Sopronban a magyar ásványcsoda

- Az, amit ön most a kezében tart, Magyarországon az ásványok első számú sztárja. Maga a magyar ásványcsoda - mondja Molnár Pál, a soproni ásványbörze fő szervezője, miközben a kezemben forgatom az egyik oldaláról közönséges kavicsnak látszó kődarabot, amelynek a másik oldalán azonban, a belsejében különleges fényű és csillogású anyag csillan meg.
1999 előtt Magyarországon mindenki - az akadémikusoktól a diákokig - azt nyilatkozta, hogy itt nem található meg ez az ásvány. Ám Észak-Magyarországon, Monokon csoda történt. Egy kis domb felszínén az egészen kis diónyitól a nagyobb méretű dió nagyságig heverő vulkáni bombák között, ahol a geológusok ezekből már régebben - eredmény nélkül - néhányat össze-összeütögettek, egyszer csak egy kettéütött kő belsejében előtűnt a tűzopál és a nemes opál. A vörös tűzopál Európában egyes-egyedül Magyarországon létezik.
A nemesopál sokszínű - kék, zöld, piros, sárga - szintén egy rendkívül dekoratív, különleges ásvány. Egyébként a Szerencs közelében fekvő lelőhelynek a fellelhető hét féle opál között van még egy harmadik csodája is: az üvegopál. Ez utóbbi ibolyántúli lámpa fénye alatt sötét almazöld színben világít. A soproni ásványbörzén jelen voltak azok a szakemberek, akik a szenzációszámba menő ásványcsoda felfedezésében és ismertté válásában szerepet játszottak: Németh Tamás Veszprémből és Kövecses Varga Lajos Siófokról.
A magyar nemesopálok szakmai körökben mindenképpen szenzációt jelentenek, még akkor is, ha e területen is jelentkeznek a tipikus magyar gondok. Nincsen megfelelő technológia, gépek, és persze hagyományai sincsenek az ásványok megfelelő feldolgozásának. A Molnár Pál által mutatott nyers állapotú ásvány értéke fél órai munkával elvégezhető csiszolással harminc-negyvenszeresére növekedne; aranyba foglalva, ékszerként az értéknövekedés halmozott mértékű lenne.
A Gyermek- és Ifjúsági Központban megrendezett 19. Pannónia Közép-Európai Nemzetközi Ásványbörzén  az ősmaradványok és ékszerek mellett egyéb, gyűjtők számára fontos ritkaságokat is megtalálták azok, akik darabról darabra, órákon keresztül átvizsgálgatták a kínálatot.

Figyelmemet Molnár Pál - remek idegenvezetőként - az Oroszországból származó charoit-nak nevezett ásványra hívta fel. Ennek a világon egyetlen lelőhelye van, a Bajkál-tótól 2000 kilométerre északra, nevét is lelőhelyéről kapta. Ez a tavaly még szinte ismeretlen, csodálatos színárnyalatú és szövet-felépítésű ásvány egyike a külföldi ásványvilágból itt megjelent ritkaságok közül azoknak, amelyeket Nyugat-Európában most kezdenek csak megismerni.
Nem tudom, a köztudatban mennyire van benne az a tény, hogy külföldön a soproni ásványbörzét tartják Magyarország legbevezetettebb, legnívósabb kiállításának.
Sopronnak egykoron, a húszas évektől az ötvenes évek végéig bányászati egyeteme volt. Amikor Sopronban a szervezők tíz évvel ezelőtt az ásványbörzét és kiállítást elindították, akkor ezeket a bányászati hagyományokat szerették volna feléleszteni - meséli Molnár Pál, amikor az eredményekről kérdezem.
Úgy gondolja, hogy a soproni az egyetlen magyar ásványbörze, amely az elmúlt három-négy évben folyton növekvő színvonalon tartja a nívóját látogatottságban és minőségben egyaránt. Az egyik magyarázata mindennek az lehet, hogy itt tényleg Kelet-Európa természeti csodái jelennek meg.
Egyedül is végignézem még egyszer a standokat, az ásványokat, a csiszolt és sziporkázó "köveket", a  nagyítóval tüzetesen vizsgáló gyűjtőket, azt ahogyan egy-egy darabot a fény felé tartva nézegetnek, vagy a keresett ásványt megtalálva arra "lecsapnak" - és úgy érzem, megértettem, hogy Molnár Pál miért is használta beszélgetésünk alatt az ásvány szinonímájaként végig a csoda szót.

té