Ideje, hogy induljatok ...

Pénteken és szombaton ballagtak a soproni középiskolák diákjai. Tarisznyájukba, útravalóul rovatunk is elhelyez néhány gondolatot. Kívánjuk, hogy ezeknek vegyék mindannyian hasznát.

Kedves Ballagó Diáktársaim!

Az iskola a tudás, a bölcsesség hajléka. Ezért mielőtt ezt elhagynátok, a bölcsességéről híres, nagy Salamon király néhány gondolatát helyezzétek még a többi megszerzett tudás mellé.

Ezeket mondja Salamon a Prédikátor Könyvében:

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje az ölelgetésnek és ideje a szökdelésnek. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak... ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak... ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek...."

Kedves diáktársaim! Most ideje van, hogy induljatok.

Életünk eseményei mind időpontokhoz kötöttek. Ezek közül vannak, amelyekre emlékezünk, vannak amelyek, kitörlődnek az idő múlásával.

Életetek első iskolai napjára, a tizenkét évvel ezelőttire, bizonyára többnyire mind emlékeztek. Mint ahogy arra a furcsa érzésre is, amely akkor kerített hatalmába, amikor először léptétek át a Líceum küszöbét, amikor az iskola sajátságos levegője a kisdiáknak a tudás, a bölcsesség tiszteletét parancsolta.

Talán, ha a legelső iskolai napon történtekre nem is, de a Líceumban eltöltött első pár napra már mind kell emlékeznetek. Kisdiákokból, "berzsenyisekből", mindnek rendelt ideje szerint egymást követő napok-hetek, évek során felnőttként, diáki minőségben utoljára álltok osztálytársaitok, osztályfőnökötök mellett.

Mindaz, amivel itt gazdagodtatok, a keresésnek, a gyarapodásnak rendelt idejében történt. Mi, akik még egy kevés ideig itt maradunk, megköszönjük nektek az együtt töltött időt, a barátságokat, a segítséget.

Most eljött az ideje a megmérettetésnek, lehet, hogy a hadakozásnak, sőt talán néha a vesztésnek is.

Életetek rendelt dolgai között, kívánom, hogy a megmérettetések között mindig álljatok helyt, abban a tudatban, hogy rendelt helyen rendelt dolgotok van, amelyet mindig el kell végeznetek.

Ide még berzsenyis diákként jöttetek - amint elindultok, már öreg diákként ballagtok tovább. Lám az elszakadásnak az ideje így esik egybe a kezdetével, egy olyan időszak kezdetével, amelyben az iskolai évekre legfeljebb emlékeznetek lehet.

Most már mennetek kell nemsokára. Ideje, hogy induljatok.

Isten áldjon benneteket!