Szigetköz: tündérek kertje
Turi-Kovács Béla a tájegység jövőjéről is szólt
A
Szigetköz értékeinek megőrzése nemzetközi érdek is. A vízügyesek, természetvédők,
erdészek, valamint a helyi lakosság közös akaratával és cselekvésével elképzelhető
egy olyan természetvédelmi nemzeti park kialakítása, amely méltán sorolható
a magyarországi nemzeti parkok közé. A szándékot politikai, közigazgatási
és civil kezdeményezések cselekvési programja követi. Erről is kérdeztük
Turi-Kovács Béla környezetvédelmi minisztert.
– A szakemberek két nagy kitörési pontot emlegetnek a Szigetköz jövőjét
illetően. Egyik a turizmus, a másik a mezőgazdasági területek rehabilitációja.
– A kettő szorosan összefügg, igaz, más-más források felhasználásával,
más-más szempontok érvényesítésével. Arról van szó, hogy ez a táj hosszú
évszázadokon keresztül annak a mezőgazdasági gyakorlatnak felelt meg, amely
a legeltetési gazdálkodást részesítette előnyben. Volt időszak, amikor
intenzív gazdálkodással próbálkoztak igen gyenge földterületeken. Az agrár
környezetvédelem támogatásával azt szeretnénk, ha a területen újra az eredeti
művelési forma lenne, tájba illő, amely a turizmussal összhangban gyakorolható.
A turizmussal kapcsolatban feladatunk a tiszta és megfelelő környezet.
Az egész területen itt megoldott a hulladékszállítás, a szennyvízkezelés.
Az utóbbihoz csak annyit, más kérdés, hogy a rákötések aránya milyen. El
kell érni, hogy a strandokon a víz is tiszta legyen. Ehhez jön egy lehetőség
az agráriumon belül. Azt gondolom, a Szigetköznek jövője van.
– Van ehhez a jövőhöz pénz?
– Nagyon jelentős támogatási lehetőségek vannak az idei évtől. Az agrárkörnyezetvédelmi
gazdálkodást is preferáljuk, ezen belül külön a legelők, a kaszálók karbantartását,
ezeken a területeken a magyar állatfajták elterjesztését. Nagyon remélem,
ha a gazdák rájönnek, hogy ez nekik érdekük, nagy számban jelentkeznek.
– Elkészült a nemzeti parkokra vonatkozó fenntartható természetvédelmi
gazdálkodás kötelező penzuma.
– Meghatározzuk azokat az irány-vonalakat, amelyek mentén a nemzeti
parkok a fenntartható gazdálkodás érdekében működnek. Ezt a Hortobágyon,
elsősorban Aradi Csaba közreműködésével dolgoztuk ki. Ha ezt elindítjuk,
megvalósítjuk, akkor a magam rövid, másfél éves miniszterségének már volt
eredménye.
– A minisztérium visszavásárolta a hortobágyi ménest.
– A Hortobágyi Nemzeti Park nagyon úgy nézett ki, hogy ménes nélkül
marad, széthordják az állatokat. Olyan tájegység, a világörökség része
marad ménes nélkül, amely egészen egyszerűen nem képzelhető el ló nélkül.
Nagyon örülök, köszönöm a természetvédelemben dolgozó munkatársaimnak,
hogy megértették, a természetvédelmi költségvetés terhére nekünk áldozatot
kell hozni. Megvásároltuk 420 millió forintért a ménest, továbbá az összes
kiszolgáló egységet, a fedett lovardától a lovaspályáig. Azt kell mondanom,
hogy a nemzetnek csináltunk egy nagyon jó üzletet.
– Miniszter úr! Hamarosan újabb nemzeti parkot avat.
– Ezen a téren nyilvánvalóan adósságaink vannak. Belátható időn belül
a Szigetköz meg a Bereg is az lehet. Az Őrségi Nemzeti Parkot március 8-án
nyitjuk meg. Ha háromból egy sikerül, az is valami.
– Mit lehet tenni azért, hogy a környezetvédelmi szemléletmód változzon?
– A nyomtatott sajtó is rengeteg tehet. Néha a pozitív hír is legyen
hír. Belátom, hogy egy katasztrófa mindenkit sokkal jobban izgat, mint
az, amikor arról kell szólni, hogy valami megoldódott. De nem biztos, hogy
a katasztrófák azok, amelyek az emberek közérzetét jobbá teszik. Azt szeretném,
ha a jövőben ezen a téren is együtt tudnánk munkálkodni.
Kovács Margit
2002. március 06., szerda 13:30