Magyar Kultúra Napja - Balog Zoltán előadása

    A soproni Vármegyeháza dísztermében a Soproni Kálvin Kör és a Keresztény Értelmiségiek Soproni Csoportja szervezésében Balog Zoltán református lelkész, a miniszterelnök vallási főtanácsadója tartott ünnepi előadást Kultúra és vallás a 21. században címmel.

A Fidelissima Vegyeskar

    A rendezvényt, amelyet jelenlétével megtisztelt dr. Szájer József Sopron országgyűlési képviselője, Horváth János a KÉSZ Soproni Szervezetének elnöke nyitotta meg. Az ünnepi alkalmon a Fidelissima Vegyeskar, Arany János vezetésével Orbán György: Ave Maria, Ave verum és Pászti Miklós Csángó-magyar szerelmi dalát adta elő.

- Nincs megfelelőbb nap a magyar kultúra ünneplésére, mint a Himnusz születésnapja, mondta Dr. Gimesi Szabolcs Sopron polgármestere köszöntő beszédében.

Dr. Gimesi Szabolcs, Sopron polgármestere

    A magyar kultúra és a kereszténység szorosan összetartozó fogalmak; 1000 esztendő bizonyítja, hogy ezeket nem lehet egymástól elválasztani. A Himnusz csak magyarul szólalhat meg, mert így közvetíti szellemiségét- mondta Sopron Megyei Jogú Város polgármestere  köszöntőjében, amely után Balog Zoltán előadása következett; ez utóbbinak kivonatos változatát adjuk közre.

Az igazi kultúrának hitbeli gyökere van

A kultúra sokkal több mint produktum, vagy mint teljesítmény. A kultúra életminőség és kell hogy legyen valamilyen forrása, valahonnan származnia, jönnie kell. Minden kultúrának, transzcendens, hitbeli gyökere van, mert hit nélkül - az életbe vetett bizalom nélkül - kultúra sincs. Ennek bizonyítékaként szolgál az újszövetségben görög nyelvben az életre használt két szó: a biosz, mint élet-vegetáció létezés és a a zoé- a minőségi életet jelentő. Ez utóbbira vonatkoznak Jézus szavai: életük legyen és ez az élet teljes legyen; Károli Gáspár bibliafordítása szerint: bővölködő élet.
    A kultúrához a minőségi élet tartozik, amely, nem csupán a létezésről szól; életbőség, aminek transzcendens gyökere van. Kultúra: a szentírásbeli, bibliai gondolkodásban mindig válasz. Sohasem az emberből, magából kilökött produktum, hanem válaszadás egy nagyon mély tapasztalatra, történésre, amelyre minőségi módon - mindig megszólítottként, válaszadóként - kultúrát teremtünk. Ezért vannak a kultúrának hitbeli, transzcendens gyökerei. És valószínűleg ezért ünnepeljük mindkettőt a Himnuszban, a Himnusz születése napján; a szellemi teljesítményt, a költeményt, mely klasszikus soraival kultúránk egyik csúcsteljesítménye, és ünnepeljük azokat az embereket ezen a napon, akik a Himnusz nélkül nem tudják elképzelni az életüket. Határon innen és túl. A Himnusz ugyanúgy, mint a kultúra az életünknek része; nem egyszerűen egy vers, egy emelkedett megnyilvánulás…

…A Himnusz az közösségi és egyéni életünket befolyásoló sorsértelmezés.

    Minden igazi kultúrában sorsértelmezést keres az ember. Nemcsak racionálisan keresi az ember sorsának végső értelmét, nem csak gondolati síkon, hanem egzisztenciálisan is. A Himnusz tükör, amelyben a múltunkat, jelenünket és a jövőnket egyaránt látjuk. Mindannyian tudjuk, hogy sem a múlt, sem a jelen, sem a jövő nem gondolható el a Kárpát-medencében magyar kultúra nélkül. Camus szerint sorsa csak az embernek van. Nekünk, magyaroknak, meg különös sorsunk van, olyan, amelyet hitbeliség, hitbeli elmélyülés nélkül nem tudunk egzisztenciális módon megérteni, és elhordozni sem.
    A Himnusz - szenvedéseinket, győzelmeinket, bukásainkat és sikereinket - történelmünket, sorsunkat - mély bibliai felismeréseket tartalmazva - nem egyszerűen csak megmagyarázza  hanem orientációs pontokat jelölve, követendő utat mutat.

A történelem nem a véletlen műve…

… és nem személytelen társadalmi erők formálják, hanem a Gondviselés akaratának megfelelően alakul. Ha Isten kezéből fogadjuk el az eseményeket, akkor javunkra válik a nyomorúság is, ha meg a sikert magunknak tulajdonítva, azt saját produktumunknak tartjuk, akkor az ellenünk fordul. A próbatételek elől pedig nem elmeneküli kell, hanem azokat vállalni, mert túljutva rajtuk, - értékeinkben - erősebbek, nemesebbek leszünk, mint előtte voltunk.
    Fontos üzenete az is a Himnusznak, hogy ha nem a széthúzás, a testvérháború uralkodik közöttünk, akkor fölfelé ível a sorsunk.
    Mindkét üzenet, teljes érvényességgel él ma is: a Magyar Kultúra Napján különösen aktuális a jelenben, és ezen múlik a jövendőnk is. A gondviselés és a történelem összefüggése tizenkét évvel a rendszerváltoztatás után különös jelentőséggel bír. Lehet-e másképpen tekinteni a 12 évvel ezelőtti eseményekre, mint olyan tényekre, bizonyítékokra, amelyek arról szólnak, hogy nem az emberi gonoszságé, nem a diktatúráké az utolsó szó, hanem a szabadságé, amelyet végső soron - ugyan emberek közreműködésével - de ajándékba kaptunk? Az elkövetkező éveknek az a valóságos kérdése, hogy mit kezdünk ezzel az ajándékkal? Mert nem csak a kultúrának, de a szabadságnak is transzcendens gyökerei vannak. A Himnusz valóban imádság, mely újra-és újra meghallgatásra talál.
    Kérdés, hogy a szabadságot pedig csak magunkat gazdagítva mások rovására - széthúzást szítva - akarjuk használni, vagy készek vagyunk felelősen élve az egész közösséget értékekkel gyarapítani.

