Sopron építészete a 20. században
Alig egy éve búcsúztunk a 20. századtól és íme:
Sopron máris a korszakot összegező színvonalas kiállítással jelentkezik.
A Soproni Múzeum január 6-án, vasárnap a Lábasházban megrendezett új kiállításának
megnyitójára invitálta az érdeklődő soproniakat. A kiállítás létrejöttét
dr. Kubinszky Mihály Ybl Miklós-díjas építésznek köszönhettük, aki
a 20. század soproni építészetét mutatja be a levéltárban felkutatott tervek,
térképek és fényképek segítségével.
A kiállításról
írtunk már, ezúttal dr. Winkler Gábor egyetemi tanár által tartott
bevezető előadását adjuk közre.
dr. Winkler Gábor, dr. Kubinszky Mihály és Nemes András a megnyitón
Kubinszky Mihály építész, a műszaki tudomány doktora,
a Nyugat-magyarországi Egyetem emeritus professzora hetvenöt éve él Sopronban:
kiemelkedő tudományos és építész munkássága nagyobbrészt városához kapcsolódik.
Figyelmét a vasúti épületek története mellett nagyon korán, már az 1950-es
évek végén felkeltették a 20. század első évtizedeinek építészeti alkotásai.
Különösen érdekelte a szecesszió és a korai modern építészet kialakulásának
története. Ebben az időben az építészek és művészettörténészek nagyobb
része még igen kedvezőtlenül ítélte meg a “feltűnő, hangos és rikító –
méreteikből és arányaikból kivetkőztetett – silány gipszdíszítményekkel
nagyzoló” historizáló és szecessziós épületeket.
A fiatal soproni építész védelmébe vette e korszakot
és már az 1960-as évek elején több fontos cikkben hívta fel kortársainak
figyelmét a század első felének építészeti értékeire és sürgette azok védelmét.
Az elmúlt években az Országos Tudományos Kutatási Alap – OTKA – támogatásával
módot talált arra, hogy szülővárosának 20. század építészetét alaposabban
kikutassa és a gazdag anyagot a soproni közönségnek bemutassa. A Lábasházban
látható kiállítás így tudományos munkájának további fontos állomása.
A rendelkezésre álló kiállítási tereket építészhez
méltó következetességgel rendezte be. Elképzelését Tóth Imre történész
és a Soproni Múzeum munkatársai segítettek megvalósítani. A kiállítás nagyobbik
termének egyik része az urbanisztikával foglalkozik, a tablók és eredeti
tervek másik csoportja a száz év alatt épült jelentősebb házakat mutatja
be, építészeti stílusuk illetve rendeltetésük szerint csoportosítva.
A Lábasház emeleti kis termének négy
vitrinjében a korszak nyolc kiemelkedő alkotó egyéniségének – Wälder
József és Boronkai Pál városi főmérnöknek illetve Schármár
Károly, Winkler Oszkár, Tompos Ernő, Füredi Oszkár, Nagypál
Judit, Solt Herbert építésznek életéről és munkásságáról kapunk képet.
Közülük nem mindenki született városunkban, munkájuk azonban végleg a városhoz
kötötte őket. Természetesen a bécsi, budapesti, szombathelyi és győri építészek
számára is mindig megtiszteltetést jelentett Sopronban építeni. Közös tevékenységük
alapján kapott sajátos helyi jelleget városunk utolsó évszázadának architektúrája.
A kiállítás minden bizonnyal gondolkodásra készteti
a nézelődőt: vajon fejlődött-e Sopron a 20. században és jöttek-e létre
a korábbi századokhoz hasonló, igazi értékek? A bemutatott anyag egyik
nagy érdeme, hogy elénk tárja a korszak eredményeit és meggyőzően bizonyítja:
Sopron fejlődött, gazdagodott az elmúlt században is.
