Változtatva a változtatandókat (mutatis mutandis) érvényes a címbeli mondás, mely magyarul valahogyan így hangzik: a hasonló örül a maga-fajtájának. Min és mit változtassunk?
Talán a tartalom örök érvényét a mára kellene aktualizálni, azt felmérni, hogy hasonló a hasonlót generálja.

Egyelőre a kegyetlen amerikai tömeggyilkosság kitervelője és elvégzői jól terveztek. Egyrészről egy hasonló ellencsapás valószínűsége napról napra nő, sőt a bio-hadviselés csak fokozza a lincs-hangulatot. Másrészről az aljasság ilyetén sikerén felbuzdulva ma már mindenki - kis országunkban is - a legnagyobb frászt hozhatja egy valós-vélt ellenfele-ellensége fejére. Nem kell más hozzá, mint egy gumikesztyű, ebből kifolyólag egy ujjlenyomatmentes boríték, némi hintőpor, egy hamis vagy provokatív feladócím és a feladáshoz egy kis utazás vidéken. Pesten ez utóbbi is megspórolható.
Máris kész az időzített, belül robbanó bomba, mely sokkal szélesebb hatósugarú, mint csak maga a címzett: milliókba és sokaknak nagyon sok munkájába kerül, mire a negatív válasz megszületik, és csitul a megbolygatott idegek vitustánca.
Az első tanulság tehát adott: van bőven mit provokálni a mi alja-érzéseinkben: mindenkinek, de legalábbis sokunk erős aránytévesztett, amikor a saját, legfontosabbnak tartott belső nyűgét kicseréli a társadalmi méretű hadviseléssel.
A szolidaritás az egyedüli, mely megmenthetne a vakriadóktól, és engedne arra az időre koncentrálni, amikor tényleg baj van, amikor tényleg elkel a segítség.
Gyermekkorom kedves tanítómeséjét, a hazudós pásztorfiú és a farkas történetét nem tudom, mekkora földrajzi kör ismeri: ma már idehaza sem igen hallom, hogy mesélnék. Tény azonban, hogy a folyamatos stresszben is kifáradhat az ember, és talán éppen akkor lesz nemkívánatos módon engedékeny, amikor valóban figyelnie kellene.
S mivel az emlékezetben sokáig él a gyanú, a hatás minden egyes alkalommal "garantált". Lehet, hogy jobban ismerjük egymást, mint azt korábban sejtettük? Lehet, hogy másokat jobban ismerünk, mint saját magunkat?
Magyarországon már van iskoláskorú gyanúsított (milyen véresen komoly dolgot kell ebben a korban ilyen "viccesen megtorolni"), a másik két gyanúsított pedig egészségügyis. Ez utóbbi már komoly figyelmeztetés-értékű: ott higult fel egy "szakma", ahol az erkölcsi érzéknek a legszilárdabbnak kellene lennie, ahol már csak a szakmai ismeret sem engedhetné meg a "tréfát". Szürke angyalok ők, akik azt pusztítják, amit egy egyszerű gyilokkal nem lehet, mert a médiafigyelő egyén általánosít. Tudja, hogy a tolerancia irányában is csökkent, őt is "megviccelhetik", ha esetleg túl sokszor kéri a kacsát, egyáltalán, ha "terhessé" válik.
Mivel több latin közmondás éppen nem jut eszembe, abbahagyom. Lehet, hogy elmehetünk a műveltségünkkel együtt, ha a kultúránk hamis és nem úgy megalapozott, ahogyan azt mindig is büszkén vallottuk?
- DI -