Beszélgetés dr. Rechnitzer János egyetemi

Az első uniós állomás Sopron

Beszélgetés dr. Rechnitzer János egyetemi tanárral

Sopronhoz fűződő kapcsolatukról, emlékeikről vallottak a múltkor ezeken a hasábokon az országos politika szereplői – képviselők, miniszterek, államtitkárok. Annyi kedvesség, elfogult és elfogulatlan szeretet, melengeto érzés áradt a személyes megnyilatkozásokból, amennyit talán csak szép lányok kapnak virágcsokor kíséretében. Ha a városok városa pirulni tudna a dicséretek hallatán, Sopron a Tűztoronytól a Bécsi dombig, a Lövérektol a Festőközig rózsaszín felhőbe burkolózna. Dr. Rechnitzer Jánost, a Magyar Tudományos Akadémia Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetének igazgatóját, egyetemi tanárt ezúttal nem vallomásra kértük, hanem arra, hogy a tudós szakszeruségével, a tudomány tárgyilagosságot feltételezo szemszögébol beszéljen Sopronról, Sopron jövőjérol. A személyességgel, mint látjuk majd, végül o sem maradt adós.

- Professzor úr, milyen helyet foglalt el Sopron a kilencvenes évek elején, közvetlenül a rendszerváltás után a magyar városok között?

- Sopron a kilencvenes évek elején még nem tartozott az innovatív hazai városok közé, amelyek kiemelkedtek a gyorsabb átállás modernizációs folyamatában vállalt szerepük szerint. Nem számított a tizennégy kiemelt település sorába, ahova számított például Pécs, Szeged, Kecskemét, Veszprém, Győr és Székesfehérvár. Nem rendelkezett szélesebb vállalkozói közeggel, eros kulturális bázissal. Meg kell jegyezni, akkor más tudományos paraméterek szerint történt a besorolás. Fontos volt az intézményhálózati ellátottság, volt-e bíróság, adóhivatal stb., továbbá a gazdasági potenciál, a szellemi eroforrások jelenléte, s utolsóként az infrastruktúra. A kilencvenes évek végére megfordult a helyzet. Megváltoztak az elvek, a besorolás szempontjai természetesen a nemzetközi, európai normáknak megfeleloen. Elotérbe kerültek az innovációt megjeleníto szervezetek, mint a bankhálózat, fontos tényezo lett az ügyvédek száma, a számítástechnikai szolgáltatás, a kereskedelmi hálózat. A városok versenyképességét ezek a dolgok határozták meg. Ma el lehet mondani, Sopron az innovációt hordozó ténye-zokbol nagyon jól áll. Igen aktív város a határ mentén, egészen új, extra gazdaságot képes felmutatni. A huszonkét megyei jogú város között a hatodik-hetedik helyet foglalja el. Dinamikus növekedés figyelheto meg Sopronban. A dinamika nagyon jól leírható a fejlodésbol.

- Mibol táplálkozik a fejlődés dinamizmusa?

- Abból, hogy a város nagyon jól át tudta menteni a kényszerű bezárkózás évtizedei alatt a tradicionális polgári értékrendjét, hagyományait. A rendszerváltás után képes volt gyorsan és jól élni a hirtelen támadt lehetőségekkel. Ez pedig annak köszönheto, hogy már a nyolcvanas évek elso harmadától érezhette a bevásárló turizmus elonyeit. A fovárosból, de az egész országból költöztek Sopronba vállalkozások, gondoljunk csak a fogorvosok feltunoen nagy számára. Magyarul: a város érvényesíteni tudta a földrajzi helyzetébol következo rendkívüli elonyöket.

- Hogyan határolhatók körül ezek az elonyök?

- A soproni polgárok hagyomá-nyosan ismerik az osztrák népet, az osztrák kultúrát. Idotlen idok óta a bécsi televíziót nézik. Sopronban sokan tudtak mindig is németül. A polgármesterek németül kommunikálnak a vendégeikkel, s ez egészen más, mint amikor a tolmács közreműködése óhatatlanul nehézkessé teszi a dolgot. Természetes kapcsolatok fűzték a polgárokat az osztrák szomszédokhoz. Jelentos volt mindig Bécs kisugárzó szerepe.

