A bevásárló vírus új áldozatot követelt

    Szombaton mikor reggel leszaladtam a boltba, jó érzés volt látni a karácsonyi díszbe öltöztetett Fő teret. Minden évben ugyanazokat a díszeket aggatják a póznákra, mégis úgy lehet neki örülni. Majd ahogy közeleg a Karácsony, egyre több lesz a nyakát behúzó, piros orrú, lehelet felhőket maga után húzó üzleről-üzletre rohangáló, csomagokkal tűzdelt kabát-golyó. És közben esik a hó, forralt bort árulnak, világítanak a csillagdíszek, meg minden ami ehhez kell. Vagy mégsem?
    Pedig ez a hangulat majdnem mindenhol beválik. A bécsi karácsonyi vásár, egyszerűen gyönyörű, de elég csak Kismarton sétáló utcáján végigmenni valamikor decemberben.
    De nem, az okos magyar mindent egy tető alatt akar elintézni, ott meleg van, minden egy helyen kapható és tök mindegy máshol mi a módi. A has-pólós eladó a bolt előtt szívja, a szomszéd hon polgára a pincsijével kávézgat, a moziban meg nyolc terem van és hú de kényelmes! Szóval ismét nyílik egy ilyen mega-hiper-szuper központ, ahol boldog-boldogtalan elszórhatja minden pénzét. Pedig azt hittük mi megússzuk. Már szinte minden nagyváros büszkén birtokolja üzletpalotáját, mint egy jól tejelő tehénkét, csak mi, itt a nyugati végeken különcködtünk, eddig.
    Karácsonyra ez is kinyit, hurrá!

S. J.