Találtam egy régi könyvet...

Kezembe került egy érdekes könyv.
Nem újdonság, már 1984-ben megjelent a Megvetô kiadónál.
A címe:  A Muzsikának Közönséges Története
A reformkor lelkes éveiben írta egy Mátray Gábor nevezetű muzsikus.
Idézek belôle pár sort mindannyiunk okulására:

(Vigyázat! Ma már nem a reformkorban élünk! A korabeli helyesírást és dagályos stílust átvéve garantált a bukás magyarból...)

Az emberi elmének s kézi ügyességnek talán legnagyobb tökéletességét a muzsika mutatja. Úgy lehet azt tekinteni, mint valamelly közönséges nyelvet. A nagy muzsikus minden képzett elméjű nemzetnél nagy becsben tartatik.
- Esmerkedjünk tehát meg közelebbrôl, noha a Tudom. Gyűjt. határához képest csak igen röviden a tökéletesség ezen fontos tárgyával, melly az emberre olly nagy hathatóssággal dicsekszik.

E szó muzsika görög eredetű, mert a múzsa névtôl származik; azért az elsô görögök a múzsák tudományát értették általa. Jelenti pedig: bizonyos érzéseknek rendes hangok által kifejezhetése mesterségét. - Aristides Quintilianus szerént: a muzsika a hang és mozgásbeli illendôségnek, - mások szerént: a szép mozgásnak mestersége. - Tartini szerént a muzsika nem egyéb, mint a hangok egybefoglalásának mestersége. - Dömény és Malovetzky szerént (Utmutatás a Klavir helyes játszására) a muzsika, mint vizsgálódó hangtudomány, tanit a hangoknak helyes egybekötésérôl és elrendelésérôl.

Nagy és csuda ingerrel hat a muzsika az emberi szivre; azért nem ok nélkül volt s lesz az becsben mindenkor a míveletlen s mívelt nemzeteknél... ...Bebizonyodott valóság, hogy mennyire nem viheti a hangmívesség az emberi szivet, és hogy ezt az indulatok minden lépcsôjén fel s alá vezetheti... Külömben, tapasztalásunk szerént, a muzsika vidítja elménket, búnkat űzi, legártatlanabb mulatsága az ifjaknak s korosoknak, mert amazokat vissza tartja számtalan életkeserítô veszedelmektôl, emezekkel elfelejteti a viselt, vagy viselendô terheket... ...A katonák muzsika mellett egyarányosan mennek s jó renddel, kedvvel, kevés fáradtsággal végezik útjokat. - Ez okból szokás a hídlábakhoz szükséges fenyô szálak leveretésénél a verô masina forgatói közé egy furullyást állítani, kinek a masina hajtása alatt furullyázni kell. Ezeknek közelebbi oka az, hogy a kimért mozgás, melly egyarányos idô alatt egyformán megyen elô, mulattató s könnyíti a figyelmezést, melly külömben hamar ellankadna. Azért a taktusra mért mozgás minden erôltetést kívánó munkát elôsegít, p.o. a hajóhúzást, evedzést, csépelést, kovácsolást.
Közönségesen tapasztaljuk, hogy a muzsikusok és muzsikát kedvelôk indulatosak, hajlandók a jóra, lágyszívűek, társalkodók; kellemetesek, könyörületesek, ájtatosak, de egyszersmind a haragra, és kicsapongó érzékiségre hajlók; vannak azonban mások is illyen indulatúak, kik se muzsikusok, se muzsika kedvelôk, - ellenben a flegmatikus természetôek ritkán szeretik a muzsikát s közönségesen kemény, indíthatatlan természetűek...

Az egyes ember vagy nemzetben híjában keressük; mert a ter,észet éppen úgy munkálódott a muzsika feléledésében, mint más tudományok s mestermívek eredetében. Ô adta az embernek az ahoz vezetô elsô tevékenységet, s úgy vezeté a véletlen történet majd ezt, majd amazt a föld külömbféle népei köztt a muzsikai hangok kifejezésére, mellyek idôvel s gondolkodással mindég jobban tökéletesedtek, míveltettek...

Mátray Gábor 1797-1875 között élt, a magyar zenei élet fontos alakja, zenetörténeti rendszerezô munkái mellett a magyar népzene értékeire is felhívta a figyelmet (más másfél évszázaddal ezelôtt!), két zenei-művészeti folyóiratot alapított és szerkesztett, emellett néhány zeneművet is írt. Sem a múlt, sem a jelen nem mélányolta érdemeihez méltó módon.
Azért tartottam érdemesnek felhívni rá a figyelmet, mert a XX, század vége felé, az Európához való csatlakozás küszöbén a legfôbb dolgaink egyike, hogy tudatosítsuk sajátos magyar értékeinket...