"Lelkiismeretes pedagógiai munka alaposan kikezdte Ili néni idegeit..."

Tanító néni kérem, önnek melyik rajzfilm (volt) a kedvence?!

A tanító néni a menza ajtajánál ácsorgott, az étel felé kígyózó, hosszú sor végén. Ili nénit - nevezzük most így -, aki már hosszú évek óta tanította az általános iskola elsős-másodikos osztályait, mindenki jól ismerte errefelé. Többek között azt is tudta róla a diáksereg apraja-nagyja, hogy az évtizedeken át tartó, lelkiismeretes pedagógiai munka alaposan kikezdte Ili néni idegeit.

Egyszóval, a tanító néni egyelőre békésen álldogált a sorára várva, és éppen hátrafordult egy pillanatra, amikor a menza mögötte lévő lengőajtaja hirtelen szembevágódott vele, és egy elsősforma kisdiák viharzott el mellette. Ili nénit ugyan majd feldöntötte az ajtó, de meg sem moccant, a szeme sem rebbent meg, hanem derekasan ellenállt a váratlan támadásnak.

Nem telt bele azonban másfél perc, és a lengőajtó (a változatosság kedvéért) valósággal "hátba támadta" a még mindig nyugodtan álldogáló tanító nénit, és nyomban újból előbukkant egy kisiskolás is. Ili néni most egy kissé ugyan összehúzta a szemöldökét, de még mindig nem moccant - igaz, nem is nagyon lett volna hova, mert a végeláthatatlan sor még mindig egy helyben toporgott.

Körülbelül fél perc telhetett el, amikor egy újabb kiéhezett tanuló robogott be a menzára, s az akaratlanul is meglökött lengőajtó alaposan hátba vágta a mit sem sejtő (?!) tanító nénit, akit még mindig nem hagyott el a béketűrése, csak a fejét ingatta egyre rosszallóbban…

Néhány másodperc múlva újból nyílt az ajtó, és a mögüle előbukkanó kisfiú - őt nevezzük mondjuk Gáborkának - szerencsétlenségére újból meglökte a tanító nénit. A menza viszonylagos csöndjét ekkor hirtelen iszonytató ordítás törte meg, aminek a hangja minden egyéb hangot elnyomott - sem csámcsogást, sem szürcsölést, de még kanálcsörömpölést sem lehetett többé hallani.

- Te vagy a negyedik! Te vagy a negyediiik!! TE VAGY MA A NEGYEDIIIK!!! - hangzott a fülsüketítő visítás Ili néni szájából, aki az étkezdében tartózkodó diákok és tanárok szeme láttára nyakon ragadta a rémült kisfiút, és úgy kente arccal a falra, hogy Gáborka szemüvegét nem lehetett felismerni a rajta keletkezett karcolásoktól.

Otthon aztán alapos faggatás után a gyerek szülei kiderítették, hogyan szerezte Gáborka szemüvege a maradandó, súlyos sérüléseket, szóltak a kisfiú tanító nénijének, talán az igazgató bácsinak is, rendezték az esetet, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak… A történetnek viszont komoly tanulsága van: ne engedjük meg gyermekeinknek, hogy agresszív rajzfilmeket nézzenek, mert lám, milyen felnőtt lesz belőlük…

Réka