CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. jĂşlius 16., kedd, Valter napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Öröm napja ez a Líceumot szeretőknek

     "Ha Isten akarja, élünk, ha engedi, dolgozunk. Az Úr tenyerén hordoz bennünket, elhalmoz minden jóval. Ezt  érzékelik tanítványaink, az ő szüleik, a város" - visszhangoznak két év – és sajnos még annál is nagyobb, mérhetetlen tér  és idő – távolságából  dr. Lampérth Gyula, néhai igazgató szavai.
- Legyen ez a kapunyitás éve…- cseng fülembe erre az iskolai évre szóló kívánsága, amelyet személyesen már elmondani nem tudott. A mára már igazgatói teendőkkel megbízott utódja, Tölli Balázs, akkor helyetteseként, az evangélikus templombeli tanévnyitó istentiszteleten felolvasta az üzenetet: legyen ez a kapunyitás éve… és lám, amint az új kapun belépek, érzem, többszörösen is teljesítette immár a Teremtő, iskoláját mindhalálig  szerető gyermekének kívánságát.


    Erős vár a mi Istenünk! Az ősi evangélikus köszöntéssel üdvözölte Tölli Balázs a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) megbízott igazgatója a tornaterem-átadás és avatás ünnepségén megjelenteket: Dr. Pálinkás József oktatási minisztert, Dr. Szájer József Sopron város országgyűlési képviselőjét, Uwe Stiemke a düsseldorfi Hermann Niermann Közalapítvány elnökét, Ittzés János a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökét, Weltler János felügyelőt, Jankovits Béla esperest, Ágota Gábor, Tengerdi Antal alpolgármestereket, Horváth József tervezőt, Kerekes Attilát a megvalósító Stettin Hungária Kft. igazgatóját, kollegáit a Líceum egykori és mai diákjait.

Dr. Szájer József Sopron országgyűlési képviselője

    Dr. Szájer József köszöntő beszédében megemlékezett dr. Lampérth Gyula igazgatóról, akinek nagy álma valósult meg ezen a napfényes márciusi napon. Annak is példája ez az avató-ünnepség, mondta az országgyűlési képviselő, hogy gondolatainkban, terveinkben, tetteinkben mindig, lépésenként előre kell haladnunk. Példa az evangélikus Líceum arra, hogy a közösen elgondolt és közös munkával elkezdett álmok megvalósítását a történelem semmilyen hatalma nem akadályozhatja meg. Ha sokan összefognak a jó ügy érdekében, akkor a lehetetlennek tűnő dolgok is megvalósíthatók. Külföldi alapítvány, egyház, önkormányzat, kormány, tervező, gyors kivitelező, dolgos munkások, diákok és tanárok egyesíteni tudták akaratukat. Többszörösen is jó kezekben van az iskola, amelyet a benne folyó munka a város legdinamikusabban fejlődő iskolájává tesz. Emelkedő város, emelkedő iskolája a Berzsenyi Líceum - mondta dr. Szájer József.

- Az iskola szellemi műhely, hely és szellem egysége. Egy város, település fémjele, szemrevaló látványossága, büszkesége lehet. Berzsenyi Dániel így szólít fel erre:
“Homlokodon híred csillagkoronája ragyogjon!" - köszöntötte az évszázados-megújult iskolát ünnepi beszédében Dr. Pálinkás József oktatási miniszter, aki továbbiakban így folytatta:


Dr. Pálinkás József oktatási miniszter

"Iskola nem létezhet a művelés forrásai nélkül. Az emberi szellem csodálatos. Vagyon még nem termett embert, az ember viszont számtalan vagyont képes létrehozni. A tudásét is. A háttér azonban szükséges. “Ment-e a könyvek által a világ elébb?" Vörösmarty még így kérdez. Mi pedig az információs forradalommal válaszoltunk. Megyünk-e előbbre? Leckéről, leckére igen. Ahogyan múltból a jövőbe. Az infrastruktúra azért fejlődik, hogy gazdagodjon a testi-szellemi oktatás lehetősége és formái; az eszközpark, a taneszközök száma, javuljon hozzáférhetősége.

10 év múlva minden család gyermeke már középfokú intézménybe fog járni. Nagy szám. És iskolának csak iskola lehet a biztosítéka. Az iskola szellemiségéért pedig nem az állam felelős, hanem a kort alakító tanár, a tanártól sokat váró szülő, a társadalomtól helyet követelő diák.

