"Hát, így erősödik a mai ifjúság"

 Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki eddig azt hittem, hogy egy kisiskolás táskája lényegesen könnyebb az enyémnél. Hogy ez milyen óriási tévedés, akkor jöttem rá, amikor egy fagyos reggelen én kísértem el az öcsémet az iskolába, az első
kanyar után ugyanis Zsombor megállt, mintha gyökeret eresztett volna, és semmi szín alatt nem volt hajlandó tovább menni.
 Többszöri kérdezés után aztán végre kibökte, hogy nehéz a táska, nem bírja, és egy tapodtat se mozdul, ha neki kell cipelni. Mit volt mit tenni, hacsak nem akartam én is elkésni, fülön kellett ragadnom azt a nyomorult táskát, és elvonszoltam az iskoláig.
 Az eset után viszont komolyan érdekelni kezdett, hogy mi a csoda lehet abban a hátravalóban,amit nemhogy egy másodikos gyerek, hanem én is alig bírok megmoccantani. Tulajdonképpen ahhoz a tíz kilónyi téglával megrakott turistahátizsákhoz hasonlíthatnám, amelyet lelkes gazdája naponta háromszor fel- meg lecipel egy jó magas hegyről, hogy edzésben maradjon.
Hogy itt a tégla milyen szerepet kap, gondolom, nyilvánvaló... Hát, így erősödik a mai ifjúság.A következőkben álljon itt egy rövid lista arról, mi mindent lehet egy piciny hátravalóba bezsúfolni (természetesen a teljesség igénye nélkül): hét-nyolc könyv, egy rókás, egy huszáros, egy nyuszis, meg egy négyzethálós füzet ,a matekórákra, na meg a németcucc, ami áll egy könyvből, egy szótárból, meg egy füzetből.
 Azért Zsombor figyelmességét is mutatja, hogy a németholmiját egy hétig minden áldott nap elhordta, ha kellett, ha nem.
 A felsoroltakon kívül szükség van még mindenféle zsákokra is, úgymint: matekzsák, rajzzsák, technika zsák, tisztasági (?) csomag, stb. Ezeket csak vakációkor kell hazavinni, és évkezdéskor visszahordani, de akkor mindet egyszerre. Ilyenkor feltétlenül megéri egy kisebbfajta tehertaxit fogadni, mert egyáltalán nem biztos, hogy egy személygépkocsiba minden befér.
 Azt nincs szándékomban vitatni, hogy erre a töméntelen holmira mind szükségük van-e a gyerekeknek, de van olyan könyvük is, amit már két éve hordanak, és még egyetlenegyszer sem olvastak belőle, valószínüleg egyszerűen azért, mert még nem került sorra. Megvenni mindenbizonnyal azért akkor kellett, mert két év alatt csak felment volna az ára, hogy magukkal hordani miért kell azóta is, arra nincs magyarázat. De legalább büszkék lehetünk majd azokra a gyerekekre, akik mindezek ellenére sem kapnak felnőttkorukra gerincferdülést.

Réka