CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. december 29., vasárnap, Tamás, Tamara napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Sopron építészete a 20. században

    Alig egy éve búcsúztunk a 20. századtól és íme: Sopron máris a korszakot összegező színvonalas kiállítással jelentkezik. A Soproni Múzeum január 6-án, vasárnap a Lábasházban megrendezett új kiállításának megnyitójára invitálta az érdeklődő soproniakat. A kiállítás létrejöttét dr. Kubinszky Mihály Ybl Miklós-díjas építésznek köszönhettük, aki a 20. század soproni építészetét mutatja be a levéltárban felkutatott tervek, térképek és fényképek segítségével.
A kiállításról írtunk már, ezúttal dr. Winkler Gábor egyetemi tanár által tartott bevezető előadását adjuk közre.


dr. Winkler Gábor, dr. Kubinszky Mihály és Nemes András a megnyitón

    Kubinszky Mihály építész, a műszaki tudomány doktora, a Nyugat-magyarországi Egyetem emeritus professzora hetvenöt éve él Sopronban: kiemelkedő tudományos és építész munkássága nagyobbrészt városához kapcsolódik. Figyelmét a vasúti épületek története mellett nagyon korán, már az 1950-es évek végén felkeltették a 20. század első évtizedeinek építészeti alkotásai. Különösen érdekelte a szecesszió és a korai modern építészet kialakulásának története. Ebben az időben az építészek és művészettörténészek nagyobb része még igen kedvezőtlenül ítélte meg a “feltűnő, hangos és rikító – méreteikből és arányaikból kivetkőztetett – silány gipszdíszítményekkel nagyzoló” historizáló és szecessziós épületeket.

    A fiatal soproni építész védelmébe vette e korszakot és már az 1960-as évek elején több fontos cikkben hívta fel kortársainak figyelmét a század első felének építészeti értékeire és sürgette azok védelmét. Az elmúlt években az Országos Tudományos Kutatási Alap – OTKA – támogatásával módot talált arra, hogy szülővárosának 20. század építészetét alaposabban kikutassa és a gazdag anyagot a soproni közönségnek bemutassa. A Lábasházban látható kiállítás így tudományos munkájának további fontos állomása.

    A rendelkezésre álló kiállítási tereket építészhez méltó következetességgel rendezte be. Elképzelését Tóth Imre történész és a Soproni Múzeum munkatársai segítettek megvalósítani. A kiállítás nagyobbik termének egyik része az urbanisztikával foglalkozik, a tablók és eredeti tervek másik csoportja a száz év alatt épült jelentősebb házakat mutatja be, építészeti stílusuk illetve rendeltetésük szerint csoportosítva.

       A Lábasház emeleti kis termének négy vitrinjében a korszak nyolc kiemelkedő alkotó egyéniségének – Wälder József és Boronkai Pál városi főmérnöknek illetve Schármár Károly, Winkler Oszkár, Tompos Ernő, Füredi Oszkár, Nagypál Judit, Solt Herbert építésznek életéről és munkásságáról kapunk képet. Közülük nem mindenki született városunkban, munkájuk azonban végleg a városhoz kötötte őket. Természetesen a bécsi, budapesti, szombathelyi és győri építészek számára is mindig megtiszteltetést jelentett Sopronban építeni. Közös tevékenységük alapján kapott sajátos helyi jelleget városunk utolsó évszázadának architektúrája.

    A kiállítás minden bizonnyal gondolkodásra készteti a nézelődőt: vajon fejlődött-e Sopron a 20. században és jöttek-e létre a korábbi századokhoz hasonló, igazi értékek? A bemutatott anyag egyik nagy érdeme, hogy elénk tárja a korszak eredményeit és meggyőzően bizonyítja: Sopron fejlődött, gazdagodott az elmúlt században is.

