Könyvajánló a Cédrus Art Club válogatásában

Paul Johnson: A kereszténység története
Európa Könyvkiadó, 2001

Az 1928-ban született, Oxfordban végzett, kiemelkedő angol történész rendkívül termékeny – eddig harminc kötetből álló – tudományos munkássága mellett keresett előadó, továbbá Margaret Thatcher, újaban pedig Tony Blair tanácsadói közé tartozott-tartozik. Több műve magyarul is megjelent. A legnépszerűbb, legolvasottabb, számos nyelvre lefordított két kötete A zsidók története és A kereszténység története, amelyek a legtöbb országban standard kézikönyvnek számítanak.

A kereszténység története a szerző másik, hasonlóan nagyszabású könyvét, A zsidók történetét folytatja. Johnson nem tartozik a száraz, akadémikus szaktudósok közé, műve a nagyközönségnek szól, élvezetes stílusban, színes és megvilágító erejű anekdotákkal megtűzdelve mutatja be, hogyan bontakozik ki egy kis zsidó szektából, emelkedik fel és terjed el világszerte a hit és szeretet útján megváltást ígérő tan, melyet Jézus, a vándorprédikátor hirdet.

A kereszténység történetét a kezdeti üldözéstől, majdani a hivatalossá válástól, s elterjedéstől a keresztény társadalom megszerveződésén, harcain, a reformáció megjelenésén át az új tudományos világkép megjelenéséig, a totalitariánus rendszerek hatásáig, s szinte napjainkig (1975-ig ) kíséri figyelemmel.

Az elbeszélés szerkezetét az egyház humanista és konzervatív erői közti feszültség alakítja. A könyv szereplői közül a szerző szívéhez talán Rotterdami Erazmus áll legközelebb, az ideális keresztény-entellektüel, aki úgy szilárd hitű, hogy egyszersmind széles látókörű és elfogulatlan.

Günther Grass: Kutyaévek
Európa Könyvkiadó, 2001

A Kutyaévek, a Nobel-díjas Günter Grass 1963-ban írott regénye trilógiát alkot A bádogdob (1959) című regénnyel és a Macska és egér (1961) című elbeszéléssel. A “danzigi trilógia” e lezáró darabja közvetlenül kapcsolódik A bádogdob-ban felvázolt epikus világhoz, annak néhány szereplője is feltűnik benne, ám a főszerep ezúttal a Macska és egér alakjaié.

A Kutyaévek közvetlenül a háború után, az adenaueri korszakban játszódik, és alapkérdése az, hogy megőrizhető-e a német történelem folytonossága a háború embertelen tapasztalatai után, illetve, hogy beilleszthetők-e ezek a tapasztalok a háborúban részes és az azt követő nemzedék életébe. Grass rendkívüli talékonysággal és humorral követi nyomon az emlékezet csalásait, s változatossá, izgalmassá teszi a történetet azzal is, hogy más-más főszereplőt tesz meg az egyes részek elbeszélőjévé.

A Kutyaévek legerősebb színe a “danzigi kis világ” bemutatása, e világ parasztjait, kereskedőit, mennonitáit, hivatalnokait s a gyerekeket – Jennyt, a dundi balerinát, a madárijesztő-gyártó Amselt s persze a szerelmes levelek címzettjét, a kutyaházba költöző Ulla Pokriefkét – Grass egy kutyaéletrajz elbeszélésével köti a “nagy történelem” folyamatához. Egy litván farkasanyától született Senta, a farkaskutya, aki a Matern család malmát őrizte, ettől született Harras, akit Walter Matern apja, a molnár eladott egy asztalosmesternek. Harras kölyke, a fekete Prinz volt az a farkaskutya, amelyet Danzig körzetvezetője Hitlernek ajándékozott, s amely a Führer mellett maradt Berlin elestéig. Prinz azonban kiszabadult a bunkerból, és kóborlásai utánWalter Matern mellé szegődött, aki Plutónak nevezte el. Az utolsó gazda tehát e “pokol kutyájával” látogatja végig mindazokat a német városokat és falvakat, ahol egykori tettestársai építgetik a gazdasági csodát, hogy aztán hajdani barátjával meg a jelképpé váló kutyával együtt járja be a bányát, a madárijesztők hátborzongató birodalmát.

Győr-Moson-Sopron – Ortofotók
Székely és Társa Kiadó; 2001

“Az embert mindig érdekelte lakóhelye, a Föld.

A Föld megismerésének és ábrázolásának hagyományos eszköze a térkép. A repülőgép felfedezéséig a Föld felszínén végzett mérések szolgáltak a térképek készítésének alapjául. A repülőgép elterjedése új lehetőségeket nyitott a Föld megismerésében. A levegőből készített fényképek sok geometriai és tartalmi információt hordoznak a Föld felszínéről. Az igen látványos légi fényképek egyetlen hátránya, hogy különböző okok miatt geometriájuk torzított, azok alapján távolságok, területek – a térképek nyújtotta lehetőségekhez képest – csak igen pontatlanul határozhatók meg. A légi fényképek feldolgozására is szolgáló fotogrammetria eljárásai teszik lehetővé a légi fényképek olyan átalakítását, hogy azok pontossága megfeleljen a térképek pontosságának. Az ilyen módon átalakított fényképek az ortofotók, amelyek egyesítik a légi fényképek színes tartalmát a térképek szigorú geometriai pontosságával.

A GYŐR-MOSON-SOPRON kötet csodálatos városokról készített igen szép ortofotókat tartalmaz. A színes légi fényképeket speciális kamerával 6600 méter magasságból készítették. A képeket tisztán digitális technika felhasználásával alakították át ortofotókká. Az ortofotók geometriai felbontása 1x1 méter, az előforduló színárnyalatok száma milliós nagyságrendű….” (Prof. Dr. Detrekői Ákos)

“A reprezentatív kiadvány lapjain városainkat – a műemlékekben gazdag Sopront és Győrt, a világörökség Pannonhalmát, Mosonmagyaróvár központját, a fertődi Esterházy kastélyt Csorna és Kapuvár látnivalóit, az idén várossá nyilvánított Tétet – madártávlatból és mégis tisztán, élesen, torzításmentes pontossággal szemlélhetjük.

Az atlasz méretű ortofotók nem csupán szemet gyönyörködtető panorámaképek, hanem hasznosak is. Azokat tanulmányozva – az itt élő polgárok és a vendégként hozzánk érkezők egyaránt – valósághű képet és egészen a részletekbe menő ismereteket szerezhetnek a területről.” (Ivanics Ferenc)

 Molnár Tímea válogatása