"...benn vagyunk a fősodorban"
Beszélgetés dr. Tempfli József nagyváradi püspökkel

- Dr. Tempfli József nagyváradi katolikus püspök a doni áttörés áldozatainak emlékére tartott ünnepségre érkezett. Sitkén szentmisét celebrált és ökumenikus istentiszteletet tartott. Több száz kilométer tett meg az ünnepség miatt.
- Nem tartottam tehernek, örömmel vettem a meghívást és nagyon szívesen jöttem. Nekünk határon-túliaknak mindig töltekezést és felüdülést jelent, ha az anyaországba jövünk. Ez mindig újból-és újból felerősíti bennünk az együvé tartozást, másrészt pedig értékeljük azt, hogy ránk tekintenek és hívnak bennünket. Azt jelenti ez nekünk, hogy idetartozónak, egybetartozónak tartanak bennünket a nemzettel. Az anyaország fontos nekünk, akiknek még mindig problémát jelent akár - még a templomunk belsejében is - egy táblát elhelyezni. Nagyon tudjuk értékelni, ha Magyarországon a magyar nép különböző eseményeihez, történelméhez kötődő, méltó megemlékezéseket tartanak, vagy a sitkeihez hasonló, szép parkokat hoznak létre és különösen azt volt jó itt látni, hogy, a katonaság milyen ünnepi módon kapcsolódik be a civil társadalom ünneplésébe.

- Ön a közéletben számos alkalommal hangoztatja véleményét. Mit gondol az egyház és közélet viszonyáról?
- Sokan azt mondják, hogy az egyháznak semmi köze a politikához. Én úgy gondolom, a kettőt nem lehet különválasztani; vallom azt, hogy a vallásos hit és a politika összetartozik. De, ahogyan azt mondani szokták, nem szabad túl esni a ló másik oldalára. Énnekem mindent meg kell tennem azért, hogy a reám bízottaknak - híveimnek, papjaimnak - egyéni és kollektív jogai biztosítottak legyenek. Ebben a feladatomban nem lehet különválasztani a politikától a vallást. Szabad és kell is foglalkozni politikával, természetesen mértékkel. Szépen fogalmazva: szent kötelességünk; keményebben mondva: kutyakötelességünk ezen a téren is megtenni mindent, azért, hogy semmi ne veszélyeztesse a reánk bízottakat. Az Úristen is számon fogja tőlünk kérni, ha ezt nem tesszük meg.

- Az Evangélium hirdetésén túl az erdélyi keresztény egyházaknak mindig is nemzetmegtartó szerepük is volt. Sokkal inkább felvállalták ezt, mint az anyaországi egyházak.
- Nekünk három nagy dolgunk van. Őrizni a nyelvünk tisztaságát, őrizni és továbbörökíteni a hagyományainkat és a kultúránkat, mindezt az összmagyarsággal egyetértésben.
Ez ügyben mindent-mindent megpróbálunk és szomorú aggódással tapasztaljuk, ha az anyaországban bármi olyan történik, ami ezt a három vonalat veszélyezteti.

- A mai erdélyi helyzetkép más, mint a tizenkét évvel ezelőtti?
- Sajnos azt kell mondanunk, hogy kettős nyomás alatt élünk. A régi rendszer beütései még mindig érezhetően megvannak, és még léteznek a nemzetiségi problémák is, a diszkrimináció. Nem könnyű helytállni. Nap mint nap, hétről-hétre mindig követik egymást viharos időszakok. A történelmi vihar kettőt tehet: rombol, házakat dönthet össze, fákat téphet ki, de van úgy is, hogy tisztítja a levegőt és erősíti a fák gyökerét. Kétféleképpen lehet ezt értékelni, mi pedig igyekszünk ezt úgy tenni, mint ahogyan az a székely bácsi, aki a Székely-Szentistvánon tartott ünnepi beszédem után - amelyben a gondjainkról is beszéltem - odajött hozzám és a következőket mondta: "Püspök úr, nem vagyunk mi elkeseredettek. Mindig is gondoltuk, hogy Románia egy részét Erdélyhez fogják csatolni, de hogy egész Romániát hozzánk csatolják, arra nem számítottunk". Mi ezt így nézzük, hogy őket csatolták hozzánk.

- Erdélyt mindig is a vallási tolerancia jellemezte
- Nálunk a négy történelmi magyar egyház között minden rendben van. Sokkal problematikusabb a helyzet a román anyanyelvű testvéreinkkel, a görög katolikusokkal és ortodox vallásúakkal. Ők nemzetiségi alapon gondolkodnak. Előbb románok, mint keresztények, aminek fordítva kellene lennie.

- Mit üzen püspök úr az olvasóinknak?
- Arany János - akire mi bihariak büszkék vagyunk - munkásságáról írta Szerb Antal hogy ha valaha Magyarországot eltüntetnék a föld színéről és nem maradna más csak Arany János összes költeményei, azokból tökéletesen össze lehetne állítani a magyar életet. Arany János a Magányban című elmélkedő versében írja:

"És vissza nem foly az időnek árja,
Előre duzzad, feltarthatlanúl;
Csak szélein marad veszteg hinárja,
S partján a holt-viz hátra kanyarúl.
Bízvást!... mi benn vagyunk a fősodorban:
Veszhet közűlünk még talán nem egy:
De szállva, ím, elsők között a sorban,
Vásznunk dagad, hajónk előre megy!"

Mi Erdélyből, a Partiumból úgy látjuk, azt  tapasztaljuk az anyaországról, annak a mai vezetéséről, hogy a fő sodorban van. Ma már a magyar nép nem az utolsó leosztott szerepet játsza a népek történetében, mert az egész világ felfigyel arra, amit tesz. Ezt az irányt kellene tovább tartania Magyarországnak, mi pedig szeretnénk, ha szintén vele tartanánk.
Kívánom ebben segítsen mindannyiunkat Isten.

Tóth Éva