Már jó egy hónapja próbálkozom azzal, hogy a bennem, s gondolom a többi Fradival együtt (v)érzõ társamban is, felgyülemlett nyomást szalonképes módon engedjem szabadjára. A többszöri nekirugaszkodást nem kísérte túl sok siker: a szenvedély itt-ott nem tûrt volna nyomdafestéket, vagy esetünkben inkább elektrontöltést… de ma a (drukker)kocsmába irányíttatván rábukkantam a legmegfelelõbbre. Egyetértek. Íme:
 

1999. november 15. hétfõ 12:01:29 

Elnézést kérek már elõre is a hosszú írásért.

Fradi ügyben érdekes dolgok történnek a szemünk elõtt, de az igazi keverés a háttérben történik. Olvasni, hogy a Varga, Nyilasi, Simon hármas kibékült egymással. Erkölcsileg csak helyeselni lehetne, ha nem hiányozna egy bocsánatkérés, egy megkövetés a nagy kibékülés elõtt. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, vissza kell menni pár évet.

Nyilasi lemondott a 4. hely után és Novák került a helyére. Fontos kihangsúlyozni, hogy Nyilasit nem kirúgták, hanem lemondott! Novákkal mindent megnyertünk itthon és meglepetésre az Anderlecht ellen is sikeresek voltunk. Furcsa módon a sajtó és a 2-es szektor soha nem fogadta el Novákot. A kudarcokat neki tudták be (nem volt sok!), a sikereit jó esetben a szerencsére fogták, de voltak sûrûn olyan megnyilvánulások, hogy a sikerek alapját még Nyilasi fektette le...Legalább havonta egyszer felmerült a sajtó által, hogy Novák alatt mintha kissé inogna a kispad. A nézõtéren a 2-es szektor sûrûn nyilasitibizett, a vezetõség lopott, Nyilasi meg semmitmondó cikkeit írta heti rovatában, jó barátja Fenyõ (VICO) Népszavájában (madarat tolláról...). A Fradi privatizációja is mindennapos téma volt akkoriban. Sokan akarták kisajátítani a Fradit, de legalábbis bebetonozni magukat vezetõi székekbe. Szívósék szándéka (DICOBE) elég nyílvánvaló volt és ahhoz sem kellett atomtudósnak lenni, hogy a Nyilasi-Fenyõ duó kártyáiba belelássunk. Szívósék részben engedtek a 2-es szektor követelésének ("Novák takarodj"), de nem merték Nyilasit visszahívni, mert féltek attól (teljes joggal), hogy a VICO is jönne és õk meg kimaradnának a leosztásból. Nyilasi népszerûségét csak egy emberrel tudták kiegyenlíteni. És jött Varga, aki — anélkül, hogy bármit tett volna — már halálos ellenségeket tudhatott (illetve akkor õ még nem) magának Nyilasi és szócsövei (2-es szektor, Simon Tibi, bértolnok újságírók, mint Lakat T Károly) által. Varga nyílt lapokkal játszott és ez által egyrészt kellemetlen ellenfél volt, ugyanakkor könnyû préda is. Simonnak megmondta, hogy nem számít rá, mint focistára, de a mentalitása és lelkesedése után szívesen látná pályaedzõjének. Simon megsértõdött és elment a BVSC-be, ahol szép idõt töltött a kispadon...A Jagodics-ügy, a Telek-ügy, a Nagy Norbert -ügy, Lisztes esete, mind azt igazolta, hogy a játékosok tuti fülest kaptak, hogy fel lehet lázadni Varga ellen, mert a háttérben már beugrásra kész Nyilasi, akit a VICO veszély megszüntével már Szívósék is elfogadnak. A probléma csak az volt, hogy kellett találni egy mindenre kapható gátlástalan funkcionáriust, aki majd kirúgja Vargát. Így került a képbe Páncsics. Varga ment, Nyilasi és teamje jött. Mindjárt kijelentették, hogy Varga rossz erõnlétben adta át a csapatot. Ez egy olyan kis stílû, rossz indulatú megnyilvánulás volt, ami után már azoknak is illett volna elgondolkodniuk Nyilasi valódi arcáról, akik már szinte görcsösen akarták bebeszélni maguknak, hogy Nyilasi jót akar, de naív...A Nyilasi PR team (élen Lakat T Károllyal) továbbra is uralta a médiát. "Ismét látni mosolygós futballistákat az Üllõi úton" írta a sportnapilap és valóban Nagy Norbiék jót mosolyogtak...A Nyilasi féle szakmai munka az egy évvel ezelõtti 9. helyben csúcsosodott ki. Simon Tibi új irányt adott zsoldosainak (2-es szektor) és úgy gondolta, hogy eljött az õ ideje. A megbonthatatlan Nyíl-Simi barátság már a múlté. Nyilasi csak az eredményeire támaszkodhatott és a 9. hely súlya alatt leszakadt a kispad...Nyílnak mennie kellett. Szívósék is hasonló sorsra jutottak, csak Páncsics élte túl a Torgyán féle váltást. Torgyán és Páncsics megszabadult Simontól is fél éven belül. Ha egy durva, de találó hasonlatot keresek, akkor Rajk László sorsa hasonlított Nyilasi és Simon esetére. Rajk rászolgált a kötélre, de nem akkor és azért, amiért kapta (elõbb és másért kellett volna...). Ez többé-kevésbbé igaz Nyilasi és Simon eltávolítására is.

A tények kedvéért leszögezném, hogy semmi személyes bajom nem volt Nyilasival a múltban, sõt magam is a rajongókhoz tartoztam lévén ahhoz a szurkolói generációhoz tartozom, akinek az elsõ személyes élménye a Dalnoki féle csikócsapat szereplése volt. Nyilasi miatt meg az Austria Wiennek is szurkoltam (a kedvenc Rapid helyett). Azzal, hogy Nyilasi tudtával és nevében fúrták a sikeres Novákot, majd Vargát, és ezzel óriási erkölcsi és egyéb károkat okoztak a Ferencvárosnak, Nyilasi emberileg sajnos teljesen megbukott jónéhányunk szemében. Amit Nyilasi és Simon tettek, azt minden gondolkozó fradistának el kell ítélnie. Az már egy másik téma tárgya lehetne, hogy sokan közülünk nem akarnak szembenézni a szomorú tényekkel és a Nyilasit jóhiszemûséggel mentegetik. Nyilasi egyébként a mai napig folytatja sunyi politikáját. Lenyilatkozza, hogy nem kíván pozíciót vállalni a Fradiban, de nem állítja le a PR gépezetét. Varga õszintén megmondta, hogy szeretne dolgozni a Fradinál, ha bizonyos személyi feltételek ezt lehetõvé teszik. Az meg egyenesen gusztustalan, hogy a hármas "kibékülésnél" Nyilasi, Simon és Varga egy kalap alá voltak véve. Ilyen alapon a hóhért és az áldozatot is össze lehetne hozni, de az is falsul mutatna. Végezetül, ha én Vargának lennék, nem vállalnám a csapatmunkat Nyilasiékkal.

Paulus

A szerzõ ugyan megoldás nélkül hagyta sorait, mégis nagyon jól tudjuk, hogy mi van akkor, ha zörög a haraszt. Márpedig az azt teszi mostanság… de legyen végül bárhogy is, csakazértis