- Azért a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben Sopron túlságosan is be volt zárva, s más nyugati határ-széli településekkel együtt fejlodésben lemaradásra volt ítélve.

- Ez igaz. A bezártság, valamint a fejlodés elmaradása azokban az idokben bizonyos szempontból azonban javára is szolgált a városnak. Nem épültek például hatalmas lakótelepek panelból, mint másutt. Hihetetlenül növelte a város presztizsét, hogy az ország elszigeteltsége miatt fellendült belföldi turizmus kiemelkedő célpontjává vált. Egész generációk fordultak meg iskolai kirándulások alkalmával a városban.

- Mit jelent Sopron számára a Nyugat-magyarországi Egyetem?

– Szellemi eroforrást, az egyetemi tradíció rangját. Azt lehet mondani, ez a hierarchisztikus szakegyetem fennállása óta termelte Sopron számára a szellemi elitet. Az egyetemnek köszönheto a városban a tudás átlagon felüli tisztelete, amelyben nekem is részem lehetett egy idoben oktatóként. Szívesen emlékszem az ottani légkörre, a hallgatók tudásszomjára, kedvességére, ahogy Jó szerencsét! köszöntek az embernek. Az egyetemrol kikerült szakemberek nagy része ma is kötodik Sopronhoz, s ez ugyancsak energiát, ötleteket ad, kapcsolatokat jelent.

– Milyen tényezok gátolják ma Sopronban a még gyorsabb, még eredményesebb kibontakozást?

– Sopron közismerten drága város, ez némiképpen akadálya annak, hogy magasabb presztizsu társadalmi rétegeket koncentráló centrum lehessen. Jó lenne egyszer társadalmi struktúra vizsgálatokat folytatni, kinek és milyen a kötodése a városhoz, milyen az egyes rétegek jövoképe. Már csak a város stratégiájának a felvázolása érdekében is lényeges volna látni a szerepeket, a magatartásokat. Elindult egy pozitív városfejlodési folyamat, amely az ott lakók számára nem mindig kényelmes. Emelkednek a lakbérek, a vendégloi árak, a megélhetési költségek. Akadályba ütközik az egyetemi tanár letelepítése, mert az o számára nem tudják azokat a kondíciókat biztosítani, mint egy bank a bankigazgatónak. Anyagi okok miatt bizonyos szektorokban nehézkes a fejlesztés. Gátló tényező az is, hogy a bevásárló turizmus keretében nem az osztrák elit jár át. Az átjárók másként viseltetnek a helybeliek iránt, mint tennék azt a kulturáltabb rétegek. Ezért vetodhet fel egyes soproni polgárokban idonként a másodrenduség aggodalma.

– Milyen úton képzeli el Ön a város jövőbeni fejlődését?

– Abból érdemes kiindulni, hogy Sopron mindig is egy polgári szolgáltató település volt. Nem járhatja azt az utat, mint Gyor, ahol az iparnak hagyománya van. Sopronban telepített üzemek muködnek. Azért vannak ott, mert akkor éppen ipartelepítési politika folyt országosan. Új innovációs pályát kell Sopronnak kitalálnia, hogy az ország európai uniós csatlakozása után is ki tudja használni a komparatív elonyöket.

– Ha nem az ipar, akkor mi a járható út?

– Szerencsére ki van találva. A Nyugat-magyarországi Egyetem zseniálisan felfedezte, hogy ipari park helyett tudományos parkot kell létesíteni Sopronban. A kezdeményezés a gazdaság innovációs készségét erosíti, mozgósítja a szellemi bázist, az új ötletek pedig törvényszerűen új ötleteket hoznak. Ez a jövő. Intézetünk ezt a meghatározó gondolatot megerosítette. Tudományos parkra van szükség, ahol kutatásfejlesztés, magas technológiai igényu, de kisebb volumenu termelés valósul meg nagy tudású emberek közremu-ködésével. Nem melltartógyárat kell Sopronba telepíteni, mint másutt csinálják, hanem környezettechnológiai ipart, amely a meglévo egyetemi bázist fel tudja használni. 

