Magyar Mónika gondolatcseréi
- Avagy kötetlen beszélgetés az alaptagság okán -

Magyar Mónika neve nem ismeretlen a soproni művészeti életet ismerők előtt. Számos országos és nemzetközi megmutatkozása mellett - amelyekről Sopron nem is mindig szerzett tudomást, hogy milyen okból, ez elgondolkodtató, de ezúttal nem tárgya a cikknek - soproni rangos tárlatoknak is régóta résztvevője. A 2001-es esztendő Magyar Mónika művészi pályája egy fontos állomása. Huszonhét jelentkezőből azon hét művész között tudhatja magát, akiket a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete a grafika képgrafika szakára tagjai közé felvett. Így a tizenhét soproni művész között ő a legfiatalabb, akinek művészi munkáját a MAOE elismerte.

- Mivel jelentkezett Magyar Mónika a megmérettetésre?
- Három technikát - hidegtűt, mezotintot, rézkarcot - alkalmaztam egy lapon, aminek technikai nehézsége abban rejlik, hogy a különböző dúcok vastagsága befolyásolja a lenyomatot. A mezotinto egyébként is egy nehéz technika, hiszen az ember majdnem "vakon" csinálja, nagyon sok próbanyomatot igényel.

- Magyar Mónika most jelentkezett először a Magyar Alkotó Országos Egyesületébe.
- Általában az történik, hogy a tagfelvételt mindenki egy kicsit húzza-halasztja, kivárja, míg összegyűl egy jó anyag, azért is hogy biztos legyen önmagában, sikerében. Mindenkinek magának érezni kell, hogy mikor tart azon a szinten, hogy érdemes legyen megpróbálni. A zsűri nézi a rajzi készséget, az eredetiséget, az egyediséget.

- Milyen előnyökkel jár az egyesületi tagság, amelyet a képzőművészeti főiskola végzettjei automatikusan megkapnak?
- A külföldi galériákban, múzeumokban látogatóként bebocsátást nyerhetek. Az egyesület kéthavonta elküldi a lapját. Ebben számos pályázat között olyanok, is fellelhetők, amelyeken csak alaptagok vehetnek részt.

- Egyébként a grafika, mint műfaj eléggé nyitott.
- Ezt a szakma szempontjából pozitívnak tartom. Amikor a Műcsarnokban kitették egyik munkámat, akkor még nem voltam alaptag; ez azt jelenti, hogy a zsűri a munkát nézte és nem a papírt, ez mindenképpen pozitívnak tartom. A MAOE tagjának lenni mindenképpen rangot jelent. Presztízs kérdése is, ezt kár lenne tagadni. Indíttatást ad arra, hogy tovább dolgozzak, segíti a szakmai előrelépést, és biztonságérzetet is ad az embernek, hiszen ennélkül, egy rosszabbul sikerült munka során hamar leamatőrözhetnek bárkit.
    Alapvetően a további művészi életemet nem befolyásolja, teszem tovább is a dolgom, talán mívesebben, odafigyeltebben, pontosabban igyekszem majd dolgozni, jobban figyelve a munka a minőségére. Az biztos, hogy az alaptagság elnyerése után csak magasabbra szabad tenni a minőségi mércét.
    A Duna Galériában a 2001-ben felvett tagok egy kiállítási lehetőséget is kapnak. Hét grafikusnak és ugyanannyi festőművésznek nyílik majd kiállítása január 16-án.

- Milyen témák foglalkoztatják most leginkább Magyar Mónikát, a grafikust?
- A mindennapi élet, a világból hallottak, személyes élmények, bármi tárgya lehet képeimnek.

- A XVI. Soproni Őszi Tárlaton például az amerikai terrortámadást láthattuk viszont egy képen. Merész dolog a napihírek szenzációját - ezúttal egy igen megrázó katasztrófát - művészeti témaként feldolgozni.
- Ez egy olyan esemény volt, amelyről évek múlva és beszélni fognak, egy olyan dátumról van, szó, amely - sajnos - még sokáig megmarad az emberek fejében.
    Nemrég írtak ki egy Félkész Katasztrófák témájú pályázatot, egyrészt arra is készültem, másrészt meg kihívásnak tekintettem, hogy egy ennyire aktuális témából mit lehet - kompozícióként - kihozni.
    Ezúttal egy illusztratívabb munkáról van szó. Szoktam könnyebben emészthető képeket is csinálni, mert néha, bizonyos helyekre az kell. Nem minden illusztratív, ami felismerhető. A 2001. 09. 11. .című kép megalkotásánál céltudatosság vezetett; ezt a képet egyáltalán nem kell magyarázni, ez egy abszolút tény. A folyamatos kommunikáció, az információáradat megjelenhet egy galériában, a művekben is. Akár video-installáción, és akár egy kép síkjában, hiszen folyamatosan a tévé és egyéb média által elárasztott információk áradatában élünk, ezek hatnak mindenkire - a művészre is - nap mint nap, ezért az információkat át lehet alakítani, és azzal bármit lehet csinálni.
    A képzőművészet nem csak arról szól, hogy magamnak csinálok valamit, hogy én magam megmutatkozok; annak a környezettel is kell kommunikálnia. Levehetek és produkálhatok felületeket, struktúrákat a padlóról, a betonról, macskakőről, de nem biztos, hogy az bárkinek is mond valamit - kivéve ha nem éppen macskakövet gyűjt. A gondolatiság, a gondolatközlés és -csere – a fény-árnyékok, az emberek megmutatkozása a különbözőségekben, másságban, a természet átírása, átfogalmazása, értelmezése néha groteszk, vagy fanyar módon, akár keményen – ez az, amiről szólnia kell a művésznek.
 
