Európa új arca

    Portugáliának köszönhető, hogy Európa térképének van arca. Az orra Lisszabon fölött látható, a homloka Portónál, kecskeszakállas álla pedig Farótól nyugatra…
    Az új Európa valóban a széleken találja ki magát? – ez volt a mottója annak a figyelemre méltó konferenciának, melyet egy hete tartottak Budapesten.
    Az, hogy egy ilyen tudományos tanácskozás megragad bennünket, köszönhető az érdekes témáknak - régiónkból a meghívó szerint Győrffy Gábor és Rechnitzer János tartott előadást, a kerekasztal-beszélgetés résztvevője volt Markó Péter, a Nyugat-dunántúli Regio-nális Fejlesztési Tanács elnöke –, még akkor is, ha az idő rövidsége miatt esetleg túl sok kérdést hagy megválaszolatlanul és a kapcsolatokról az átlagember alig-alig tud valamit.
    A konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia IX. Osztályának Nemzetközi Gazdasági és Fejlődéstani Bizottsága, illetve a Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézete rendezte.
    Természetesen egy halom nyitott kérdés van, ám az előadások témáiból azt a következtetést vontam le, a szervezők hangsúlyosan akarták kifejezésre juttatni, hogy napjaink kívánatos iránya mégiscsak az integráció, méghozzá a szónak több értelmében. Nem kezdeti, de figyelmet érdemlő tapasztalat, hogy milyenek – Írország példáján – a határok, a régiók és az unió kapcsolatai, milyen a francia-belga együttműködés a Nord-Pas de Calais és Halnaut, vagy – közelebbi területről – milyen a regionális együttműködés a Cseh Köztársaság és Németország között. Érdekes előadás szerepelt az unió határain a regionális tervezéssel kapcsolatban, szóba kerültek lehetőségek, teret kapott a régiók közötti kap-csolatok jövője, beszélt a szakember a határ menti együttműködések sajátosságairól.
    Most tehát úgy gondolom, hogy a különböző nézetű, felfogású, érdekű rétegek, csoportok, egyszóval mégiscsak az állampolgárok széles körének összefogására van szükség, hogy Európának új arca legyen. Jó, van egy régi, tudjuk, az orra Lisszabon fölött…Ha nem akarunk rögtön délibábos felleg-várakat építeni, hanem a realitások talaján maradunk, de minden kínálkozó lehetőségbe belekapaszkodunk, akkor közünk lehet az új archoz. Való igaz, jó alapot adnak erre a fel- és elismert tények, amelyek mutatják – politikusok gyakran hivatkoznak erre –, hogy történelmünk legszebb hagyományai épp úgy fakadnak európaiságunk, Európában betölthető szerepünk felismeréséből, mint nemzeti identitásunkból.
    Sokféle irányban kell mo zogni ahhoz a széleken (is), hogy a kitalálással a földrésznek új arca legyen. Felnőtt arca, ha úgy tetszik.

J. J.