Az iskola az egyházak működésében továbblépett a tanításon, ismeretátadáson. Palléroz, irányít, vezet, int és példával jár elöl. Oktatói lelkészek, vallásos világiak, szent megszállottságú emberek, akik a legtöbbet adják diákjaiknak, hallgatóiknak: időt, aminek méltó sodra van. Magyarországon az egyházi iskolák perceit számláló huszadik század az utóbbi tíz évben mintha elkezdett volna odafigyelni arra, ami értékadó és teremtő: már nem nézték rossz szemmel a magas színvonalú, a tanár idejét nem kímélő oktatást, a komoly eredményekkel elöljáró, végzett diákokat. Ezeket az iskolákat, melyek 50 esztendő elteltével - kezdetben csupán önerőből - ismét elkezdtek létezni, immár újból ismemi, s választani lehetett. Már léteztek, de még nem voltak integrálva. A szétvert vallási, egyházi közösségekben nem volt kellő számú ember, az állami támogatás még nem biztosította a megfelelő pénzügyi hátteret.


Uwe Stiemke elnök és Pálinkás József miniszter átvágja a nemzeti színű szalagot

Az egyházak koruknál fogva nagyvonalúak. Az elnyomásból nem félelem nőtt, hanem a fogadalom erősödött. A polgári kormány 1998-tól számában, javaiban, megtámogatva már a rendszer részének tekintette az egyházi oktatás egységeit. S ezzel a tartozásból törlesztett, az időből csurgatott vissza valamit. Elismerte azt, amit mindenki tudott az egyházi oktatásról ott, ahol arra eddig nem jutott figyelem. Jogot, helyet, értelmet és időt adott az egyházak iskoláinak.

Sopron a hűség városa. Azé a hűségé, amely évszázadokon át megtartotta a szellemiséget az elnevezések mögött. Amely állandóságot adott: a múltból hozott hűség állandóságát a jövő kihívásainak. Azé a hűségé, amely egybefonta a nyelveket, nemzeti öntudattá tette az ismereteket. A Soproni Líceum az elmúlt évszázadok alatt két száműzetés, valamint az 1948-1991-ig tartó államosított időszak kivételével az Evangélikus Egyház tanintézménye volt. A Líceum “ott belül" mindig hű maradt önmagához, evangélikus vallási gyökereihez. Csak kívülről fáradt bele a névtelen évek fakóságába.

Az intézmény hagyományos neve a főiskolai jellegre utal, ebből vált ki 1858-ban az Evangélikus Tanítóképző, amelyet 1957-ben megszüntettek és az Evangélikus Teológiai Akadémia (Hittudományi Egyetem) 1892-ben, amely jelenleg Budapesten működik. A Líceum a város evangélikus közoktatási rendszerének része, ahol nappali és levelező tagozaton közel kilencszáz diák tanul. A diákság értékes hagyományokkal rendelkező, gazdag kínálatú képzésben vehet részt, olyanban, amely egyszerre mélyíti el tudásukat a klasszikus tudományokban és növeli jártasságukat a korszerű ismeretek területein, azok alkalmazásában. 1994-töl létezik - a négyosztályos német nemzetiségi képzést követve - a nyolcosztályos német nemzetiségi gimnázium, másodmagával az országban.

A rendszerváltásnak köszönhetően 1991. július 1-jén tért vissza a Líceum a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába, működhetett újra egyházi iskolaként. Az állami években az épület állapota erősen leromlott. A visszakapott épület, az államosítás időszakában mellőzött állagmegóvás miatt komoly felújításokat tett szükségessé.

Az alagsor, a homlokzat és a fűtésrendszer megújítását követte az új tornacsarnok kivitelezésének előkészítése 1999/2000-ben. A mára elkészült új épületben kész és használható állapotba került a földszinti tornacsarnok és a termeket kiszolgáló öltözőblokk. Ez immár az Önöké. Hogy testben és lélekben a megújulás, a fejlődés, és az egészség jegyében tölthessék iskolai napjaikat. A tornaterem egyúttal az épület és az intézmény egészségessé válásának is jelképe lehet. Annak a folyamatnak, amely megőrzi az egyházat az iskola, az iskolát az egyház számára és azt működésében gyarapítja.

