Jelenits Istvánnak már ajánlott könyvéből ismerem csak az idézetet, ahol ő maga is többször citálja frappáns volta és igaz tartalma miatt W.H.Auden: Az alkotás barlangja című, Fodor András fordította versét:

"A néma Gonosz kölcsön-
kérte a Jóság nyelvét,
s lármává degradálta."

A lármára itt nyilvánvalóan nem úgy gondolunk elsősorban, mint a "civilizációval" együtt járó technika-keltette zajokra, üzemi, valóban káros zörejekre, hanem mint felesleges, sőt ártó szavakra.

Ahogyan beköszöntenek a hidegebb idők, azoknál, akik vegyestüzeléssel melegítik egyre hidegebb szobáikat, előkerülnek a fűtés kellékei, felhozzák a pincéből az összegyűjtött újsághalmokat: ezek kerülnek alulra, hogy a melegítő láng könnyen osztódjék, eméssze, mohó nyelvvel nyaldossa a felül levő fahasábokat.
Bármennyire is sürget az idő, és szinte számolatlanul gyűrjük gombóccá a nyomdákban készült, szépen vasalt, de már sárguló lapokat, talán meg-megakad szemünk egy-egy szalagcímen, egy hangzatos, a mai sajtóra annyira jellemző alliteráló cím-szósoron.
Ha a reggeli álomkór maradványa még azt is megengedi, egy pillanatra összevetjük a mát a tegnappal, amikor annyi, de annyi szó hangzott el, s foglalta el az olcsó papír felületét, hogy most már csak lánggá, meleggé alakuljon, és összevetjük a szavak igéretét azok valóságtartalmával.
Ilyenkor villan be igazán az idézett versrészlet, hogy szavak, mondatok, igazságok helyett mi minden ülte meg a betűvetők és nyilatkozók kezét-száját, hogyan vált hamissá, esetleg hazugsággá, de mindenképpen kártékonnyá, lármává a Jóság "nyelve".
Még az újságolvasást "hivatásszerűen űzőknek" sem foglalja el napjuk 24 órájának túlnyomó többségét az írott nyelv tanulmányozása, hát még a közembernek! Mi tölti hát ki zajjal a hiányzó időt? Nyilván az egymással csak beszélt vagy leírt szóban való érintkezés, modern szóhasználattal: kommunikáció.
Ezek a mondatok nem a pincében sorakoznak, csak bennünk, nem kerülnek elégetésre, és lehet, hogy fel sem merülnek többé a tudatalattinkból, hogy megállapítsuk: nyelv vagy zaj volt az, amit egész nap hallottunk?
Az őszi fűtés analógiájára mindenképpen érdemes leltárt készítenünk: mennyire vagyunk mi "szennyezettek", mi mennyire szennyeztük környezetünket zajjal, mi hamvad el bennünk-másokban a felejtés vagy csalódás fel-fellobbanó, de örökkön izzó zsarátnokán?
- DI -