- Igen anyu! Még öt perc, aztán felkelek.. Van még idő..
De nem! Ez Németország, a negyedik reggel Kemptenben és a második tanítási nap a Hildegardis Gymnasiumban.
A reggeli szüttyögés után elindultunk a suliba. Ahol meglepő módon már 7:45-kor kezdődik a tanítás. Eddig még nem is volt semmi gond. A probléma akkor kezdődött, amikor próbáltunk eligazodni az órarendünkön. Kicsit elbizonytalanodtunk, amikor csak ennyit láttunk: MMOEP6. Minden tudásunkat bevetettük és gyakorlott kémek módjára megfejtettük ezt a bonyolult kódot. Hát igen, ezek a magyarok!
A privát székeinkkel átvonultunk az iskola másik végébe. Megnéztünk egy Matek órát Moe-val (a tanár monogrammja), a P6-os teremben.
Kicsit nehezen fogtuk fel, hogy a zene itt az óra végét jelenti. Otthon (in Hungary) a csengetés olyan, hogy felébreszti az alvó diákokat ill. tanárokat is. Szintén sokáig tartott rájönni arra, hogy nincs minden óra után 10 perces, jól megérdemelt szünet. Csak arra van idő, hogy megkeressük a következő termet, ami az esetünkben a könyvtár volt. (Természetesen a szék nem hiányozhatott a kezünkről.) Itt volt a PROJEKTARBEIT, ahol szituációt kellett kidolgozni, magyarul is.
A 3. órán együtt, a magyar különítmény átment a THEATER-be. Ott egy kicsit jobban megismerkedtünk Németország földrajzával. A legérdekesebb azonban mindenkinek az volt, amikor a hannoveri EXPO-n készült videofilmen láthattuk a tavalyi, soproni cserediákokat. Nem kevés ismerős arcot fedezhettünk fel és jókat is nevettünk rajtuk. Emellett elkönyveltük, hogy milyen szerencsések, hogy ott lehettek az EXPO-n.
Az órát követően mondott csődöt a magyar tudomány, ugyanis nem sikerült megtalálnunk az XYZ termet. Így lemaradtunk egy minden bizonnyal érdekes biológia óráról.
A PH5-ös terem megtalálása újabb kihívást jelentett számunkra. Amikor a 2. emeleten harmadszor láttuk ugyanazt az akváriumot, akkor kezdtük érezni, hogy vmit elrontottunk. Szerettünk volna megkérdezni vkit, de olyan nehéz közlekedni azokkal a székekkel. De ezt az akadályt is sikeresen vettük, és megtaláltuk a termet, ahol fizika óra volt egy 12-es csoporttal.
Az utolsó óránk hittan volt. Ez azért volt érdekes számunkra, mert a tanár minket is belevont a munkába. 12:40-kor „kizenéltek” a 6. óráról és mindenki ment ebédelni, hogy újult erővel vethesse bele magát a délutáni programba. Ez nekünk a vásárlást jelentette.
Este pedig elérkezett e várva-várt pillanat: Elmentünk JÉGKORIZNI!!!! Az elején ismerkedtünk a jéggel, a többség aztán egész közelről is megnézte. (szóval elesett) Csak bámultunk a kempteniek profizmusán, és végre megtaláltuk azt a dolgot, amiben ők a jobbak… ? Ennek a mókának azonban fél 10-kor vége szakadt
Este pedig fájó hátsóval és nagyon fáradtan aludtunk el

Pogátsa Zsuzsanna