A szellemi ember titka az, hogy megélje az életet. Hogy testté tegye a szellemit és a testet megszentelje. Egyféle tudás képes erre. A szeretet. Ezt a szeretetet tapasztalják a Berzsenyi Dániel Gimnázium diákjai. Ehhez a szeretethez van szükség a támogatásra.


Berzsenyi Dániel még így kérdez:
Remélhetünk-e vajon jobb világot?"
Válaszoljanak erre a soproni “berzsenyisek"! Ma, amikor átveszik a tornacsarnokot. És holnap, amikor már a jövőnek tanulnak."


Ünnepi istentiszteletet Ittzés János evangélikus püspök tartott

Az ünnepi beszédet követően Pálinkás József miniszter és Uwe Stiemke a nemzeti színű szalag átvágásával együtt avatták fel az új tornacsarnokot.
- Vándorút az életünk Istentől Istenig, amelyen a folyamatos harcok között ünnepi órákat is kapunk ajándékba, amelyek erőt adnak a továbbhaladáshoz - igehirdetésében a kérdést Ittzés János evangélikus püspök, aki az istentiszteleten Pál apostolt idézte.( 1 Kor. 9, 24-27. ). Küzdelem a keresztény élet, amelyben megállni a pusztulással egyenlő. Az új tornacsarnok eseményei - küzdelmek, versenyek - legyenek az életet kiábrázoló jelképek, amelyben nem egymás ellenségeként, hanem egymás ellen, egymás iránti felelősséggel küzdünk, olyan küzdelemben, amely mindig jót ígér, hogy a tornacsarnokban a pihenés és erőgyűjtés helyén a lélek temploma is épüljön.


Uwe Stiemke, a düsseldorfi Hermann Niermann Közalapítvány elnöke

    Uwe Stiemke, a düsseldorfi Hermann Niermann Közalapítvány elnöke, a Líceum legnagyobb támogatója szólt arról, hogy a közalapítvány fontosnak tartja az európai kisebbségek támogatását, amelyek között 1989 óta igen jelentős összeggel járult hozzá az igen tevékeny és magyarok mintegy 80 projektjének és jelenleg a huszonnyolc magyarországi diák tanulányainak finanszírozásához.
    Ünnepi műsorral, sportbemutatóval "vették birtokba" a berzsenyis diákok az új tornacsarnokot. A német nemzetiségi diákok a Dicke Luft darabból mutattak be részletet. Táncbemutató, torna és vívóbemutató következett.

    
A Himnusz a német himnusz és a magyarországi németek himnuszának eléneklése előtt Tölli Balázs megbízott líceumigazgató zárszavában így fogalmazott:
 "Nagy öröm volt nekünk, mindannyiunknak, akik evangélikus egyházi iskoláink ügyét, Líceumunk ügyét fontosnak tartjuk, együtt lennünk ma délután; körünkben üdvözölhettük mindazokat, akik a düsseldorfi Hermann Niermann Közalapítvány, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Sopron Megyei Jogú Város, az Ifjúsági és Sportminisztérium képviseletében segítettek minket céljaink megvalósításában.
    Szeretnék itt megemlékezni dr. Lampérth Gyuláról, aki a tíz éve újra evangélikus Líceum igazgatójaként nagyon sokat tett iskolánk fejlődéséért, ennek az új épületnek a megvalósulásáért; aki most nem lehet már itt közöttünk, de munkája, szolgálata,, mint itt e helyt is látszik, nem múlt el nyom nélkül.
    Munkatársak vagyunk mi itt együtt abban a szolgálatban, melyben gyermekeknek, ifjaknak adhatunk lehetőséget arra, hogy legyenek akár németek, akár magyarok itt Magyarországon, fiatal felnőttként kikerülve innen, biztos és szilárd értékrend alapján gondolkodjanak. Kegyelmednek titkai vannak Uram, Mindazok előtt, akiket Te választottál el magadnak.     Isten kegyelméből történhet mindez; s kegyelmi ajándék az is, hogy az egyházi iskola ügyét, a német nemzetiségi iskola ügyét egy gyülekezetben, Önökkel közösen szolgálhatjuk.
    Köszönjük ennek a közös szolgálatnak a lehetőségét: bízva abban, hogy mindez így együtt a következő esztendőkben is folytatódhat.".

Tóth Éva



2002. március 08., péntek 02:03


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület