Civitas Fidelissima 1921-2001
A soproni 1921-es népszavazás 80. évfordulóján szervezett
jubileumi események a Fő téren Sopronyi-Thurner Mihály polgármester szobrának
és a Hűségkapu megkoszorúzásával folytatódtak. Az ünnepségen, amelyen dr.
Gimesi Szabolcs, Sopron város polgármestere mondott beszédet
résztvett dr. Szájer József Sopron országgyűlési képviselője, Ivanics
Ferenc a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés elnöke és a nyolc, népszvazásban
résztvett település - Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza,
Nagycenk - polgármestere, valamint a soproni alpolgármesterek, politikai
pártok, civil szervezetek képviselői, soproni polgárok.
Dr. Gimesi Szabolcs polgármester ünnepi beszéde
A koszorúzást követően fáklyás menet vonult a Széchenyi téri Hűségzászlóhoz,
ahol Szájer József, a Fidesz - Magyar Polgári Párt parlamenti frakcióvezetője
ünnepi beszédében méltatta a nyolcvan évvel ezelőtti
események jelentőségét.
A magyarságukért harcoló és
a magyarságukra szavazó soproniak sorsformáló döntést hoztak, amellyel
nem csak Sopron jövőjéről, de az egész ország sorsát befolyásoló történelmen
túl, világtörténelmet írtak
December 14-e, nem csak Sopron számára a Hűség Napja,
hanem az egész ország ünnepe. Ezért a Magyar Köztársaság Kormánya az 1921.
évi népszavazás 80. évfordulóján tiszteleg a város előtt, ugyanakkor a
holnapi soproni kormányüléssel kapcsolatosan a politikus azt is elmondta, hogy
eddig demokratikusan választott kormány még nem ülésezett Sopronban. A
kormányfő és a kabinet tagjai személyesen vesznek majd részt az Széchenyi téri
koszorúzási ünnepségen.
Tóth É.
Dr. Gimesi Szabolcs Sopron Megyei Jogú Város polgármesterének a soproni
Fő téren elhangzott ünnepi beszéde:
Tisztelt Ünneplő Polgárok!
A Hűségkapu előtt állunk, azok előtt a történelmi boltívek előtt, amelyek
évszázadokon keresztül Sopronnak, az ispáni, majd szabad királyi város
erősségének a fő kapuja volt, amelyet az 1921-es dicső népszavazás nyomán
a nemzet adományaként Kisfaludy Strobl Zsigmond szoborcsoportjával díszített
emlékkapu övez.
Sopron egész történelme benne van ebben a kapuban és az azt magában
foglaló toronytestben. A polgárok jólétét jelentő szőlő édes terhe alatt
nyikorgó szekérkerekek zaját, az ellenség közeledtekor döngve becsapódó
kapu csattanását visszhangozták egykoron ezek az ívek.
De még fontosabb most az ünnepen arra gondolnunk, hogy 1276-ban itt
hurcolták el a város patriciusainak gyerekeit Macskakő vára felé Ottokár
cseh martalócai és feltehetően ennek a kapunak szárnyai nyíltak meg IV.
László magyar király előtt 1277-ben és engedtek szabad szárnyalást a soproniak
hűségének. Valószínűleg visszaverhették a torony falai a johannita írástudó
szavait, amikor felolvasta a király szabad királyi városi kiváltságokat
biztosító oklevelét, a soproniak hűségének jutalmát.
De láthatta a toronyőr a vén toronyból 1921 derekán a szekerekre és teherautókra
rakodó, összecsomagoló hivatalok keserű készülődését a város átadására
majd körbeölelhette az évszázados falakat 1921 december 17-én a soproni
harangok zúgása, diadalittasan adva hírül a világnak: Magyarok maradtunk!
A torony és kapuja, amely azért állhat itt és lehet a városnak és hűségének
a jelképe még mindig, mert a második világháború egyik szörnyű szőnyegbombázása
100 méterrel a torony előtt befejeződött!
A kapunak ugyan úgy, mint a hídnak, jelképértéke van az ember életében.
Nem csak összeköttetést jelent a kint és a bent között, hanem védelmet,
biztonságot is azoknak, akik rábízzák magukat. De jelenthet bizalmat, kitárulkozást
is bent lévő részéről, amellyel nem illik visszaélnie annak, aki kívülről
közeledik.
Ez a város mindig megnyitotta kapuját, ha bizonyítania kellett nemes
gondolkodását, a jó iránti elkötelezettségét, de bezárta, amikor biztonságot,
otthont kellett biztosítania polgárainak.
Ivanics Ferenc koszorút helyez el a Hűségkapunál
A város millennium évfordulóra veretett éremsorának főérmére nem véletlenül
került a Hűségkapu képe, a két oldalán István bíró és Thurner Mihály arcképével.
Ők azok, akik vezéralakjai voltak - jó néhány évszázadnyi távolságra egymástól
- azoknak a történelmi eseményeknek amelyek méltán bizonyítékai a soproniak
magyarság iránti hűségének.
Büszke és elégedett vagyok, hogy Thurner Mihály emlékét szobra őrizheti
itt a Hűségkapu közelében, - amit ő vehetett át a kormány képviselőitől
a város számára, - hogy a soproni népszavazás emlékét őrzi a város saját
ünnepnapja, a megújult Hűségzászló, emléktáblák sokasága és a soproni polgár
ércnél is maradandóbb büszke emlékezete, a Civitas Fidelissima cím aranynál
is szebb csillogása.
Sopronyi-Thurner Mihály szobra a soproni Városháza
bejáratánál
Gondoljunk arra, hogy mindez nemcsak büszkeségre ad okot, hanem elkötelezettséget
is jelent, amelynek megfelelni minden soproni polgár nemes feladata.
