|
Thury Levente a Körmendi Galériában
A Körmendi-Csák Galéria időszakos kiállítói között található a sok művészeti-közéleti tisztséget viselő Thury Levente keramikusművész.
A kiállítás vezérszava a gólem. A tárlaton már csak az érthetetlenség megőrzése érdekében sem közölt jelentése: ( a prágai zsidó legenda szerint ) Isten nevével életre keltett hatalmas agyagszobor. Ezt, ugye mindenkinek "illik tudnia", hogy kellőképpen tudja értékelni a művész által létrehozott gólemeket, mert ebben a pince-térben most más sem található, mint gólem gólem hátán, a polgári élet gólemétől a tárgyak, gondolatok góleméig.
Hogy ezek élnek-e vagy sem, ez itt a kérdés, hiszen a cím egyértelmű jelentés-kapcsolása kötelez. Kötelez egy vallási legendavilághoz való kapcsolódáshoz, melyhez való hűség nem feltétlenül a meggondolatlan extrapolációhoz kellene, hogy közelítsen, de méginkább kötelez kontaktusra az életrekeltőhöz (a zsidó életben a név birtoklása a név tulajdonosának birtoklását is jelentette).
Ha ez a meggyőződés a látogatón belül jön létre, akkor nekem hallgatnom kell, mert erős aránytévesztés azt hinni, hogy bármely keretbe helyezett, megcsonkított, eltorzított tárgy, melyre valamiféle kultúrkörben is vitatható, odahelyezett puttóarc(ok) installáltattak, ezek által máris élne - akinek az élet fogalma ebben kimerül, ott valami nem stimmel.
Messzire és hosszan elnyújtott, párhuzamos, egymás melletti elbeszélésre adna csak lehetőséget a fogalmak tisztázása, hiszen nyilvánvalóan alapvető fogalmakról egészen másképpen gondolkodunk. Ettől persze még lehetne esztétikumban közösen elfogadhatót alkotni, de - micsoda mágiája és negatív transzcendenciája a szónak! - éppen a jelentéstartalom (félre)magyarázása nem tűri a gondolat elfordulását. Nem engedi működni az öntudatot, a mintegy külsőhöz való odafordulás lehetőségét.
Most kezdem csak érteni, hogy miért nincs közérthetően leírt magyarázat az alapszóra és annak kötelezően hozzárendelt környezetére...
Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy valamit nem az tesz spirituálissá, hogy belső, vegetatív érzéseket kelt, és misztikussá sem az, hogy vannak elhallgatott, takargatott, csak sejthető, hozzáképzelhető részei. Akinek pedig egyáltalán spirituálisnak nevezett igényeit ez kielégíti - megkockáztatom -, abban azok nem is voltak, csak az a spirituális vákuum, mely válogatás és ismeret nélkül szippant magába mindent, mintegy erkölcsi bomba robbanásának második fázisa.
Ha kiállító és értelmezője mind címadásban mind magyarázatban megmaradt volna az emberi paradoxonok ábrázolásánál - és ezt a semleges, kézzelfogható szempontot ajánlom magam a kiállítás látogatóinak -, akkor elfogadható lenne mindaz, amit elénk tár, s talán megfogalmazódhatna sokakban az igény, hogy a transzcendencia és spiritualitás valós forrásain találjanak megoldást a negatív látásmód bennük keltette érzéseire, saját maguk "gólemén" keresztül. Mert a zsidó népéletben a gólem annyit is jelent, mint bárdolatlan, együgyű ember.
- DI -
2001. október 29., hétfő 18:29
|
