Mt 11,2-11 Közben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg: "Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?" Jézus így válaszolt és mondta: "Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam." Amikor azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.

Mi az, ami megállíthat bennünet a Krisztus felé vezető úton? Az örök kétkedés újszövetségi alap-példáját olvassuk a mai evangéliumban. Keresztelő János bizonyossága is megrendül, aki pedig nem akárki, még Jézus személyes véleménye szerint is: "asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb" . Pedig "ez nem semmi!", mondanák a mai szleng divatos kifejezésével.
Csodálatos tapintat Isten részéről, hogy emberre szabottan fogalmazza meg az örömhírt. Megengedi a kétkedés lehetőségét. Vannak,akik egyenesen azt állítják, hogy a nem megpróbált hit nem is lehet igazi. Nem csak igéretek, öröm, boldogság van benne, de mindig a magunk (természetes) gyengeségének egy-egy példájára is találunk.
Keresztelő János nemrég még maga hirdette Jézusról azt, amit biztosan tudni vélt: Ő a Messiás. Megerősíthette ebben a tudatban a Lélek megjelenése, az Atya hangja.
Most pedig a mélyponton van: testileg és lelkileg is. Börtönben ül, és mint ember, harcolnak benne a gondolatok. Hátha nem is igaz amit hirdetett, hátha nem is úgy történt minden, ahogyan visszaemlékezik!
Fordítsuk le a magunk számára a Keresztelő Jánossal történteket. Vannak pillanatok az életben, amikor minden olyan egyszerűnek és szépnek tűnik. Aztán hirtelen jön egy fordulat. Emberi csalódás, betegség vagy még rosszabb, esetleg egy állapot, melyet a szentek és misztikusok a "lélek sötét éjszakája" címmel szoktak megnevezni. Amikor nincs fény, amikor süket csönd üli meg a lelket, amikor nem érkezik válasz. Kérdő mondattá alakul ilyenkor az evangéliumi felkiáltás: Tudom, hogy kinek hittem?
A Jánosnak szóló válasz tehát mindenkinek szól." Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam." Vagyis boldog, akit nem visz bűnbe Jézus ismerete a szorult helyzetben. Sőt, kiegészül még a hitvallás mélyről jövő szavaival: meghalt, de feltámadt, felment a mennybe.
Az örömhír akkor lesz teljes advent 3., az öröm vasárnapján, ha az érzés hitben és ismeretben megalapozott. Az első kegyelem dolga, a másikért pedig a legnagyobb tudás birtokában is imádkozni és tenni kell.
Ausztriában több helyütt látni a középkori ábrázolásokon az oroszlánt, mely a szájában tart egy emberforma figurát, melyet a haláltáncok csontváz-alakjaitól kölcsönöz az alkotó. "Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el."(1Pét 5,8)
Egyszer-egyszer mi is ebben a "börtönben" ülünk, és üzenünk Jézusnak, talán az utolsó percben. Raktározzuk el magunkban a választ, melyet ma olvastunk, mert még szükségünk lehet rá!
- DI -