    Ami az urbanisztikát illeti: Wälder főmérnöknek köszönhetjük, hogy más hazai településeinket megelőzve Sopronnak volt először az egész város harmonikus növekedését megalapozó városfejlesztési terve – megbízható “jövőképe” (1905). Hasonlóan fontos volt azonban az 1960-as években elfogadott általános rendezési terv – készítői Winkler Oszkár és Kubinszky Mihályné építészek voltak – mely a mai napig irányt szab a város fejlődésének. Sopron gyarapodása az elmúlt száz évben arányos volt, a növekedés nem bizonyult parttalannak: hagyományos arculatát és kapcsolatát a pannon tájjal és a környező természettel szerencsésen megőrizte.

    És az épületek? A mai napig kétféle felfogás – a történeti építészet hagyományait folytató “historizálás” és a merészen újító “modern” – váltogatja egymást. Mindkét irányzat értékeket tudott felmutatni – győznek meg minket a bemutatott képek. Medgyaszay István szecessziós színház-átalakításának (1909) és a Széchenyi téri postapalotának – Orth Ambrus és Somló Emil alkotása 1911-1913-ból – régen “megbocsátották” már a soproniak. A kiállított képek bizonyítják, hogy ezek az épületek a korszak hazai építészetének úttörő alkotásai voltak.

    Az építészeti korai modern stílusát Budapesten tanult helyi építészek tették közkedveltté, közülük azonban többen Nyugat-Európában tökéletesítették tudásukat. Füredi Oszkár Münchenben, Winkler Oszkár pedig Berlinben is működött. Még az 1950-es évek historizáló stílusának – a “szocreál” építészetének – alkotásai is kedvezően illeszkednek a városképbe: utóbbiak magasabb építészeti minőségükkel kiemelkednek az ez időben más városokban épült házak közül (Deák téri lakóházak és a GYIK – korábban SOTEX kultúrház – Erzsébet-kerti épülete).

    Az 1960-as években ismét “engedélyezett” modern stílus és az “állami tervező irodák” alkotásai inkább teret adtak a sematizmusnak. Szerencsére a nagyobb lakótelepek megfelelő helyen épültek, így jobban és szervesebben illeszkednek a várostestbe, mint más városainkban. Sopronnak ebből a szempontból is szerencséje volt.

        A “modern utáni modern” – a “posztmodern” – fiatal, tehetséges építészei új színt és lendületet hoztak a város építészeti képébe (“Vasaló-ház”, Gödör-ház”, “Rosengarten”) és bizonyára hasonló lesz a helyzet az elkövetkező években, amikor a legfiatalabbak – közöttük reményeink szerint a Nyugat-Magyarországi Egyetemen frissen végzett építészei – a korai modern építészet gyökereihez visszatérve, napjaink stílusában – alkotnak majd újabb szép házakat.

    A kiállításon külön tabló foglalkozik a műemlékvédelem kiemelkedő alkotásaival. Sopron e téren is “iskolát teremtett”: a városrekonstrukcióban résztvevő építészeknek köszönhetjük, hogy a város 1975-ben elnyert a hamburgi F.V.S. Alapítvány Műemlékvédelmi Európa-díjának aranyérmét.

    Természetesen minden fontos épület nem kaphatott helyet a tablókon – a fényképek egy része így kiállítatlanul a fotómappákban maradt. Bevezető szavaiban Kubinszky professzor elmondta, hogy a kiállítás egész anyagát – Sopron fejlődésének becses dokumentumait – a Soproni Múzeumnak ajándékozza. Jó ez azért is, mert a 20. század szép számban rejteget még felfedezésre váró titkokat: ugyanakkor a mélyebb összefüggések is feltárásra és értékelésre várnak. E feladat már a következő generációk fiatal történészeire vár. A kiállítás és az összegyűjtött gazdag anyag egykor munkájuk kiindulópont lehet.”

    A kiállítás február 25-ig kedd kivételével naponta 10 és 16 óra között várja látogatóit az Orsolya téri Lábasházban.

Winkler Gábor



2002. január 09., szerda 09:56


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület