Az 1945 után Romániában államosított összes egyházi ingatlan visszaadásáról szól az a törvénytervezet, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselôi nyújtottak be a törvényhozásban - közölte pénteken Márton Árpád, a tervezet egyik készítôje az MTI-vel.
    Az államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése mind a mai napig rendezetlen Romániában. Eddig néhány sürgôsségi kormányrendelet intézkedett egyes ingatlanok visszaszolgáltatásáról, de a legtöbb esetben még ezek az ingatlanok sem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz.
Az RMDSZ két törvényhozója, Puskás Bálint szenátor és Márton Árpád képviselô most a Romániában működô összes egyház valamennyi államosított ingatlanját felölelô törvénytervezetet készített el.
- Az alapelv az, hogy adjanak vissza mindent, amit elvettek - hangsúlyozta Márton Árpád. Ennek megfelelôen a tervezet kiterjed az épületekre - függetlenül azok
rendeltetésétôl -, a földekre, az erdôkre és bizonyos esetekben az intézményekhez tartozó ingóságokra is.
- Egy államosított egyházi könyvtár esetében például a visszaszolgáltatás természetesen a könyvekre, kiadványokra és kéziratokra is vonatkozik - említette példaként az RMDSZ képviselôje.
Az egyházak az eredeti ingatlanok visszaszolgáltatását várják el. Ha ez valamiért nem lehetséges, ugyanolyan jellegű más ingatlant kérnek helyette és csak végsô esetben - ha semmilyen egyéb megoldás nem létezik - fogadják el a kárpótlást. A tervezet készítôi szerint több ezer ingatlanról van szó. Csak a katolikus egyház közel 4 ezer ingatlant követel vissza, ezek közül mintegy 2 ezer iskolát.
- Miután a Romániában működô minden egyházra vonatkozik a tervezet, pontos számot most nehéz lenne mondani, de valamennyi egyház számon tartja elvett ngatlanait - hangsúlyozta Márton Árpád.
    A képviselô elmondta, hogy a törvény tervezetét a Romániában működô négy magyar történelmi egyházzal egyetértésben dolgozták ki. Már készen volt a tervezet szövege, amikor a romániai görög katolikus egyház is jelezte, hogy támogatja a törvényt.
    Márton Árpád azt a reményét fejezte ki, az ortodox egyház is a támogatók sorában lesz. Emlékeztetett arra, hogy a törvény alapján az ortodox egyház feltehetôleg visszakaphatná azt a több százezer hektárnyi erdôt Moldvában, amelyet jelenleg sikertelenül próbált bírósági úton visszaperelni. Az RMDSZ képviselôje szerint rendkívül fontos, hogy a gazdasági tevékenységet szolgáló ingatlanokat is visszakapják az egyházak, mivel ez jelenti az alapját annak, hogy működtethessék iskoláikat, szociális és karitatív intézményeiket.
    - Valójában nem az a lényeg, hogy csak egyetlen vagy több ezer ingatlanról van-e szó. A legfontosabb az az elv, hogy adjanak vissza mindent, amit elvettek -
hangsúlyozta ismételten Márton Árpád.