Ami az urbanisztikát illeti: Wälder főmérnöknek köszönhetjük,
hogy más hazai településeinket megelőzve Sopronnak volt először az egész
város harmonikus növekedését megalapozó városfejlesztési terve – megbízható
“jövőképe” (1905). Hasonlóan fontos volt azonban az 1960-as években elfogadott
általános rendezési terv – készítői Winkler Oszkár és Kubinszky Mihályné
építészek
voltak – mely a mai napig irányt szab a város fejlődésének. Sopron gyarapodása
az elmúlt száz évben arányos volt, a növekedés nem bizonyult parttalannak:
hagyományos arculatát és kapcsolatát a pannon tájjal és a környező természettel
szerencsésen megőrizte.
És az épületek? A mai napig kétféle felfogás – a
történeti építészet hagyományait folytató “historizálás” és a merészen
újító “modern” – váltogatja egymást. Mindkét irányzat értékeket tudott
felmutatni – győznek meg minket a bemutatott képek. Medgyaszay István szecessziós
színház-átalakításának (1909) és a Széchenyi téri postapalotának – Orth
Ambrus és Somló Emil alkotása 1911-1913-ból – régen “megbocsátották”
már a soproniak. A kiállított képek bizonyítják, hogy ezek az épületek
a korszak hazai építészetének úttörő alkotásai voltak.
Az építészeti korai modern stílusát Budapesten tanult
helyi építészek tették közkedveltté, közülük azonban többen Nyugat-Európában
tökéletesítették tudásukat. Füredi Oszkár Münchenben, Winkler Oszkár pedig
Berlinben is működött. Még az 1950-es évek historizáló stílusának – a “szocreál”
építészetének – alkotásai is kedvezően illeszkednek a városképbe: utóbbiak
magasabb építészeti minőségükkel kiemelkednek az ez időben más városokban
épült házak közül (Deák téri lakóházak és a GYIK – korábban SOTEX kultúrház
– Erzsébet-kerti épülete).
Az 1960-as években ismét “engedélyezett” modern stílus
és az “állami tervező irodák” alkotásai inkább teret adtak a sematizmusnak.
Szerencsére a nagyobb lakótelepek megfelelő helyen épültek, így jobban
és szervesebben illeszkednek a várostestbe, mint más városainkban. Sopronnak
ebből a szempontból is szerencséje volt.
A “modern utáni modern” –
a “posztmodern” – fiatal, tehetséges építészei új színt és lendületet hoztak
a város építészeti képébe (“Vasaló-ház”, Gödör-ház”, “Rosengarten”) és
bizonyára hasonló lesz a helyzet az elkövetkező években, amikor a legfiatalabbak
– közöttük reményeink szerint a Nyugat-Magyarországi Egyetemen frissen
végzett építészei – a korai modern építészet gyökereihez visszatérve, napjaink
stílusában – alkotnak majd újabb szép házakat.
A kiállításon külön tabló foglalkozik a műemlékvédelem
kiemelkedő alkotásaival. Sopron e téren is “iskolát teremtett”: a városrekonstrukcióban
résztvevő építészeknek köszönhetjük, hogy a város 1975-ben elnyert a hamburgi
F.V.S. Alapítvány Műemlékvédelmi Európa-díjának aranyérmét.
Természetesen minden fontos épület nem kaphatott
helyet a tablókon – a fényképek egy része így kiállítatlanul a fotómappákban
maradt. Bevezető szavaiban Kubinszky professzor elmondta, hogy a kiállítás
egész anyagát – Sopron fejlődésének becses dokumentumait – a Soproni Múzeumnak
ajándékozza. Jó ez azért is, mert a 20. század szép számban rejteget még
felfedezésre váró titkokat: ugyanakkor a mélyebb összefüggések is feltárásra
és értékelésre várnak. E feladat már a következő generációk fiatal történészeire
vár. A kiállítás és az összegyűjtött gazdag anyag egykor munkájuk kiindulópont
lehet.”
A kiállítás február 25-ig kedd kivételével naponta
10 és 16 óra között várja látogatóit az Orsolya téri Lábasházban.
Winkler Gábor
2002. január 09., szerda 09:56
|