Olvasmány Mózes első könyvéből. (Ter 2,7-9. 3,1-7.)

Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.
A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.” Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak.

Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből. (Róm 5,12-19.)

Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek… Bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn, ha nincs törvény, nem számít bűnnek. Mindamellett a halál Ádámtól Mózesig úrrá lett azokon is, akik nem vétkeztek a törvényt megszegve, mint Ádám, aki az Eljövendőnek előképe. A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással. Mert ha egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra. A kegyelemmel tehát másképpen van, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis egynek bűnéért rótt ki büntetést, a kegyelem pedig sok vétekből megigazulásra vezet. Mert ha egynek bűnbeesése következtében egy miatt uralomra jutott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a kegyelem és megigazulás bőséges ajándékát kapják. Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást. Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.

Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Azt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította. „Ha Isten Fia vagy - mondta -, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet.” Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. „Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem.” Jézus elutasította: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.

Nagyböjtben húsvétra, megváltásunk ünnepére készülünk. A nagyböjt első vasárnapjának olvasmányai ennek a készületnek egyik fontos feladatára figyelmeztetnek: készüljünk fel a kísértések legyőzésére, mert a gonosz lélek, aki Jézust is megkísértette, mindnyájunkat megpróbál eltéríteni üdvösségünk útjáról.

1. A Teremtés könyvének felolvasott tanító története minden kísértés ősmintája. A kísértő megingatja az ember Istenbe vetett bizalmát, hogy jobban bízzon a saját elképzelésében, mint Isten tervében. Amit kínál, az mindig jónak, vonzónak tűnik, elterelve az ember figyelmét annak káros következményeitől. Azt a hamis öntudatot ébreszti bennünk, hogy mi tudjuk igazán, mi jó nekünk, mintha Isten nem szeretne minket jobban minket, mint mi saját magunkat tudjuk. Az eredmény pedig – ha engedünk a kísértésnek és elkövetjük a bűnt – a keserves csalódás.
Az első bűn következménye: elveszítettük az istengyermeki életet és emberi természetünk is megsérült: értelmünk elhomályosodott, azaz becsaphatóvá lettünk, akaratunk pedig rosszra-hajló lett, azaz önzővé, könnyen megkísérthetővé lettünk. Ennek következményeit naponta megtapasztalhatjuk: A legtöbb bajunknak forrása mindig a másik ember, vagy a magunk önzése, figyelmetlensége…

2. Jézus megkísértése bemutatja a gonoszlélek taktikáját, amellyel ma is sok embert megtéveszt. „Mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Jézus válasza: „Nemcsak kenyérrel él az ember!”
Hány olyan ember van, aki megragad a kenyérgondnál, akit a mindennapi megélhetés gondjai és jólét kívánsága elfordítja figyelmét az örökkévalóktól, a legfontosabbtól, életünk értelmétől. A nagyböjti idő arra is való, hogy tudatosítsuk, miért is élünk a földön, miért érdemes igazán küzdeni, áldozatot vállalni. Erre a felvetésre már nem egyszer hallottam a választ: hol vagyunk attól, hogy elégedettek lehessünk. Igen, ez a sátáni félrevezetés. Akkor, amikor az ENSZ kétszáz tagországa közül az életszínvonal szempontjából az első negyven között vagyunk, amikor a földön élő 6 milliárd ember közül 5 milliárd rosszabbul él, mint mi, akkor Istennel szemben való hálátlanság az elégedetlenség. Nagyböjti önmegtagadásaink legyenek Isten iránti hálánk jelei… Ebben a megvilágításban felismerhetjük, hogy mindazok, akik elégedetlenséget szítanak közöttünk, azok valójában a gonosz lélek ügynökei.

3. A gonosz lélek kísértéseire jellemző a hazug ígérgetés, annak érdekében, hogy rá bízzuk sorsunk irányítását. Amikor a világ minden országát megmutatva azt mondta Jézusnak. „Mindezt neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!”

A világ Istené és Isten ránk emberekre bízta a világot, az nem a gonosz léleké. Amit a kísértő ígér, azt valójában nem nekünk adja, hanem tőlünk veszi el, miközben uralkodni akar rajtunk. Úgy ígér a kísértő, hogy a jólétért látszólag semmi áldozatot nem kér tőlünk, csak fogadjuk el őt legfőbb urunknak. Roppant hiszékeny ember az, aki rábízza magát olyanra, aki áldozatvállalás nélkül akarja életünket jobbá, könnyebbé tenni. Ha valóban hiszünk Jézus Krisztusban, akkor nem feledhetjük el, amit ő mondott: „Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?” (Mk 8,36-37.) Jézus ezzel szemben azt kívánja, hogy „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.” (Lk 9,23.) Ostoba ember az, aki nem áldozatvállalásra, hanem szélhámos, megalapozatlan és teljesíthetetlen ígéretekre bízza magát.
Ha ezek alapján a mai közéletre tekintünk, akkor egyértelmű, hogy keresztény ember csak olyan emberekre szavazhat, aki keresztény módon gondolkodik és úgy ígér előbbre jutást, hogy komoly áldozatot kíván tőlünk. Aligha bízhatunk olyan politikusokban, akik mindenkinek több pénzt ígérnek és csak annyit kívánnak, hogy szavazzunk rájuk. A leggazdagabb országnak sincs annyi pénze, hogy minden jogosnak tűnő igényt kielégítsen. Ha valaki valóban istenhívő ember, az nem adhatja el szavazatát annak, akinek a pénzen kívül semmi sem számít, akinek nem fontos az erkölcsi nevelés, akinek nem fontos az Isten és a hazaszeretet.

A nagyböjt kezdetén a hamvazás emlékeztet bennünket az alapvető igazságra: Emlékezz ember, porból vagy és porrá leszel. Jézus felszólítása: Térjetek meg, higgyetek az evangéliumban, az örömhírben. Higgyünk abban, hogy Jézus a mi egyetlen Megváltónk és Üdvözítőnk, aki egyedül képes igazi jólétet, örök életet adni nekünk, megszabadítva bűneinktől. Húsvét ünnepére készülve, figyeljünk Isten üzenetére, mit kíván tőlünk a mindennapi életben, és kérjük kegyelmét, hogy minden kísértés ellenére tanításának megfelelően döntsünk és cselekedjünk, hogy kövessük őt életünk keresztjének készséges vállalásával.

Sopron, 2002. február 17.

Dr. Rédly Elemér
Városplébános