Szabó Zoltán kiállítása a Hajnóczy-házban
Szombaton nyitotta meg Donáth László ev. lelkész Szabó Zoltán (1929-) életműkiállítását Sopronban, a Templom utcában. A Munkácsy- és Tornyai-díjas érdemes művész csaknem teljes pályáját bemutató kiállítás érdekes feladatra vállalkozott, amikor a Képzőművészeti Főiskolát 1958-ban befejező Szabó Zoltán művészetét követi nyomon az 1955-ben készült Női portrétól és 1958-as Fésülő c. képtől a legújabb, 2001-ben készült képekig.
Tanárai, közöttük Barcsay és Domanovszky is, "hiába" irányították a meglehetősen "önfejű" fiatalt, aki már korán Derkovits ösztöndíjas, s akibe a világháború borzalma és a kamaszkor nyomora már korán beleégett, eltávolíthatatlanul.
Így a kezdetben Munkácsy hatása alatt levő festő - aki Munkácsy képeit másolta is - már korán önálló utakra lépett, s lényegesen sem témaválasztásában, sem témamegközelítésében nem volt befolyásolható.
A 60-as években a Kilencekkel együtt állított ki, de már 1970-ben megrendezhette első, önálló, Ernst Múzem-beli tárlatát. Őstehetségként indult, de lényegében nem lépett túl soha a konstruktiv expresszionizmus keretein. A szegények, a gyengék, a szenvedők és megalázottak festője lett, aki a legkisebb méretű kompozícióiban is monumentálisan gondolkodott.
A 80-as években a szakrális témákban festett művei is a megalázott embert ábrázolják, itt is természetes határként értelmezhetők az ifjúkorban szerzett élmények.
Rendkívül tudatosan komponál, akár pasztellképről, akár tusrajzról, akár csak egy golyósironnal papírra vetett vázlatról van szó: már ezek is magukon viselik a később nagy méretben megszülethető mű sikjait, kontúros formáit, forma-felbontásait.
Magatartása következetes: most is az utcán megjelenő nyomorultakat, koldusokat ábrázolják képei ugyanazzal a technikával, amellyel a szocializmus évei alatt dolgozott. Az utóbbi évek műveit összegző, s a jövőt megalapozó alkotásokként szokás aposztrofálni.
A kiállítás június 20-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, 10-17 óráig.
- DI -
2002. március 17., vasárnap 20:49
|