Medgyesi képzőművészek az Erdélyi Házban

Az erdélyi testvérváros, Medgyes művészeinek tárlatát az Erdélyi Házban - amint arról már írtunk -  Sz. Nagy Sándor a Soproni Képzőművészeti Társaság elnöke nyitotta meg.
A medgyesi képzőművészek társaságának harminckét - hivatásos és amatőr - tagja közül Sopronban ezúttal tizennégy alkotó - szakmai zsűri által kiválasztott - munkáját látja a közönség.
A gyűjteményes tárlaton megjelennek a különböző erdélyi (kolozsvári, temesvári, nagybányai) és Kárpátokon kívüli művészeti iskolák, amelyeknek sajátságos jegyein túl, a különböző irányzatok és stílusok - az impresszionistától, posztimpresszionistán keresztül az absztraktig - szintén mind jelen vannak.

Vasile Popescu, Ion Constantinescu, Balázs Béla képviselő, Horea Lupp és Grigorie Muntean

A medgyesi képzőművészek alkotásaiban - függetlenül attól, hogy ők maguk egyenként milyen anyanyelvűek - felfedezhető egy, az erdélyi magyar alkotók műveiben fellelhető erdélyi szellemiséggel rokon vonás. Ezáltal a gyűjteményes tárlat kitűnő példája annak, ahogyan - közhellyel szólva - a nyelvi korlátoktól megszabadult, mindenki által érthető vizuális nyelv az azonos tájélményeket, az azonos körülmények kiváltotta érzéseket, hatásokat hogyan fordítja le - természetesen a szubjektum által megszűrt - képi megfogalmazásokba. A medgyesi alkotók képein erőteljesen hat és munkál a természetelvűség, az érzelmek tájélményben való kifejezése, amely különleges tisztaságot és őszinteséget ad a műveknek.

Grigorie Muntean Kompozíció I., Kompozíció II. és Kompozíció III. triptichonjában leegyszerűsített, sűrített ábrázolásmódjában köszön vissza az erdélyi táj. Alacsony valőrfokozatú színei képenként szűk skálán mozognak; a szín- és formaviszonylatokban megfogalmazott szimbolikus táj(ak)ban - külön-külön és együtt - jelenik meg egy pillanatra a megállított - és egyben megállíthatatlan - idő.
Ion Constantinescu (Szentháromság, Orgona, Vár bejárata) alkotásai, a Sopronban talán kevésbé ismert bukaresti iskolát képviselik. Erőteljes érzelmi töltésű alkotásaiban, több síkban megjelenített képi metaforákat halmozó, erőteljes színekre építő, expresszionista hatásaiban erős egyéniségű, céltudatos alkotót ismerünk meg.

Ugyanakkor a kultúra és hagyományok teremtette sajátságos érzésvilág és kifejezésmód az arra érzékenyen figyelőnek közelebb hozza az erdélyi román etnikumú alkotó sajátságos életérzéseit. Vasile Popescu Mioritikus táj I., II., III. című képei címében fellehető jelző, magyarra lefordíthatatlanul foglalja magában a román nyelvterületen közismert Miorita (Bárányka) ballada atmoszféráját, amely - a népművészeti alkotások jellegzetes tömörségével - sűrítetten hordozza a több évszázados, vagy akár évezredes hatások, megélések lenyomatait.

Ioan Bacila lírai színfestészete (Évszakok között, Alkonyat, Külváros) hangulati és látványelemeket kiemelő formái színekben feloldottan, mintegy ködbe burkoltan jeleníti meg a tájat. A nézőt képei Halápy festészetére emlékeztethetik.

A megnyitón jelen lévő négy művész Ion Constaninescu, Vasile Popescu, Horea Lupp és Grigorie Muntean közül ez utóbbi a medgyesi képzőművészek társaságáról elmondta, hogy a kisvárosban két képzőművészeti csoportulás működik. A 32 festő és 2 szobrászművész évente 3-4 egyéni, illetve 2-3 csoportos kiállításon mutatja be munkáit.

A képviselt stílusokról és irányzatokról általában szólva Grigorie Muntean úgy gondolja, hogy a művészeti alkotások elsődleges feladata a szép ábrázolása, a kiállításlátogatók ízlésének alakítása, nem pedig a különböző igények kielégítése.
A jelen vízumkényszere miatti bezártság ellenére, manapság az erdélyi művészeknek azért akad lehetőségük a nyugati képzőművészetekkel való találkozásra, hiszen ő maga is több évet töltött Németországban, ahol alkalma volt a jelenkori német festészetet a maga életközelségében megismerni.

- Úgy gondolom,  hogy a nyugati és a romániai művészeti alkotások színvonala, esztétikai értéke között nagy különbségek nincsenek. Egyéb, nem a művészetek terén jelentkező különbözőségek választják el egymástól a nyugati és keleti világot. A régebbi időkben, amelyeket a teljes bezártság jellemezett, elefántcsonttoronyba zártan, magunkba fordulva alkottunk; ez a tény - így utólag elemezve a folyamatokat - több értelemben alkalmasint művészetünk előnyére is vált - véli Grigorie Muntean, aki azt is elmondta, hogy a romániai művészeknek mindenképpen fontos a megmérettetés, a megmutatkozás. Nagyon meglepődtek azon a hasonlóságon, amely Sopront Medgyes városához hasonlóvá teszi. Az ottani szász architektúra közös vonásokat mutat a sopronival, amelyet ők festőszemmel talán kicsit másképpen is szemléltek, mint az átlagember.
A tizennégy művész - Petre Ovidiu Dumbraveanu, Horea Lupp, Csíki Attila, Vasile Popescu, Nicolae Suciu, Tudor Turcu, Grigorie Muntean, Ion Constantinescu, Ioan Bacila, Dominic Boariu, Ioan Sarlea, Dumitru Pintican, Monea Ildikó, Maria Ciobancan - kiállítása november 10-ig, munkanapokon 10-15 óra között tekinthető meg a Fövényverem u. 15. szám alatti Erdélyi Házban.

té