Balog Zoltán és Dr. Gimesi Szabolcs a soproni rendezvényen

Vallás és kultúra: a 21. század első felének ez lesz a nagy kérdése az EU-n belül is

    Vallás és kultúra viszonya lesz a 21. század első felének nagy kérdése az EU-n belül is. Milyen a vallásnak, a kultúránknak, a kultúrának, mint az életbe vetett hitnek és bizalomnak a jövője? Ebből a szempontból nehéz jövő elé nézünk és komoly feladataink vannak.
    Nyugat-Európában, amelynek hamarosan gazdasági értelemben is részévé fogunk válni másfajta tendenciák érvényesülnek, mint a mi rendszerváltoztató társadalmunkban. A vallás, fontos közéleti tevékenységként egyre inkább privatizálódik; a fogyasztói mentalitás kezd érvényesülni a vallásos életben . Transzcendens gyökereit elveszítve a vallásos tevékenységből áru lesz, fogyasztói jelleget ölt és individualizálódik. Ezzel szemben nálunk a vallás egy fajta közéleti reneszánszát éli; abban az értelemben (is), hogy a vallásnak az - egyszerű motiváción túli - az emberi együttélés minőségi javítását szolgáló, nagyon fontos funkcióját felfedezte a mai politikai élet; keleten és nyugaton ellentétesek a folyamatok: nálunk erősödik az, ami Nyugat-Európában gyengül.
    Kérdés: a magyar kultúránknak, az önazonosságunk jövőjének miben lesz más az útja annál, amit a nyugat bejárt. Van-e valami más lehetőségünk, vagy egyszerűen csak fáziskésésben vagyunk Nyugat-Európához képest. Rajtunk múlik, hogy egyszerűen csak hasonulni fogunk, belesimulni a nagy egységbe, vagy 50 év diktatúra tapasztalatainak ismeretében másképp és jobban fogunk cselekedni. Döntő kérdés, hogy képes-e a politika perspektivikus össznemzeti és -európai összefüggésben látni azt, ami a vallásos életben és a valláskultúrában történik. Az egyház, a hitbeliség nem csak azért fontos, mert ez az egyetlen család melletti intézmény,és nem csak azért, mert a keresztény vallás Magyarországnak egy történelmileg magalapozott és hitbeli orientációs keretet nyújt, hanem annak igazi fontossága hitbeli mondanivalójában van.

Otthon, kegyelem, hagyomány

    Mi határozza meg ma a nyugat-európai társadalmak életérzését?
    Szociológusok szerint a mai nyugati társadalom a kockázatvállalás, az élménykeresés és az információ személytelen átadásának társadalma. Ugyanakkor otthontalan, kegyetlen és nincs benne hagyomány.

Otthontalanság; Nyugat -Európában nem csak az atomizáltságot, a szétesettséget jelenti, mert ennél sokkal többről szól. Magyarországon élő keresztényeknek arról is van tapasztalata, hogy mit jelentett 40 éven keresztül úgy élni a társadalomban, hogy nem érezhettük otthon magunkat. Az, amire a kultúrát építenünk kell, a legnagyobb társadalmi otthontalanságban is átélhető otthonosság: az Istennel való közösség, a világ otthontalanságában átélni az Istennel való otthonra találást.
    Rajtunk múlik, és feladatunk hogy ezt az átélt tapasztalatot átadjuk, továbbadjuk, és ennek kultúrát teremtsünk.
    Sajátos lehetősége a rendszerváltoztató társadalomban élőknek: a kulturális, szellemi és lelki erő.

Kegyetlenség; létezik nálunk is olyan tévéműsor, amelynek elve: hogy nincs kegyelem. Ismerjük azt a társadalmat, amiben nincs kegyelem. Lényegében nem a kegyelem hiányzik a társadalomból, hanem a kegyelem megtapasztalása. Nekünk pedig megvan Isten kegyelmének tapasztalata, egy olyan tartóköve a kultúránknak, amely után lehet és kell tájékozódni.

A tradíciók hiánya; amíg Nyugat Európában a fejlődés egyik kulcsmozzanata a régivel való szakítás, addig a magyar nemzetközösségnek az a tapasztalata, hogy ha régi dolgainkat nem őriztük volna meg, akkor lelkileg, szellemileg rég elpusztultunk volna.

    Tudjuk-e úgy továbbadni tapasztalatainkat, amelyek ma még megkülönböztetnek bennünket a nyugat-európai közösségektől, hogy azokból valóban életminőség, életnövekedés legyen a következő generáció számára is?

    A keresztény ember, ha kell a közélet színpadára is kilép, kultúrát teremt, odaviszi azokat a tapasztalatokat, azt az életminőséget, amit ősei őriztek és teremtettek az elmúlt évtizedekben; és kultúrát teremt, mert azok az igazi termékek produktumok - művészi és szellemi lelki értelemben - amelyek igazán mély és hitbeli tapasztalatokra adott válaszok.
    Hiszen, minden kultúra válasz az életünk legfontosabb kérdéseire.