    Elôre figyelmeztetem az olvasót, ne hagyja magát befolyásolni általam. Én most ugyanis manipulálok. Alattomosan és észrevétlenül azt próbálom belesulykolni önökbe, hogy magyar újságot olvasnak, melyet magyarok írtak magyaroknak, sôt - horribile dictu! - magyarul. Ráadásul azt sem átallom állítani, hogy Erdély földjén születtem, ott, ahol ôseim is, akik Marosvásárhelyt már akkor Marosvásárhelynek nevezték, amikor a kétnyelvű helységnévtáblák még nem képezték vita és mázolás tárgyát.
    Sunyi módon hintem el az önök tudatában, hogy a magyarok által létrehozott érdekvédelmi szervezet a magyarok érdekeit védi, sôt akkor sem vagyok hajlandó tapsikolni örömömben, ha a magyar oktatás rendszeres gáncsolásáról értesülök, ha a magyarok által nagy számban lakott régiókból a közpénzeket rendszeresen elvonják, s ha megfeddenek, mert magunk próbálunk megoldást találni gondjainkra. Ráadásul van bôr a képemen azt állítani, hogy Bukarestben mellébeszélnek, mikor a román állami fennhatóság meggyengülésérôl szónokolnak a székely megyékben.
Vigyázat tehát, manipulálok, mert a magyar sajtót képviselem, azt, amelyik - úgy olvasom én is az állam nyelvén írott, jól értesült lapban - csakis azért létezik, hogy félrevezesse a magyar lakosságot, észrevétlenül és hatékonyan (!?) csöpögtesse a lelkébe az ôt olvasó román állampogárnak a szeparatizmus, irredentizmus, horthyzmus, hungarizmus (nem kívánt törlendô) mákonyát, aki úgy egyébként szótlanul vonulna a homogén államnemzet dicsôséges horizontja felé, sôt ha kell, meg is éljenezné (láttunk már ilyet!), ha megszüntetnék intézményeit, s hálaimákat zengedezne, ha abban a kegyben részesülne, hogy szabadon választhat identitást - feltéve, ha nem vallja magyarnak magát.
    Mivel pedig ilyen veszélyes, felforgató tevékenységet végzek, ártatlan magyar nemzetiségű román dolgozók lelkeit mételyezem felforgató gondolatokkal, megérdemelném, ha kiirtanának, minden egyéb autonóm magyar intézménnyel, kulturális és szakmai egyesülettel, magyar hagyományokat ápoló alapítványokkal, magyar tôkével működô vállalkozásokkal együtt, hadd tanuljuk meg, hogy ne mind magyarkodjunk itt, ahol már Szent Andrást is románul beszélô keresztény pásztor ogadta kétezer évvel ezelôtt a domboldalon.
    Ha meg már eltüntünk végre megszűnik minden akadálya annak, hogy szép hazánk is végre az Európai Unió tagjává válhasson, hisz semmiféle idegen test nem tenyészik akkor már a szívében, s a széréielnök majd elmesélheti az unokáinak, hogy volt egyszer egy úgynevezett Székelyföld, ahol egykor kutyafejű, disznólábú lények ijesztgették a jó hazafikat.
    Vagy lehet, hogy mégsem egészen így állnak a dolgok?

Tegnap délben bensőséges megemlékezéssel kezdôdött a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem által a hazai magyar felsôfokú színészképzés 55. évfordulója alkalmával szervezett kétnapos rendezvénysorozat.
    Az intézet volt és jelenlegi tanárai, diákjai, a Nemzeti Színház színművészei, rokonok, ismerôsök lerótták kegyeletüket a hajdani rektorok sírjánál. A református temetôben Szabó Lajos, a katolikus temetôben Tompa Miklós és Csorba András nyughelyeinél. Kovács Levente, a magyar tagozat tanszékvezetô tanára, Béres András rektor és Ion Doljan, a román tagozat tanszékvezetô tanára személyes emlékeiket idézték fel. Az utódoknak fejet kell hajtaniuk azok elôtt, akik fáradtságot nem ismerve, szembeszállva a kor mostoha körülményeivel, lehetôségeivel, intézetet teremtettek, működtettek, gondolkodásukkal, alkotó szellemükkel hozzájárultak
ahhoz, hogy megmaradjon, fejlôdjön az erdélyi magyar színészképzés.
    Emlékeztek ugyanakkor a kollégákra, a mesterekre, a tanárokra, akiknek keze alatt színésznemzedékek formálódtak, akik emberséget, életet vittek a világot teremtô deszkákra - foglalhatnánk össze a fejfáknál elhangzott rövid, kegyeletteljes megemlékezéseket.
    A rendezvény délután 6 órakor a Stúdió-teremben megtartott jubileumi ünnepséggel folytatódott, 19 órától pedig a román tagozat évadnyitó elôadásaként Bertolt Brecht: Koldusopera című színművét mutatták be. Ma délelôtt 10 órakor az intézetben Színház és oktatás címmel tudományos ülésszakot tartanak, 17 órakor díszdoktori címeket adományoznak és elismerésben részesítik az intézet 50 évvel ezelôtt végzett diákjait, majd 18 órától a magyar tagozat diákjai William Shakespeare: Rómeó és Júlia c. darabját tekinthetik meg.

Népújság, Marosvásárhely