Lk 2.1-14 Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektettett, bepólyált gyermeket.” Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!”

Ismét Karácsony van. Ha másból nem, hát onnan legalább "tudhatom", hogy Andrea Bocelli énekel. Hát persze, a karácsonyi összeállítás a CD-n, mely most néhány napig nem kerül le a lejátszóról! Kedvencem, az Adeste fideles is ott van a számok között.
Tegnap este Jáki Teodóz szerepelt a TV2-ben, kis kamarakórusával énekeltek. Ő említette, hogy a karácsonyi liturgia Mária említésével kezdődik, s ők is egy Mária-himnuszt énekeltek. (Mikor fogok már megtanulni gregoriánt szépen énekelni? Egyike a sok feladatnak, ami még előttem van.)
Hallgatom Bocellit, s mit énekel? Ave Maria-t!
Magam is dúdolgatok hozzá, és elismeréssel gondolok a lemez összeállítójára, aki a liturgiának ezt az apró, de határozott jelzését komolyan vette.
Minden, amit az Újszövetségben ismerünk, az Ő nevével kezdődik. Az isteni üzenet, a biztatás, a "szeretlek, Fiam megtestesüléséig és keresztáldozatáig", azzal a másik bíztatással veszi kezdetét, hogy Isten terve akkor is és most is "emberi lehetetlenségeken" keresztül valósul meg.
Van-e nagyobb bíztatás, nekünk, akik igazán csak ilyenkor, ünnepek tájékán szeretnénk Isten "kicsinyeivé" válni? Nem lehetetlenség ez is? Vagy mégis alkalom, az igen kimondására? Nem! Utána mondására, ahogyan mai szemmel nézve egy názáreti kislány már igent mondott előttünk. Tudom, itt a határ a világi nosztalgia és a szellemi valóság között, de átlépek a határon, nem törődve azzal, mi vár a "másik oldalon".
Bocelli énekel, s lassan benépesedik a szobám. Az evangélium olvasásakor a képzeletemben megjelenő betlehemi barlang már valóban itt van, az ajtóban a pásztorok állnak, közöttük pedig ott toporgok én is, csak így "háziasan", melegítőben, kicsit borostásan, megviselten, beengedésre várva. Kinn az angyalok, az éneklő sokaság, fenn pedig a csillag fényében néha botorkáló, néha egyenesen siető bölcsek.
A világ van már itt, kis szobámban. És elfér, mint a rigó Weöres Sándor tenyerében. Te is itt vagy, testvérem, aki az olvasással már itt vagy nálam. Élvezd a liturgia apró csodáját 2001-ben! Énekelj velünk, s akard a jót mindenkinek, hogy Isten békéje, mely mindent felülmúl, beköltözhessen Karácsony legnagyobb ajándékaként a szívedbe!
- DI -