Szájer József Sopron országgyűlési képviselőjének Hűségzászlónál
elhangzott ünnepi beszéde
Hölgyeim és Uraim, kedves ünneplő Soproniak!
Civitas Fidelissima. Hogy mit jelent, azt itt Sopronban
mindenki tudja. A Leghűségesebb város polgárának lenni ma is tartást, büszkeséget
ad az itt élőknek.
A címerben lévő gyönyörű latin jelzőért megdolgoztak
a soproniak, világtörténelmet írtak. Soha előtte, és azóta nem történt
meg az, hogy egy háborút lezáró békeszerződést újrafogalmazzanak ráadásul
úgy, hogy a döntés jogát a nagy hatalmak átengedik a kis embereknek. Az
itteni akarat, a bajban még inkább egyűvé kovácsolódó soproni polgárság
átírta a békeszerződést. A helyi felkelések hétköznapi hősei, a magyar
hazától elszakadni nem akaró soproniak az 1921-es esztendő végén maguk
dönthettek sorsuk felől.
Dr. Szájer József: "A soproniak világtörténelmet
írtak"
Ünnepi beszéd a Hűségzászlónál
Itt, ebben a jórészt német ajkú városban hihetetlen
erővel szabadult fel a magyar hazához való tartozás vágya. Szinte forradalmi
izgalommal teltek a napok 14-éig, hiszen a levegőben volt a népszavazás
végeredménye. A soproniak érezték, hogy csak egyetlen dolog történhet,
csak egyetlen oldalra fordulhat a sors kereke. Így aztán hiába tétovázott
a Nagykövetek Tanácsa, hiába nyújtott be panaszt Ausztria, hiába rebesgették
a népszavazás megismétlését, a soproni emberek már 14-én tudták a végeredményt.
Az 1922-es esztendő első napján ünnepélyesen masíroztak
az utcákon az antantcsapatok, díszszemlével búcsúztak a várostól. Pontosan
e helyen, az egykori Promenádon, a Postapalota előtti téren sorakoztak
fel az antant katonák, szemben velük pedig a magyar századok.
Engedjék meg, hogy - László Gyula történész professzorral
szólva - "arra emlékezzek Sopronból, ami lényegét, életét teszi: az emberekre."
És nem is nevezetes politikusokra, a történelmet
formáló városi vezetőkre, engedjék meg, hogy most azokról a soproniakról
emlékezzek, akik az Önök , - a mi - őseink, dédszüleink, szépapáink, rokonaink.
Fáklyás sorfal és díszőrség a Hűségzászlónál
Akik a családi legendáriumban egy név, egy kopottas
fotó csupán, de ők azok, akiket ünnepelünk akkor, amikor a Hűség napját
ünnepeljük. Nem ismeretlen név a soproniaknak a Pum család neve, talán
még ma is sokan tudják hol állt egykor Pum Géza fűszeráruháza. Az Újteleki
utcai üzletben sok százan megfordulhattak azok közül, akik a nyolcvan évvel
ezelőtti napon Magyarországra adták igen voksukat. De felidézhetem egy
várkerületi kereskedő nevét is, hiszen a nyolcvan évvel ezelőtti napokban
Monsperger Gottfried papírkereskedésében már karácsonyra készülődtek, de
talán szót ejtettek a voksolásról is. És biztosan ez volt a téma a Semprónia
Kerékpáros egylet nagy szilveszteri mulatságán is, amelyet hagyományosan
az Otthon Kávéházban tartottak. És lehetett hallani erről az egykori kisuszoda
jegén, ami december elejétől várta a korcsolyázókat.
Sopron lakói élték megszokott életüket, miközben
sorsformáló döntést hoztak. Sokaságuk egyetlen akarattá egyesült ebben
a döntésben, hiszen a szavazásra jogosultak 90 százaléka voksolt és 65
százalékos arányban döntött Magyarország mellett.
A nyolcvan évvel ezelőtti döntés közös döntése volt
eleinknek. A Hűség Napja, Sopron város ünnepe, az egész ország ünnepe,
a mi ünnepünk. A magyar hazán belül egy olyan ceremónia, amely összeköti
mindazokat, akik gyökereiket e falak közt tudhatják. Éppen ezért tiszteleg
a Magyar Köztársaság Kormánya Sopron előtt azzal, hogy holnap itt tartja
rendes ülését.
Összeköt bennünket a mi ünnepünk, amelyen köszöntjük
a közülünk legjobbakat, ahol emlékezünk az egykor volt legjobbakra és ahol
adunk időt önmagunknak arra is, hogy előre nézzünk és megfogalmazzuk városunkkal
kapcsolatos álmainkat, reményeinket.
Egy fejlődő, gyarapodó békés, mégis múltjára hagyományaira
büszke patinás város képe bontakozik ki a tervekből, egy olyan hely, ahol
- mint volt ez nyolcvan éve is - a közösség tagjai, a soproni polgárok
döntenek felelősen saját életükről.
Hamarosan újabb sorsfordító változások következnek
Magyarország életében. A nagyobb közösség, az Európai Unióhoz való csatlakozás
újabb lehetőségeket tartogat Sopron számára.
Az álmainkban tehát ugyanaz a város sejlik fel,
amelyet elődeinktől örököltünk.
December van, ünnepek hava, van okunk az örömre,
van a bizakodásra. És nem utolsó sorban van okunk a büszkeségre.
Ünnepeljük hát a várost, a leghűségesebbet, a Civitas
Fidelissimát
Boldog Ünnepet kívánok!
2001. december 13., csütörtök 22:49
|