Könyvajánló a Cédrus Art Club kínálatából

Humphrey Carpenter: J.R.R. Tolkien élete – Ember a mű mögött
Ciceró Könyvkiadó, 2001

Milliók olvassák A babó és A Gyűrűk Ura, valamint A szilmarilok című regényeket, de az író alakja szerényen húzódik meg az életmű mögött.

Az 1892-ben, a dél-afrikai Bloemfonteinben született J. R. R. Tolkien gyermekként árvaságra jutott, a nélkülözések határán növekedett fel, de korán kitűnt tehetségével felküzdötte magát, és Oxfordban szerzett diplomát. Az első világháborúban a francia fronton harcolt, és elvesztette legjobb barátait. Visszatért az egyetemi világba, végül professzor lett az oxfordi Merton kollégiumban.

Aztán egyszer csak drámai fordulatot vett az élete. Egy napon, vizsgadolgozatok osztályozása közben, ez a mondat folyt ki tollából: “Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, és abban élt egy babó” – és ezzel a világhír útjára lépett.

Humphrey Carpenternek módjában volt J. R. R. Tolkien minden privát iratába betekinteni, családja, barátai és volt tanítványai rábízták emlékeiket. E forrásokból formálta meg az egyszerű, szeretetre méltó embernek, Középfölde megteremtőjének arcképét.

“Maga Tolkien nem volt jó véleménnyel az életrajzról. Pontosabban, nem helyeselte, hogy irodalomkritikai forrásnak használják. “Szilárd meggyőződésem”, írta egyszer, “hogy egy író életrajzában kutakodni hiú és hamis módja a műve megközelítésének”. Ám bizonyára tudatában volt annak, hogy regényeinek roppant népszerűsége folytán halála után róla is fognak életrajzot írni.; sőt joggal feltehető, hogy erre fel is volt készülve, bizonyára ezért látta el magyarázó jegyzetekkel és kommentárokkal sok levelét és más iratát élete utolsó éveiben. Néhány oldalon gyermekkori emlékeit is összegyűjtötte. Mindennek alapján remélhető, hogy a jelen könyv nem egészen idegen az ő óhajaitól.

Megírása során igyekeztem Tolkien életét úgy elmesélni, hogy szépírói műveit nem illetem kritikai megjegyzésekkel. Erre egyfelől az ő nézetei iránti tisztelet késztetett, másrészt az a saját meggyőződésem is, hogy egy író első megjelent életrajza nem az alkalmas hely az irodalmi értékelésre, hisz az a szerző alakját tolja előtérbe művének tárgyáé helyett. Annál inkább törekedtem bemutatni az irodalmi és egyéb hatásokat, amelyek Tolkien képzeletén nyomot hagytak, remélve, hogy némi fényt vet a könyveire is.” (A szerző)
 
 

Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
Geopen Könyvkiadó, 2001

Az írónőt Vermeernek Delft egyik legszebb, legtitokzatosabb lányáról készült portréja ihlette a könyv megírására. Különleges regényében az ártatlanság megrontásának és a zsenialitás árának megható történetét olvashatjuk.

A XVII. századi Delftben, ebben a virágzó holland városkában az élet megszokott rendjét semmi sem zavarta. Gazdagok és szegények, katolikusok és protestánsok, urak és szolgálók mind tudták, hol a helyük.

Így hát, amikor Griet beállt szolgálónak Johannes (v. Jan) Vermeer festő házába, úgy képzelte, tudja, milyen szerep vár rá: házimunka, mosás és a hat gyermek gondozása. Még arra is képesnek érezte magát, hogy segítsen a művész agyafúrt anyósának, nyugtalan és ideges feleségének és a másik, féltékeny szolgálónak.

Arra azonban senki sem számított, hogy Grietet nyugodt természete, gyors felfogóképessége és gazdája művészetének őszinte csodálata ellenállhatatlanul a festő világába vonzza. Miközben részévé válik gazdája munkájának, amint egyre nagyobb lesz köztük a bizalom, úgy nő a feszültség és a tisztes házirend fortélyos megszegése, egészen addig, míg kitör a botrány, amely városszerte nagy port ver föl.

Tracy Chevalier Washington DC-ben született és nevelkedett. 1984-ben Angliába költözött, s néhány évig segédszerkesztőként dolgozott egy könyvkiadóban. 1994-ben elvégzett egy kreatív írói kurzust a Kelet-angliai Egyetemen. Első regénye The Virgin Blue címmel jelent meg, amelyet 1997-ben WH. Smith az új tehetségek listájára ajánlott.

Az 1999-ben született új, immár magyarul is olvasható, lírai hangvételű mű rekordgyorsasággal a New York Times bestsellerei közé került. A könyvből azóta filmet forgatnak az USA-ban.
 
 

Oscar Wilde összes művei – II. kötet
Szukits Könyvkiadó, 2001

A modern kor prófétája

A 19. század végi, viktoriánus hagyományoktól dohos Anglia irodalmába friss levegőt hozó szellő volt Oscar Wilde (1854-1900), a dandy és világfi, akit írásai alapján embertestbe zárt angyalnak, magánéletének eseményei alapján pedig emberbőrbe bújt démonnak hihettünk.

Ő volt az első író, aki valóban azon erkölcsök – vagy erkölcstelenségek – szerint élt, amelyek műveiben megjelentek; az első író, aki számára a műveiben megjelenített morál nem szűnt meg létezni a toll letétele után; és az elsők közé tartozott, akik a legmagasztosabb Művészet kedvéért foglalkoztak a művészettel.

“Amikor megírok egy színdarabot vagy egy könyvet, csakis és kizárólag az irodalom érdekel. Ez a művészet. Nem cselekszem sem jót, sem gonoszat, csupán próbálok létrehozni valamit, amiben felfedezhető a szépség valamilyen változata.”

Fiatalon magasba emelkedett, kinyitotta azokat a kapukat, amelyeken mások addig még bekopogni sem mertek, hogy a dicsőség és a boldogság magaslatainak megismerése után Ikaroszként zuhanjon alá a börtönvilág szakadékába, ahonnan élve igen, de stigma nélkül sohasem lehet kimászni.

Sorsát és műveit az éles kontrasztok jellemezték – nehéz elhinni, hogy ugyanaz az ember alkotta meg A boldog herceg és Az önző óriás meséjét, mint aki oly élethűen tudta megjeleníteni a dekadencia csúcsait ostromló Dorian Grayt.

A népszerű és ellentmondásos szerző magyarul most először megjelenő háromkötetes összes műveinek második darabját tartja kezében a kedves olvasó, melyben előadásai mellett megtalálható a börtönben megtért író gyönyörű bűnbánó vallomása, a De Profundis, valamint azok a kitűnő esszégyűjtemények (Intenciók stb.), melyek az angol esztétizmus máig legszebb és legtömörebb összefoglalását nyújtják.

A könyvajánlót összeállította Molnár Tímea