|
1956-os Emlékhely ( Sopronkőhida-Jánostelep)
Ivanics Ferenc Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlésének
elnöke, Dr. Gimesi Szabolcs Sopron város polgármestere,
dr.
Payer Erzsébet és Tengerdi Antal alpolgármesterek
részvételével, politikai pártok, civil szervezetek
és Sopron város közönsége csendes
emlékezésen hajtott fejet a forradalom valamennyi hősének
tiszteletére emelt kőhalomnál és a kilenc 56-os
mártír kopjafájánál.
A Himnusz hangjai után Márai Sándor versét
Balogh
Márton szavalta.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."
|
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...
|
| (Részlet Márai Sándor Mennyből az angyal
című verséből) |
A megemlékezés ünnepi szónoka dr.Payer Erzsébet
Sopron Megyei Jogú Város alpolgármestere volt:
1989 óta járunk, járhatunk
ide a János telepi rabtemetőbe emlékezni, fejet hajtani
az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc megyénk
mártírjainak volt nyughelyéhez.
Soproniak emlékhelye lett ez a volt rabtemető.
A kopjafák, a kőhalomból rakott jelképes
sír szomorúságot, bánatot közvetít,
pedig október 23-ika az ünneplés napja.
Ünnepe annak a 45 évvel ezelőtti napfényes
keddi napnak, amikor a fiatalság indította forradalomhoz
az egész ország, gyermekektől az öregekig mindenki
csatlakozott. A magyar nép évszázados álmának
megvalósulhatóságát látták, a
szabadságot, függetlenséget, semlegességet, a
demokráciát.
Öt éves voltam akkor, én nem
beszélhetek saját élményről, részvételről,
de érzésekről igen. Volt valami felszabadult boldogság,
megkönnyebbülés a levegőben. A nagycsalád,
amiben éltünk csupa mosolyt, várakozási izgalmat,
felszabadultságot sugárzott. Nem tartott sokáig. Hamar
jött a félelem, az aggodalom, a bizonytalanság, a rettegés.
Emlékszem, álltam a szobánk ablaka előtt, éppen
csak az ablakdeszka fölé ért a szemem, és az
utcán vonultak az orosz tankok véget nem érő
sorban.
Csontjaimban érzem most is a rettegést, amit akkor nem
értettem. Aztán jött apám barátja az egyetemről.
Kanadába hívott bennünket. Nem mentünk.
- Köszönöm édesapám, hogy nem mentünk...
Sokan maradtak, maradtak olyan áron is, hogy életükbe
került, hisz a véres megtorlás nem mérlegelt.
Itt, Czifrik Lajos, Földes Gábor, Gulyás Lajos,
Kiss Antal, Szigethy Attila, Tihanyi Árpád, Török
István, Weintráger László és Zsigmond
Imre emlékére állított kilenc kopjafa emlékeztessen
a sok-sok névtelen áldozatra is, akik életüket,
szabadságukat, vagy egyéni, családi boldogságukat
áldozták hazánkért.
Hiszem, hogy az évek múlásával egyre mélyebb
és megállapodottabb ünnep lesz október 23. a
magyar nép életében. A forradalom emléke, a
hősök tisztelete adjon erőt nekünk, gyermekeinknek,
unokáinknak, hogy 56 eszmeisége szerint éljünk.
Arany János után vallom, " minden magyar utód legyen
különb ember mint apja volt ".
Dr. Payer Erzsébet Sopron Megyei Jogú Város alpolgármestere
emlékező beszédét követően a jelenlévők
nemzeti színű szalagot és virágot helyeztek
a hősök kopjafáira és megkoszorúzták
az 56-os hősök emlékművét.
2001. oktĂłber 24., szerda 00:07
|
