Medgyesi képzőművészek az Erdélyi Házban
Az erdélyi testvérváros, Medgyes művészeinek tárlatát az Erdélyi Házban
- amint arról már írtunk - Sz. Nagy Sándor a Soproni Képzőművészeti
Társaság elnöke nyitotta meg.
A medgyesi képzőművészek társaságának harminckét - hivatásos és amatőr
- tagja közül Sopronban ezúttal tizennégy alkotó - szakmai zsűri által
kiválasztott - munkáját látja a közönség.
A gyűjteményes tárlaton megjelennek a különböző erdélyi (kolozsvári,
temesvári, nagybányai) és Kárpátokon kívüli művészeti iskolák, amelyeknek
sajátságos jegyein túl, a különböző irányzatok és stílusok - az impresszionistától,
posztimpresszionistán keresztül az absztraktig - szintén mind jelen vannak.
Vasile Popescu, Ion Constantinescu, Balázs Béla képviselő, Horea
Lupp és Grigorie Muntean
A medgyesi képzőművészek alkotásaiban - függetlenül attól, hogy ők maguk
egyenként milyen anyanyelvűek - felfedezhető egy, az erdélyi magyar alkotók
műveiben fellelhető erdélyi szellemiséggel rokon vonás. Ezáltal a gyűjteményes
tárlat kitűnő példája annak, ahogyan - közhellyel szólva - a nyelvi korlátoktól
megszabadult, mindenki által érthető vizuális nyelv az azonos tájélményeket,
az azonos körülmények kiváltotta érzéseket, hatásokat hogyan fordítja le
- természetesen a szubjektum által megszűrt - képi megfogalmazásokba. A
medgyesi alkotók képein erőteljesen hat és munkál a természetelvűség, az
érzelmek tájélményben való kifejezése, amely különleges tisztaságot és
őszinteséget ad a műveknek.
Grigorie Muntean Kompozíció I., Kompozíció II. és Kompozíció
III. triptichonjában leegyszerűsített, sűrített ábrázolásmódjában köszön
vissza az erdélyi táj. Alacsony valőrfokozatú színei képenként szűk skálán
mozognak; a szín- és formaviszonylatokban megfogalmazott szimbolikus táj(ak)ban
- külön-külön és együtt - jelenik meg egy pillanatra a megállított - és
egyben megállíthatatlan - idő.
Ion Constantinescu (Szentháromság, Orgona, Vár bejárata) alkotásai,
a Sopronban talán kevésbé ismert bukaresti iskolát képviselik. Erőteljes
érzelmi töltésű alkotásaiban, több síkban megjelenített képi metaforákat
halmozó, erőteljes színekre építő, expresszionista hatásaiban erős egyéniségű,
céltudatos alkotót ismerünk meg.
Ugyanakkor a kultúra és hagyományok teremtette sajátságos érzésvilág
és kifejezésmód az arra érzékenyen figyelőnek közelebb hozza az erdélyi
román etnikumú alkotó sajátságos életérzéseit. Vasile Popescu Mioritikus
táj I., II., III. című képei címében fellehető jelző, magyarra lefordíthatatlanul
foglalja magában a román nyelvterületen közismert Miorita (Bárányka) ballada
atmoszféráját, amely - a népművészeti alkotások jellegzetes tömörségével
- sűrítetten hordozza a több évszázados, vagy akár évezredes hatások, megélések
lenyomatait.
Petre Ovidiu Dumbraveanu Erdélyi táj sorozata különleges kolorisztikájával
tűnik ki. A hagyományos kifejezőeszközökkel kombinált bátor színkezeléssel
a tájélmény többszörösen áttételes értelmet kap.
Ioan Bacila lírai színfestészete (Évszakok között, Alkonyat,
Külváros) hangulati és látványelemeket kiemelő formái színekben feloldottan,
mintegy ködbe burkoltan jeleníti meg a tájat. A nézőt képei Halápy festészetére
emlékeztethetik.
Közérthetőség és természetelvűség, belső harmónia jellemzi Horea Lupp
három, színnel és fénnyel telített festményét (Tájkép boglyákkal, Nyár
Voronetiben, Pipacsmező).
A megnyitón jelen lévő négy művész Ion Constaninescu, Vasile Popescu,
Horea Lupp és Grigorie Muntean közül ez utóbbi a medgyesi képzőművészek
társaságáról elmondta, hogy a kisvárosban két képzőművészeti csoportulás
működik. A 32 festő és 2 szobrászművész évente 3-4 egyéni, illetve 2-3
csoportos kiállításon mutatja be munkáit.
A képviselt stílusokról és irányzatokról általában szólva Grigorie Muntean
úgy gondolja, hogy a művészeti alkotások elsődleges feladata a szép ábrázolása,
a kiállításlátogatók ízlésének alakítása, nem pedig a különböző igények
kielégítése.
A jelen vízumkényszere miatti bezártság ellenére, manapság az erdélyi
művészeknek azért akad lehetőségük a nyugati képzőművészetekkel való találkozásra,
hiszen ő maga is több évet töltött Németországban, ahol alkalma volt a
jelenkori német festészetet a maga életközelségében megismerni.
- Úgy gondolom, hogy a nyugati és a romániai művészeti alkotások
színvonala, esztétikai értéke között nagy különbségek nincsenek. Egyéb,
nem a művészetek terén jelentkező különbözőségek választják el egymástól
a nyugati és keleti világot. A régebbi időkben, amelyeket a teljes bezártság
jellemezett, elefántcsonttoronyba zártan, magunkba fordulva alkottunk;
ez a tény - így utólag elemezve a folyamatokat - több értelemben alkalmasint
művészetünk előnyére is vált - véli Grigorie Muntean, aki azt is elmondta,
hogy a romániai művészeknek mindenképpen fontos a megmérettetés, a megmutatkozás.
Nagyon meglepődtek azon a hasonlóságon, amely Sopront Medgyes városához
hasonlóvá teszi. Az ottani szász architektúra közös vonásokat mutat a sopronival,
amelyet ők festőszemmel talán kicsit másképpen is szemléltek, mint az átlagember.
A tizennégy művész - Petre Ovidiu Dumbraveanu, Horea Lupp, Csíki Attila,
Vasile Popescu, Nicolae Suciu, Tudor Turcu, Grigorie Muntean, Ion Constantinescu,
Ioan Bacila, Dominic Boariu, Ioan Sarlea, Dumitru Pintican, Monea Ildikó,
Maria Ciobancan - kiállítása november 10-ig, munkanapokon 10-15 óra között
tekinthető meg a Fövényverem u. 15. szám alatti Erdélyi Házban.
té
2001. november 06., kedd 22:06
|