Ilyenkor, szeptember közepe táján a legtöbb diák már erős késztetést érez, hogy a vadludak nyomában melegebb tájakra húzódjon - az iskola környékéről... Az osztálykirándulások többsége április-május környékére esik ugyan, de azért így is akadnak bőven, akik ősszel kelnek útra. Ennek a hasonló tavaszi programokhoz képest egyetlen hátránya van, mégpedig az, hogy a tankönyvek és iskolaszerek beszerzése után a szülőknek újabb kiadásokkal kell számolniuk. Ez még akkor is így van, ha az osztályok már előző év folyamán, több összegben összegyüjtötték útravalójuk egy részét. Legfeljebb kevesebbet kell fizetni. (Nem véletlenül állítottam, hogy ez az egyetlen hátránya az őszi kirándulásnak, láttam már szeptemberben gesztenyefát virágozni...)

Van, aki busszal indul meg, és van, aki vonattal. Utóbbi hátránya, hogy Sopron felől Győrön, Budapesten és Szombathelyen kívül szinte sehova nincs egyenes járat, s amíg úticéljáig elér az ember, nemegyszer megkerüli a fél országot. Persze, ha utóbbi volt a célja, akkor nem sokat panaszkodhat... A busz előnye még, hogy a meglátogatott városon belül tömegközlekedésre nem kell költeni. (30 fős osztály esetén ez napi 7000 Ft-ot is jelenthet.) Harminc-negyven ember amúgy is szűkösen fér el egy buszon úgy, hogy agyon ne nyomjon valakit ő maga, esetleg a csomagja.

A szállást-étkezést illetően megoszlanak a vélemények. Vannak, akik csak úgy hajlandóak elindulni, ha négycsillagos szálloda és étterem várja őket, mások viszont csak azt kötik ki, hogy ne közöljék velük, miből készült a patkánysült, és a puszta földön is elaludnának... Mások váltig hangoztatják, hogy sátorban a legjobb éjszakázni. A baj csak az, hogy ilyenkor senkinek esze ágában sincs aludni, a korábban vízhatlannak tartott sátor pedig pillanatok alatt beázik akkor is, ha előző héten minden meteorológus jó időt jósolt.

Természetesen (hála Istennek) a kirándulás hangulatát az említett tényezők csak kis mértékben befolyásolhatják. A kiadások általában a szülőket terhelik, a buszon éppolyan jól lehet szórakozni, mint vonaton, a koplalást és éjszakázást meg néhány napig majdnem mindenki kibírja. (A „majdnem” szó a kísérő tanárokat illeti... akik többnyire rettenetes állapotban kerülnek haza.) Az sem nagy gond, ha állandóan szakad az eső, legalább kihasználhatjuk a magunkkal cipelt esernyőt, miközben átkozhatjuk a nedves, kontinentális éghajlatot, és reménykedhetünk abban, jövőre jobb időnk lesz.

Hazafelé az úton azért nem árt, ha magunkban végiggondoljuk, mi mindent láttunk, mert az elkövetkező héten minden második hozzánk intézett kérdés a kirándulással lesz kapcsolatos...

1998. szeptember 23., szerda 00:00