Évközi 5. vasárnap:Mt 5,13-16 "Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!"

Hányan merítettek már ezekből a hasonlatokból! A sókaravánok hajdani kereskedői és a mai sólepárlók egyaránt ebből éltek - élnek. Lear király, a középkor teljes templom- és városépítészete, a világítótornyok és modern jelzőrendszerek elhelyezői mind-mind erről beszélnek. Lehet-e, szabad-e már erről többet mondani?
Kell is és szabad is, mert amennyire tárgyiasultságában vagy meseszerű igazságosztásában az ember már elsajátította a Máté-evangélium szavait, úgyanúgy bizony nem merném azt állítani, hogy mindannyian, keresztények, megfelelünk a Krisztus által szabott feladatoknak.
Adva van ugyanis néhány konkrét teendő, amit jobbról-balról, de valamiképpen megkerülünk. Szóval, cselekedettel és mulasztással. Milyen ismerős! Igen, az ember már a tétlenséggel is bűnös: ha nem ízesíti a világot, ha nem épít, ha nem világít. Ugyanis ha már ízesít, akkor észreveszik. Ha világít, valamilyen módon mindig irányt szab a vándornak, úgy a tengeren, mint a szárazföldön. Ha pedig épít, miért oda építene, ahol nem látni, vagy ami még fontosabb, neki nincs "rálátása" fizikailag, de szellemileg sem az őt körülvevő világra, és a világ sem veszi észre.
A világban, de szabadíthatóan a gonosztól. Ahogyan Jézus főpapi imájában kérte.
A feladat elvégzésével azonban még nem tettünk mindenben eleget a felszólításnak. A Keresztelővel kezdődően ugyanis elindult egy folyamat, amelybe, ha tényleg van kapcsolatunk az Istennel be kell állnunk. Ezt követeli meg a legelemibb tisztesség: rá kell mutatni az Istenre, mint a forrásra.
Orvosok még ma is elég gykran használnak ú.n. magisztrális, a gyógyszerész által a recept mintájára összeállított készítményeket. Ezeket készítményeket gyakran szerzőikről nevezik el. Örök belső humor forrása ez a mozzanat a rendelésen, amikor valaki mondjuk egy popsikenőcs neve révén kerül a halhatatlanok közé. Viszont a generációk változnak és a készítmény mindig annak használója szerint átneveződik. Lehet hivatkozni a praktikusságra, a tényleges gyakori használatra, de a tisztességesebbje mindig helyreigazítja a nevet: "Nem, nem az enyém az összeállítás érdeme, hanem XY-é."
Cseppben a tenger, de mi az, amit nem úgy kaptál? Mi az a feladatok közül, amit nem Isten kegyelme által tudsz gyakorolni? Ki állított arra a helyre, ahol ízesíteni, világítani, épülni tudsz?
Mutass Rá, hogy Őt illesse a dicsőség, akinek az jár, és benned békesség és öröm lesz, mert hű szolga voltál; só, fény, épület, vagyis Krisztus hű tanúja a történelemben.
- DI -