– Kulcspozícióba kerül Sopron Magyarország európai uniós csatlakozását követően vagy nem?

– Egyértelmuen igen. A csatlakozás után Sopron lesz az országban az első uniós megállóhely. Régen azért volt kulcsszerepe a városnak, mert itt találkozott elsoként a nyugati világ a keletivel. A csatlakozás után nem lesz határ, de Sopron az elso város, ahol ugyan más nyelven beszélnek, ugyanakkor az EU-értékrend érvényesül, még akkor is, ha egyelore a bérkülönbségek megmaradnak.

– Sopronban egyre erosebb hangot kapnak az aggodalmak, hogy a különbözo elkerülő utak, az autópálya megépülésével lezárul az aranykor, a turizmus az összes gazdasági elonyével elkerüli a várost.

– Véleményem szerint az aggodalmak megalapozatlanok. Gondoljunk bele, hogy a határ nyitott lesz, sokkal szabadabb a mozgás. A kereskedelmi, kulturális szolgáltatások igénybevétele erosödik, még jobban megélénkül az idegenforgalom. Minderre természetesen fel kell készülni. A megfelelo szintu turisztikai szolgáltatásokból jól meg lehet élni. Persze támogatni kell a magasabb szintu szolgáltatások letelepedését. Páratlan lehetoségek rejlenek a konferenciaturizmusban, amelynek kiemelt székhelye lehet Sopron a most épülő centrummal.

– Sopron közismerten a huség városa. A betelepülési folyamat egyes vélemények szerint háttérbe szorítja a lokálpatriotizmust, a huség erényét.

– Az biztos, hogy a huszonegyedik századi soproni identitás egészen más lesz, mint amilyen volt a tizenkilencedik vagy a huszadik századi. A társadalmi mobilitás felélénkül. Tudomásul kell vennünk, hogy globalizált világban élünk, ahol egy városhoz való kötodés jóval bonyolultabb. Azt is el kell fogadni, éppen a mobilitás, a globalizáció jegyében, hogy egy élet, egy karrier nem egyetlen városhoz kötodik majd a jövoben, hanem esetleg több városhoz. A városnak végül akkor lesz jó, ha a szó szerencsésebb értelmében világpolgárok élnek benne, akik új gondolatok megfogalmazására képesek, új kapcsolatokat hoznak. Ha történelmi távlatban nézzük, mindig azok vitték elore a fejlődést, akik világot jártak, világpolgárok voltak. Ok vették észre legelobb szukebb környezetük fogyatékosságait, elmaradottságát.

– Nem volna helyes végül, ha megkerülnénk Győr és Sopron viszonyát, a kölcsönös félelmeket például a régióközponti szereppel kapcsolatban. Van-e erre a tudománynak alternatívája, van-e követheto példa a feszültségek feloldására?

– Jó hogy beszélünk errol, mert el is szerettem volna mondani, hogy nem kell rivalizálni. Sopron nagyon sok egyedi karaktert hordozó regionális város, amely egy egész térséget kiszolgál. Számos országos jelentoségu, nemzeti értéket képes felmutatni. Azon kell inkább gondolkodni, hogyan lehet azt az európai városfejlesztési eszményt megvalósítani, hogy a városok hálózatba szervezodve erősítsék egymást. Sopron szempontjából lényeges, hogyan tud a város a bécsi gazdasági térben pozíciókat kiszorítani magának. Azt kell látni, hogy ami hiányzik az egyik városban, az szerencsére megvan a másikban, és viszont. Megfelelő jó kapcsolatok esetén csak profitálhat egyik város a másikból, s rajtuk keresztül profitálhat az egész térség. 

Pákovics Miklós