- Optimistán gondolkodik a globalizálódó világról?
- Lehet a világon változtatni, apró lépésekben, azon a szinten, amelyen vagyok. Egy-egy kiállításon és a katalógusokban fellelhető képeken látható, hogy mennyiféle tendencia van és a képekről az, hogy ki honnan jött, és a tendenciák egyaránt leolvashatók, de a nagy globalizáció nem hatja át a művészetet. Arra is volt példa, hogy egy minimalista alkotás alteregoját megtaláltam két különböző katalógusban. Érdekes ilyenkor elképzelni, hogy ha összejönnének ezek a művészek, miket mondanának egymás munkáiról és egymásnak. Hogy alakítja-e divat a grafikát? Talán technikai lehetőségekben gondolkozva, a műfaji határok tágításában megfigyelhetők tendenciák, például az extra-méretű grafika esetében.

- Mennyire figyeli Ön a kortársakat?
- Érdekel mindenképpen, hogy mit történik a szakmán belül. Mindenki próbálja életérzéseit kifejezni, egyéni mitológiáit megalkotni, és nem csak technikailag, de témaválasztásban is igyekszik olyant alkotni, ami bravúr, ami lenyűgöz, ami odafigyelésre készteti a környezetet ad. Én a 9038-as számú képzőművész vagyok az egyesületben. Ez azt jelenti, hogy itt bizony alakítani kell, és nem lehet hétköznapi az a dolog, amit az ember a kezéből kiad. Merészség kell az újhoz, amely az alkotónak olykor ingoványos talajt jelent. Ezért fontos – mindamellett amit látok, hallok érzek –az olvasottság, a technikai megoldásokban való folyamatos fejlődés, amelyet munka közben sajátít el az ember. A grafikában a tudatos meg a véletlenszerű egyaránt jelentős, ezek kezeléséhez belső és külső kommunikáció egyaránt szükséges.

- Jövőbeni tervek?
- Minél több országos pályázaton szeretnék résztvenni, folyamatosan minél több helyen jelen lenni és természetesen folyamatosan dolgozni.

Tóth Éva
 

Magyar Mónika

Nyíregyházán születtett 1971. december 22-én. Tanulmányait a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban kezdte, majd a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán szerezett tanári diplomát. Mestereinek vallja: Berecz András festőművészt, Horváth János festőművészt és Szepessy Béla grafikusművészt. Rendszeres résztvevője 1990-től a Hejcei művésztelepnek. 2000-től tagja a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének. 1998: Győri Szüreti Fesztivál Sopron: Győr-Moson-Sopron megyei Őszi Tárlat 1999: Horvátország: Rijeka II. Ex-libris Biennále Sopron: Torony Galéria, közös kiállítás Szőcs Géza grafikusművésszel Monok: Művésztelep Kiállítása Hejce: Nemzetközi Művésztelep Kiállítása Sopron: Festőterem, Őszi Tárlat Budapest: Óbudai Pince Galéria, Quodlibet /1848/ Kiállítás 2000 Budapest: IX. Galéria, Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének Kiállítása Miskolc: XX. Országos Grafikai Kiállítás Románia: Baia Mare, II. Nemzetközi Rézmetszet Szalon Lengyelország: Raciborc, Nemzetközi Kisgrafikai Biennále Sopron: Festőterem, Soproni Képescéh Tárlata 2001 Budapest: Műcsarnok, Fekete-fehér Országos Grafikai Tárlat Budapest: IX. Galéria, Anzix Nemzetközi Kisgrafikai Kiállítás Sopron: Erdélyi Ház, Szőcs Géza grafIkusművésszel közös kiállítás Budapest: IX. Galéria, Magyar Rézkarcol6művészek Egyesületének grafikai mappájának Kiállítása