Féltékeny a focistákra, de CD-t ad ki...
Interjú a "Viszkis"-sel!
Ambrus Attila, közismertebb nevén a "viszkis rabló"
exkluzív (ál)interjút adott a CyberPress Sopron
Álhírszerkesztőségének!
Kérésére a beszélgetést teljes terjedelmében, "vágás nélkül"
közöljük.
- Mi vitte rá erre a hihetetlen rablási sorozatra?
- Lehet, hogy furcsán hangzik, de a szakmai féltékenység.
- Szakmai féltékenység? Kivel szemben? Al Caponéval, a
Keresztapával, vagy...
- Dehogyis! A magyar labdarúgókkal szemben!
- Micsoda?
- Nézze, én éveken át próbáltam a jég hátán megélni, mint hokis.
Egyszer aztán véletlenül kitévedtem egy válogatott focimeccsre, aztán
amit ott átéltem, attól teljesen megváltozott a világképem.
- Nem tetszett a mérkőzés?
- Dehogynem, hiszen a nézőtéren mindenki békésen aludt, így
észrevétlenül tudtam pénzt zsebelni… A meglepetés az öltözőben ért,
amikor is (talán tévedésből) velem íratták alá a fizetési jegyzéket.
Hát azon nagyobb összeg szerepelt, mint az én teljes vagyonom az
orromra kötött exkluzív biztosítással együtt…
- Nem gondolta, hogy esetleg megérdemlik a játékosok azt a
pénzt?
- Nos, ha bekapott gólonként egy millát számolok, akkor igen. Ekkor
elhatároztam, hogy én is pénzhez jutok, bármi áron.
- S ehhez miért nem a labdarúgást választotta?
- Alkalmatlannak minősítettek, mert túl szimmetrikusak voltak a
lábaim.
- Értem. Ezután jött a rablássorozat: takarékpénztárak, posták…
Tényleg, miért éppen az OTP-re és a Postabankra esett a
választása?
- Mert utóbbi az ország 3200 kocsmahivatalában állt a
rendelkezésemre,
míg előbbi a kedvező kamatozású lakossági folyóboraival nyerte el
tetszésemet.
- Folyóbor? Nem is whisky?
- Nem! Ezt az egész viszkis históriát az életrajzi könyvemet
szponzoráló Jim Bim Bumm Whiskyszőkítő Kft. találta ki. Így
lett az Egri leánykából skót üzletember...
- Önből meg médiasztár. Sokan azért váltak "rajongójává", mert
hallatlan pofátlansággal vezette az orránál fogva a
rendőrséget.
- Őszintén szólva nem volt nehéz. Volt egy informátorom, Dr. Johnnie
Walker, aki szoros kapcsolatban állt az olajmaffiával. Így mindig
tudtam, hogy mikor áll díszőrséget a kerületi kapitányság a
hordóátfejtéseknél. Általában ilyenkor csaptam le az OTP- és
postafiókokra...
- Összesen közel 200 millió forintot zsákmányolt. Mire kellett
Önnek ennyi pénz?
- Először is szerettem volna a Ferencváros és az UTE
labdarúgócsapatának szurkolóit a mi csapatunkat reklámozó hokiütőkkel
felszerelni. Hatalmas reklám lett volna, ahogy esténként a
tömegverekedést mutatják a Híradóban...
- Na ne vicceljen, semmilyen önös érdek nem vezérelte a
pénzszerzésben?
- Nem! Én mindig jótékony célokra ajánlottam fel a pénzt, de azt
sokszor visszautasították.
- Mondana egy konkrét példát?
- Természetesen. Legutóbb például a Hupikék Törpikék "Best Of
Lakodalmas" című válogatás-albumát támogattam volna, amin ismert
közéleti személyiségekkel együtt énekeltek volna olyan slágereket,
mint például a "Nem loptam én életemben…" (Vellai Györgyivel
és
a Globex RagTime Band-del), vagy a "Száz forintnak hol van a
fele?"
(Princz Gáborral és a VIP listások együttesével). Nem hiszi el,
de
az album-terv meghiúsult...
- Milyen tervei vannak most, börtönbe vonulásakor?
- A könyvem után hanglemezt szeretnék megjelentetni, aminek címadó
dalát nemrég vettem fel a Gyorskocsi utcai stúdióban. A refrénjét
idézném: "Várhatsz rám kedvesem, Gyorskocsiból érkezem, elmesélem,
hogyan szöktem el...". Szerintem sláger lesz belőle! Mindenesetre
bízom kiadómban, a Smasszer Records-ban!
- Végezetül mit üzen szimpatizánsainak és ellenségeinek?
- Azt, hogy köszönöm hozzájárulásukat hét éve dédelgetett vágyam
megvalósításához.
- Mégpedig?
- Ma este végre nézettségben túlszárnyaltam Friderikusz
Sándort!!!
.-= ViP =-.
1999. október 29., péntek 00:00
|