|
KultúrVáros |
|
Pannónia Galéria:
Giczy János festőművész kiállítása
Sokan és sok mindent megírtak már Giczy János munkásságáról,
életéről, képeiről, és ő maga szintén megírta Invitációját, ha, úgy tetszik
vallomását.
Így együtt, mások által tanulmányokban, és önmaga által képeiben és
önéletrajzi vallomásában megírt és -rajzolt, -festett életút elegendő kapaszkodót
és támpontot ad, annak, aki Giczy Jánosról írni szeretne. Sokszor és sokan
idézték Invitációjának bevezetőjéből, önvallomását:
"szinte önmagától összeállt egy motívum-kincs, melyből a falunk,
a föld, apám, anyám, nagyszüleim, az ő kezük nyomát örző eszközök, mind-mind
a képi beszéd részeivé szublimálhatók, olyan képi beszéd részeivé, amely
talán képes kifejezni az egyéni élményeken túl egy tágabb régió gyötrelmeit
és vágyakozásait.
Ha leások a földbe vagy az emlékezetbe, s keresek kutatok régi holmik,
eszközök, események után, sosemvoltnak vélt, de valójában csak elfelejtett
dolgok kerülnek elő, ismerősökkel keveredve. Szürrealista világ ez: tárgyak,
emberek, élők és rég meghaltak. Mindez egymás mellett, egymás alatt térben
és időben".
Mondom, sokan és sok mindent megírtak már Giczy Jánosról,
de mégsem ezért könnyű írni róla. Sokkal inkább azért, mert, mindabban,
amit Giczy János tesz, megfest, megmutat a világnak, megmarad őszintének,
szókimondónak, természetesnek, egyenesnek - egy szóval hitelesnek.
Hogyan lehetséges, hogy megszenvedett és megélt, hagyományokra épülő
formanyelve, (mint ő maga is írja "nem kiagyalt") mégis modern, korszellemtől
áthatott? Úgy hogy egyéni formanyelvét és motívumkincsét - a modernség
jegyében - nem ő maga alakította mesterségesen, divathoz, korhoz, hanem
az a biztos hitbeli, szellemi-, érzelmi- talajból táplálkozó, divathoz,
korhoz való viszonyulás megnyilvánulása. Az egyetlen lehetséges megnyilvánulásé;
legalább is Giczy János számára.
Tehát életről, halálról írt lapjaiban, magvetőinek
alakjában, szőlős-kapás, kalászos és mindenekfelett kenyér-ruhás motívumaiban
Giczy János nem keresgél, nem megoldások után kutat, nem próbálkozik, hanem
egyszerűen közli, mindazt, amit közlésre fontosak, vagy inkább közlésre
méltónak talál. Giczy János képeit nem értelmezni kell, hanem egyszerűen
megérteni, formanyelvét nem dekódolni, hanem felismerni.
Sokan és sok mindent megírtak már Giczy János képeiről.
Tehették (és bizonyára nagy örömmel tették), de a művész képeinek erejét,
kisugárzását visszaadni még egyetlen róla született írásnak sem sikerült.
Elementáris erő, energia árad Giczy János képeiből, amelyről könnyű írni,
de lényegi hatását szavakkal érzékeltetni lehetetlen.
Kavargó terek, hulló, örvénylő levelek, lehulló fények,
gomolygó felhők, hajladozó, a képbe betekintő emberek, vibráló színek.
Tárgyak, amelyek átvesznek és továbbvisznek szerepeket, térben és időben.
Dinamikusan és folyamatosan változó, majdhogynem filmszerű képek - fő és
mellékszólamokkal - mégis áhitatot sugározva az egyszerűség biztonságának
megnyugvásával és bölcsességével. A történelmi és a napi esemény elevensége
az emlékezés(ek)be oltottan jelenik meg Giczy képein. Emlékezni pedig csak
az igazán lényeges dolgokra (történésekre) kell.
- Giczy János szárnyas oltáraiban megtalálta és feltalálta évezredünk
paraszttárgyát, parasztbútorát. A szárnyas oltár arányai, a nemes faanyag,
a faragással formált esendő, és nem reprezentatív plasztikája mély rokonságban
van a fagerenda-illatú parasztszobák meghittségével - méltatta Giczy János
alkotásait a műteremszomszéd és pályatárs, a megnyitót tartó Sulyok
Gabriella grafikusművész.
Giczy János ismeri és érzi a régi oltárok ízét, de amikor festi, akkor
újat, egyszerit teremt, saját világával és világunkkal telítve. Újrateremti
a műfajt; eredetien és örökérvényűen. Sokan festettek már oltárt, de Giczy
János oltárai egyedülállóak a magyar festészetben, azért mert a magyar
múlthoz, történelemhez, falujához, városához, szüleihez, szeretteihez elkötelezett
hűségükbenben hitelesek; tárgyakat és családi relikviákat ötvöz bele az
oltárokba.
Ha Giczy János nem festő lenne, akkor földműves
lenne, bár így is az, mert ezek az áldásos vetések, ahogyan a képeit elindítja,
élménnyé érnek és a mi gazdagságunkra élik tovább az életüket.
Giczy János festőművész kiállítása december 31-ig,
naponta 9-17 óra között tekinthető meg a Pannónia Galériában, a Várkerület
75. szám alatt.
té
2001. december 12., szerda 21:09
|
|
|
