Mt 2,1-12 Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. „Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Már sokat hallottunk a napkeleti bölcsekről. Hálás témája az irodalomnak és a festészetnek egyaránt. Biblikusok vitatkoztak a király, a bölcs és a csillagász kifejezések felett. Végül valamiképpen arra a konszenzusra jutottak, hogy Máté a pásztorok látogatásában az egyszerű emberek hódolatát, míg a jelen részletben az értelmiség és az arisztokrácia, a tehetősebbek, az uralkodó osztály tiszteletét fejezi ki. Ez sokat is mond, meg keveset is.
Már közhellyé vált a mondás, hogy Jézus Krisztus hiába születne meg Betlehemben akár százszor is, ha a te szívedben nem születik meg.
Most gondolataim a Betlehemet emlegető prófécia körül forognak."Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz."
Valamiképpen ma e mondat, sőt annak jelzője körül keringenek bennem a szavak. Miért? Mert másképpen Betlehem bizony nagyon kicsiny.
Egyre több helyre jutok el az országban is és azon kívül is. Naív kisgyermek módjára valamiképpen azt várom, hogy ők egészen mások, másként reagálnak az őket ért ingerekre, de mindig rá kell jönnöm, hogy egy időzónán belül ugyanakkor kelnek, kb. ugyanaz csinálják velem egyazon időben. Élik az életet. Ahogyan József Attila írta: "öltek, öleltek, tették, ami kell."
Ez, akárcsak a csillagos ég szemlélése ugyanahhoz az érzéshez, a kicsinység, a "porszem-érzéshez" vezet. Ha nem beteges az érzés, akkor is tudomásul kell vennem, hogy hiába vagyok "király" a magam kis szemétdombján, ha csak a Földet nézem is, jelentéktelen vagyok, akár Betlehem Izraelben.
Lehetek gazdag, birtokolhatok akármit, mégiscsak egy vagyok a hat milliárdból. A mondat azonban - összekapcsolva az idézett mondással - kínál egy megoldást. Ha a Megváltót befogadom, ha bennem él, általam működik a világban, akkor lehet, hogy egyszer még az emberek is úgy emlegetnek: hiába volt a legkisebb, mert belőle sugárzott az, Aki benne volt.
Nem sok vesztenivalóm van. Elindulok a csillag irányába, és tudakolom, mások merre találták meg Őt? Ahogyan távolodom a megszokottól, a mindennapi gyarlóságoktól, úgy kisebbedem. Porszemmé válok, mire Betlehembe érek, a jászol végtelensége mellé.
A gyermek szeretet-éhsége mindennél aranyosabb módon jut kifejezésre, bármilyen "rondán" is tud sírni. Kevés jobb érzés van, mint amikor egy csecsemőt karba véve, az biztonságban érzi magát és elhallgat.
Gyermeket befogadni könnebb is, mint egy felnőttet, akinek a már kialakult egyénisége néha nehézzé teszi az összeférést. Csak akkor tud "korban" belenőni Krisztus a testembe, szervülni tanításával, ha gyermékkent befogadom, és bennem nő, miként Názáretben.
Ha elviselhetetlenül kicsinek érzed magad, ha a világban nem tudsz nőni, keresd a belső növekedés titkát. Valahol valaki mindig túl kicsi, valahol valaki mindig Betlehemet, annak csillagát és a csecsemőt keresi.
Kívánom, hogy egyszer Te is megtaláld!
- DI -