Picasso - a gyümölcsízű

Picasso-rágógumit kért a hölgy.
A lehetetlent nem ismerő árukínálat korában pedig gondolni sem merhet senki arra, hogy ilyen ne létezne. Ha meg a vevő kéri, a kedves, akkor annak főleg és annál inkább lennie kell.
Egyébként meg - mondom én - miért is ne gyártanának akár Picasso-rágót - hiszen mit nem gyártanak már - éppen olyant, amelynek a csomagolása belsejében - mondjuk - Nő virággal, Fürdözők játékcsónakkal, Jaqueline virágokkal reprók találhatók. Akár matricás változatban, testre tetoválhatóak.
Az elárusító meg az árukészlet-nyilvántartó program több menüpontja után csapzottan és letargikus beletörődéssel közölte a szomorú tényt:
- Nincs Picasso-rágó. Egyszerűen nincs.
Szomorú és dermesztő csend követte a kijelentést. Még ilyet!
- De hát mindig itt veszi az unokám! - törte meg a csendet a hölgy hitetlenkedve.
Újabb rákeresés. S mit nem produlál a technika!
- Pikac-hu. - betűzgette az elárusító. Pikáchú-rágó, az van. Azért nem mindegy ám! - oktatta ki most már fölényesen a teljes létszámú vásárlóközönséget.(Tudják: Nő virággal, Fürdözők játékcsónakkal, Jaqueline virágokkal) Nem mindegy - szögezte le még egyszer.

De nem ám.

té