Lk 19,1-10 Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.« Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!« Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.» Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«

Zakeus története ismét csak azon evangéliumi helyek közé tartozik, melyeket egy egész prédikáció-sorozatban szoktak elemezni. Ugyanúgy lehetetlen átfogni a tartalmát néhány mondattal, mint a többi Lukács-történetét. Azt viszont szinte tálcán kínálja, s ez szokott az elemzési menetrend is lenni, hogy egy ember megtéréséből vonjon le az igehirdető általánosítható, a mai másokra is vonatkoztatható konzekvenciákat.
Mi ismét csak egy mondatot emeljünk ki a részletből, és ezen gondolkozzunk el!
Jézusnak az utolsó mondatára vessünk egy pillantást, amelyben a saját feladatát közli a botránkozó hallgatósággal: "Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett."
Elsőként fordítsuk át a kijelentő mondatot tagadó formává! Nem azokért jött, akik azt hiszik, nem elveszettek, nem kell őket megkeresni, megmenteni. Radikálisabb megfogalmazásban ez valahogyan úgy hangzik: aki magáról azt hiszi, hogy nincs szüksége Jézusra, az nem is fogja megkapni. Aki nem kér a megmentésből, azt nem fogja megmenteni mindaddig, amíg saját maga rá nem jön a tényre: Jézus Krisztusra mindannyiunknak szüksége van.
Az igazság belátásától, "demokratikus, többségi voltától" ugyanis - minden ellenkező híreszteléssel szemben - nem függ annak tartalma!
Korábban egy alkalommal szociális kérdéskörben készítettem interjút egy segítő szervezet vezetőjével. Elmondta, hogy mi mindent tudnak nyújtani a rászorulóknak. "Egy dolgot egészen biztosan nem tudunk megtenni: akaratuk ellenére segíteni rajtuk" - mondta egy kicsit kesernyés mosollyal, utalva egyben arra, hogy erre is bizony bőven akad példa.
Ahhoz, hogy Jézus "észrevegyen", a legtöbbször valamilyen jelzés szükséges a részünkről is. Egy magasból (a "lélek fügefájának" magasából) leadott SOS jelzés, vagy csak egy segélykérő gondolat. Zakeusnak egy valódi fa megmászása szükségeltetett hozzá (és még néhány nem mellőzhető következmény).
Ady Endre "Hiszek hitetlenül Istenben" című versében így vall az ő "fügefa-mászási szükségéről":