem volt nyugodt éjszakája az aradi várnak sem. A tiszteket,
közkatonákat lesújtotta és megdöbbentette az embertelenül kegyetlen bosszú.
A vár egyik tisztje juttatta el Vécsey özvegyének azt a mondatot, amelynek
kezdőbetűi kilenc vértanú kezdőbetűit adják: Magyarország ne feledd halottaidat,
mint vádlók élnek ők...
És a nép nem felejtette el dicső fiait..."
Elleméri és ittebei Kiss Ernő, született Temesvárott, a Bánságban,
49 éves katolikus, gyermektelen özvegy, azelőtt a hannoveri király nevét
viselő huszárezred ezredese és parancsnoka;
Gróf Vécsey Károly, született Pesten, Magyarországon, 42 éves,
katolikus, nős, gyermektelen, azelőtt a hannoveri király nevét viselő
2. Huszárezred őrnagya, császári, királyi kamarás;
Aulich Lajos, született Pozsonyban, 57 éves, katolikus, nőtlen,
azelőtt a Sándor cár nevét viselő gyalogezred alezredese;
Török Ignác, született Gödöllőn, Pest megyében, 54 éves, katolikus,
nőtlen; azelőtt a császári királyi utász-hadtest alezredese és utóbb Komárom
vár erődítési igazgatója;
Lahner György, született Besztercebányán, Zólyom megyében, 53
éves, katolikus, nős, egy gyermek apja, azelőtt a Gróf Gyulay Ferenc nevét
viselő gyalogezred őrnagya;
Schweidel József, született Zomborban, Bács megyében, 53 éves,
katolikus, nős, öt gyermek apja, azelőtt a Sándor orosz nagyherceg nevét
viselő huszárezred őrnagya;
Pöltenbergi Pölt Ernő, született Bécsben, Ausztriában, 35 éves,
katolikus, nős, három gyermek apja, azelőtt kapitány és csapatparancsnok
a jelzett huszárezredben;
Nagy-Sándor József, született Nagyváradon, 45 éves, katolikus,
nőtlen, nyugalmazott kapitány;
Knézich Károly, született Velike Gajovacban, 41 éves katolikus,
nős, két gyermek apja, azelőtt kapitány a 34. Gyalogosezredben;
Gróf Leiningen-Westerburg Károly, született Illenstadtban, a
Hessen-Darmstadt nagyhercegségben, 30 éves, lutheránus, nős, azelőtt kapitány
a 31. Gyalogosezredben;
Dessewffy Arisztid született Csákányban, Abaúj vármegyében, 45
éves, evangélikus, nős, kapitány, 1839 óta nyugállományban;
Damjanich János, született a bánsági Stásában, 45 éves, görög
nem egyesült vallású, nős, gyermektelen, azelőtt kapitány a 61. Gyalogezredben;
Lázár Vilmos, született Nagy-Becskereken, a Bánságban, 34 éves,
katolikus, nős, három gyermek apja, volt hadnagy.
2001. oktĂłber 06., szombat 12:20
|