CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2019. augusztus 18., vasárnap, Ilona napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Megemlékezés a 2. Magyar Hadsereg Emléknapján

    A 2. Magyar Hadsereg Emléknapján a Deák téri II. világháborús emlékműnél Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata szervezésében a Gárdonyi Géza Általános Iskola és a Honvéd Hagyományörző Egyesület Soproni Csoportja közreműködésével a Donnál elesett soproni honvédek és tüzérek emlékére lobbant fel a kegyelet lángja.

    A Himnusz elhangzását követően Horváth Eszter Buda Ferenc Az elesett katonák emlékére című versét, Horváth Szabina Emlékező szöveget mondott.

Emlékezni jöttünk…

    Emlékezni a történelem egy szomorú fejezetére, a II. világháború 59 évvel ezelőtti napjára, a harcban elesett magyar katonákra, a hősökre.
    Azon az 59 évvel ezelőtti napon, 1943. január 12-én a szovjet Vörös Hadsereg általános támadást indított a magyar védelmi vonalak ellen a Don mentén. Dúlt a II. világháború…
    Az első csapást a 7. könnyűhadosztá1y katonái próbálták feltartóztatni a többszörös túlerővel szemben, a mínusz 42 fokos hidegben, embertelen körülmények között. Néhány óráig sikerrel vették fel a harcot a Szibériából odavezérelt ezredekkel. A soproni 4. gyalogezred katonái közül 2063-an hősi halált haltak, eltűntek, fogságba estek az orosz áttörés napjaiban.
    A 7. tábori tüzérezred feladata a szombathelyi gyalogezred védelme volt, de őket valósággal legázolták az előre nyomuló szovjet egységek. A soproni tüzérségből néhány nap alatt 139 fő tűnt el nyomtalanul.

    A küzdelem nemcsak a katonákat de a nemzetet is sújtotta. Alig volt olyan család, akinek katona vagy munkaszolgálatos hozzátartozója ne maradt volna az orosz hómezőkön. A háború szörnyű veszteségei magyar családok ezreinek mérhetetlen gyászt és évtizedekre kiható szenvedést jelentettek.
    Emlékezni jöttünk.
    Mert az utókor kötelessége az emlékezés.
    Amikor erre a szomorú napra emlékezünk, tisztelettel meghajtjuk fejünket a háború hőseinek és áldozatainak emléke előtt.
 
 

Buda Ferenc

Az elesett katonák emlékére


Szalay Ferenc képe alá
"Kedvesek és szerelmesek, hitvesek és
jegyesek, apák és fiak, hozzátartozók,
hős és nem hős katonák, hazánkfiai 
emlékére, akik nem tértek vissza 
szeretteikhez többé a háborúból."

Hajnal suhog, zablavas zörren, kattog a 
katonavonat, fut az országút visszafelé, 
kétoldalt nyárfái dörögnek, szél viszi el, 
lehelet kapja föl a sírást, végbúcsúnk,
végvacsoránk nehéz páráit, ölelő
karunkat kuszálja, fohász, káromkodás
most segíts, szelek jöjjetek, söpörjetek, 
oltalmazz rejtőzködő Isten, gyümölcsirtó 
Boldogasszony, ments meg irgalom kútja, 
bennünket szólít a parancs és parancsra
új parancs, szabályra új szabály, siratnak
árva ajtók, küszöbök, köhögő kapuk,
rí utánunk a kasza, az elhagyott
ekevas, a jászol, anyánk egyetlen
fiát siratja, sír ft malomban a búza, 
szeretőnk tépett tulipánok közt térdel, 
asszonyaink zuhatag könnye elárad
tengertől-tengerig, parancsra új parancs, 
szabályra új szabály, döngölünk idegen 
földet, sebhelyes, letarolt mezőn lapulunk 
vérben, veszélyben, gyalázat zöld sarában,
ikrás iszap az ágyunk, fülünkbe vas-szúnyog 
zizeg, füstoszlopok, fakorona--csörgés,
kicsinyeink sikoltva kiáltanak, mert
lángol az otthoni léckapu is, bogas
fa, jeles gerenda ropog, emelkedik
porsátora a pusztulásnak, tántorgó
térddel felállunk, parancsra új parancs és 
szabályra új szabály. rettegő fák, vizsla 
bokrok közt botorkálunk a gyilokjáró
ösvényeken, fegyverek fekete pupillája 
kísér és fullasztó félelem, őrálló
vakok vigyáznak, vakoknak vak vezetői
vezérelnek minket a nap háta mögé
halállal fölcímerezve, sír dicsőít,
halál magasztal, fémlik a vas vitézség, 
dérsütött, csikorgó réten cipeljük a
mázsás nagyezüstöt apák és fiak és
férjek és viola-vő1egények, és
parancsra új parancs, szabályra új szabály,
szorongatásnak éjszakája, szorító - szomorító karácsony, ujjunk a jeges 
závárzaton, csontasszony ölelget, 
tűzvirág nyílik, arcunkba pillézik fekete
virágpora, fölemészt bennünket ez a
tél, ez a tűz, szárnysuhogás árnyékol 
fölöttünk, varjak, fekete zsinat, még
együtt vagyunk, együtt vonulunk, fájdalmak 
férfiai, együtt, mint a leölésre
szánt juhok, de már tántorog a segítő
és elesik a megsegített és együtt
mind elvesznek, ó, hol az író, hol a 
mérlegelő, hol a halottak összeírója! 
Apáim, bátyáim, édes testvéreim,
hó takar titeket, csontjaitok mint a
zöld fű, örökké virágoznak.

    Dr. Gimesi Szabolcs Sopron polgármestere, dr. Payer Erzsébet és Tengerdi Antal alpolgármesterek a város nevében koszorút helyeztek el és az emlékünnepségen résztvevőkkel együtt  gyertyát gyújtottak a II. világháborúban elesettek emlékművénél.
A megemlékezés a Szózattal zárult.



2002. január 12., szombat 23:33


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület