Civitas Fidelissima 1921-2001

    A soproni 1921-es népszavazás 80. évfordulóján szervezett jubileumi események a Fő téren Sopronyi-Thurner Mihály polgármester szobrának és a Hűségkapu megkoszorúzásával folytatódtak. Az ünnepségen, amelyen dr. Gimesi Szabolcs, Sopron város polgármestere mondott beszédet résztvett dr. Szájer József Sopron országgyűlési képviselője, Ivanics Ferenc a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés elnöke és a nyolc, népszvazásban résztvett település - Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk - polgármestere, valamint a soproni alpolgármesterek, politikai pártok, civil szervezetek képviselői, soproni polgárok.

Dr. Gimesi Szabolcs polgármester ünnepi beszéde

A koszorúzást követően fáklyás menet vonult a Széchenyi téri Hűségzászlóhoz, ahol Szájer József, a Fidesz - Magyar Polgári Párt parlamenti frakcióvezetője ünnepi  beszédében méltatta a nyolcvan évvel ezelőtti események jelentőségét.
A magyarságukért harcoló és a magyarságukra szavazó soproniak sorsformáló döntést hoztak, amellyel nem csak Sopron jövőjéről, de az egész ország sorsát befolyásoló történelmen túl, világtörténelmet írtak
    December 14-e, nem csak Sopron számára a Hűség Napja, hanem az egész ország ünnepe. Ezért a Magyar Köztársaság Kormánya az 1921. évi népszavazás 80. évfordulóján tiszteleg a város előtt, ugyanakkor a holnapi soproni kormányüléssel kapcsolatosan a politikus azt is elmondta, hogy eddig demokratikusan választott kormány még nem ülésezett Sopronban. A kormányfő és a kabinet tagjai személyesen vesznek majd részt az Széchenyi téri koszorúzási ünnepségen.

Tóth É.

Tisztelt Ünneplő Polgárok!

Ivanics Ferenc koszorút helyez el a Hűségkapunál

A város millennium évfordulóra veretett éremsorának főérmére nem véletlenül került a Hűségkapu képe, a két oldalán István bíró és Thurner Mihály arcképével. Ők azok, akik vezéralakjai voltak - jó néhány évszázadnyi távolságra egymástól - azoknak a történelmi eseményeknek amelyek méltán bizonyítékai a soproniak magyarság iránti hűségének.
Büszke és elégedett vagyok, hogy Thurner Mihály emlékét szobra őrizheti itt a Hűségkapu közelében, - amit ő vehetett át a kormány képviselőitől a város számára, - hogy a soproni népszavazás emlékét őrzi a város saját ünnepnapja, a megújult Hűségzászló, emléktáblák sokasága és a soproni polgár ércnél is maradandóbb büszke emlékezete, a Civitas Fidelissima cím aranynál is szebb csillogása.

Sopronyi-Thurner Mihály szobra a soproni Városháza bejáratánál

Gondoljunk arra, hogy mindez nemcsak büszkeségre ad okot, hanem elkötelezettséget is jelent, amelynek megfelelni minden soproni polgár nemes feladata.

Hölgyeim és Uraim, kedves ünneplő Soproniak!

    Civitas Fidelissima. Hogy mit jelent, azt itt Sopronban mindenki tudja. A Leghűségesebb város polgárának lenni ma is tartást, büszkeséget ad az itt élőknek.
    A címerben lévő gyönyörű latin jelzőért megdolgoztak a soproniak, világtörténelmet írtak. Soha előtte, és azóta nem történt meg az, hogy egy háborút lezáró békeszerződést újrafogalmazzanak ráadásul úgy, hogy a döntés jogát a nagy hatalmak átengedik a kis embereknek. Az itteni akarat, a bajban még inkább egyűvé kovácsolódó soproni polgárság átírta a békeszerződést. A helyi felkelések hétköznapi hősei, a magyar hazától elszakadni nem akaró soproniak az 1921-es esztendő végén maguk dönthettek sorsuk felől.

Dr. Szájer József: "A soproniak világtörténelmet írtak"
Ünnepi beszéd a Hűségzászlónál

    Itt, ebben a jórészt német ajkú városban hihetetlen erővel szabadult fel a magyar hazához való tartozás vágya. Szinte forradalmi izgalommal teltek a napok 14-éig, hiszen a levegőben volt a népszavazás végeredménye. A soproniak érezték, hogy csak egyetlen dolog történhet, csak egyetlen oldalra fordulhat a sors kereke. Így aztán hiába tétovázott a Nagykövetek Tanácsa, hiába nyújtott be panaszt Ausztria, hiába rebesgették a népszavazás megismétlését, a soproni emberek már 14-én tudták a végeredményt.
    Az 1922-es esztendő első napján ünnepélyesen masíroztak az utcákon az antantcsapatok, díszszemlével búcsúztak a várostól. Pontosan e helyen, az egykori Promenádon, a Postapalota előtti téren sorakoztak fel az antant katonák, szemben velük pedig a magyar századok.
    Engedjék meg, hogy - László Gyula történész professzorral szólva - "arra emlékezzek Sopronból, ami lényegét, életét teszi: az emberekre."
    És nem is nevezetes politikusokra, a történelmet formáló városi vezetőkre, engedjék meg, hogy most azokról a soproniakról emlékezzek, akik az Önök , - a mi - őseink, dédszüleink, szépapáink, rokonaink.

Fáklyás sorfal és díszőrség a Hűségzászlónál

    Akik a családi legendáriumban egy név, egy kopottas fotó csupán, de ők azok, akiket ünnepelünk akkor, amikor a Hűség napját ünnepeljük. Nem ismeretlen név a soproniaknak a Pum család neve, talán még ma is sokan tudják hol állt egykor Pum Géza fűszeráruháza. Az Újteleki utcai üzletben sok százan megfordulhattak azok közül, akik a nyolcvan évvel ezelőtti napon Magyarországra adták igen voksukat. De felidézhetem egy várkerületi kereskedő nevét is, hiszen a nyolcvan évvel ezelőtti napokban Monsperger Gottfried papírkereskedésében már karácsonyra készülődtek, de talán szót ejtettek a voksolásról is. És biztosan ez volt a téma a Semprónia Kerékpáros egylet nagy szilveszteri mulatságán is, amelyet hagyományosan az Otthon Kávéházban tartottak. És lehetett hallani erről az egykori kisuszoda jegén, ami december elejétől várta a korcsolyázókat.
    Sopron lakói élték megszokott életüket, miközben sorsformáló döntést hoztak. Sokaságuk egyetlen akarattá egyesült ebben a döntésben, hiszen a szavazásra jogosultak 90 százaléka voksolt és 65 százalékos arányban döntött Magyarország mellett.
    A nyolcvan évvel ezelőtti döntés közös döntése volt eleinknek. A Hűség Napja, Sopron város ünnepe, az egész ország ünnepe, a mi ünnepünk. A magyar hazán belül egy olyan ceremónia, amely összeköti mindazokat, akik gyökereiket e falak közt tudhatják. Éppen ezért tiszteleg a Magyar Köztársaság Kormánya Sopron előtt azzal, hogy holnap itt tartja rendes ülését.