Kossuth bicentenáriumi megemlékezés

    A Kossuth bicentenáriumra emlékezve március 21-én dr. Kertész Zoltán a Kossuth-domborműnél tartott megemlékezésen a forradalmár államférfi emigrációban történt halálának 108. évfordulójára is emlékezett.
    A rendezvényen részt vett dr. Gimesi Szabolcs Sopron Megyei Jogú Város polgármestere, jelen volt Sz. Egyed Emma soproni művész, a Kossuth Lajost ábrázoló dombormű alkotója.

    A rendezvényt követően a város képviseletében Káspár Herminát, az adományozót – akinek a város a dombormű létrejöttét köszönheti – otthonában köszöntötte dr. Gimesi Szabolcs polgármester.
    Ünnepi beszédében dr. Kertész Zoltán rámutatott arra, hogy különösen fontosak Kossuthnak a sajtószabadságról vallott elvei: “vegyenek el mindent tőlünk, csak a szabad sajtót adják meg, s nemzetem szabadsága, a nemzetem boldogsága felől kétségbe nem esem.” Már negyvennyolc előtt is – mint újságíró – maradandót alkotott: ő teremtette meg a “vezércikk” műfaját.

    Soproni vonatkozású tényeket és levéltári adatokat is említettdr. Kertész Zoltán.

“Vettük a T. Pénzügyminisztériumnak a haza oltárára leteendő adakozások f. évi május 19-én kelt rendelkezését. Azonnal elsődleges felszólítást bocsátottunk ki és választmányokat küldtünk ki, melyek tisztüket már bevégezték.”

    Levéltári dokumentumokban a gyűjtők, az adományozók és adományok fel vannak sorolva, Pest után a legtöbbet Sopron adott ezüstből, aranyból, nemezből. 1848 szeptemberében a megyei nemzetőrség toborzásakor így ír a város: “ 2900 önkéntest azonnal be is jelentettünk, felfegyverzés és készentartás iránt szintén kellőleg gondoskodván. Örömmel nézünk elébe azon időpontnak, melyben alkalom nyiland előttünk annak bizonyítására, hogy hazánk iránti rendületlen szeretetben és áldozatra kész hazafiúi buzgóságban mások által is e megye magát felülmúlni nem engedi!”

Sopron polgárai 1873-ban is levélben köszöntötték az emigrációban élő Kossuthot.

Megemlékező beszédében az SDSZ politikusa idézett Kossuth Lajos Finck Jánosnak, Sopron polgármesterének a születésnapi üdvözletért 1883-ban írt válaszleveléből.

“Különösen Tisztelt Polgármester Úr!

Nagy megtiszteltetésnek, örömtelen aggkorom becses vigasztalásának veszem, hogy szabad királyi Sopron városát is azon törvényhatóságok közé lehet szerencsém sorolhatni, melyek 80. életévem betöltésének alkalmából szíves megemlékezésre méltatott.

… Sopron városának magyar hazafias érzülete, elterelő körülmények dacára Sopron városa a magyar hazának mindig hű, édes gyermeke maradt. Velem nem először történik most, hogy Sopron városából szíves megemlékezésben részesülök. Elevenen emlékezetemben maradt ama becses üdvözlő iratnak azon nyilatkozata, hogy bár a levél aláírói még nem mindnyájan beszélnek is folyóan magyarul, de mindnyájan magyarul éreznek.

… Megvallom, nagyon jótékonyan hat lelkemre, hogy nemcsak saját fajom nevezetes többségének jóemlékezetéből nem esett ki igénytelen, szerény nevem, hanem nagyrészt németek által lakottak között is akadt, mely engem – s amint egy ily kitűnő műveltségű, díszes s úgy ősrégi múltjánál , mint eleven életerőtől, pezsgő jelenénél fogva nevezetes város részéről, mint aminő Sopron városa, mondhatatlanul nagyra becsülök – szeretetének biztosítására méltatott.

Alázatos szolgája

Kossuth Lajos

Kelt Turinban 1883. júl. 13.”

- Szokás ma elfeledkezni bizonyos dolgokról, tényekről - jelentette ki dr. Kertész Zoltán.
A szónok idézte Göncz Árpád volt köztársasági elnököt, a Kossuth év fővédnökét, aki az alábbiakat mondta: “ … Képesek vagyunk-e mai mindennapjainkban 1848-49 erkölcsi igényeinek eleget tenni? …Nem tagadjuk-e meg a társadalmi egyenlőség, a törvény előtti egyenlőség, gondolat- és szólásszabadság törvényeit? Híven szolgáljuk-e 1848 szabadságot szülő eszményeit? - amelyhez azt is hozzátette, hogy a mai hatalom, lehet, hogy szándékosan feledkezett el a 80. születésnapján, a tíz évig, két cikluson át köztársági elnökként tevékenykedő Göncz Árpádról.

- Lelkiismeretvizsgálatunkhoz szolgáljon mércéül Kossuth Lajos gondolkodásmódja, politikai bátorsága, megalkuvást alig ismerő következetessége. Az az erkölcsi erő és hűség, amivel a változó idő sodrában, élete végéig, idehaza is, külföldön is képviselte a nemzetet és a szabad gondolat ügyét, és figyelmeztette honfitársait, ha ezzel szembekerültek. Azzal a negyvennyolccal, amelyet egyként vallott magáénak holtáig Kossuth és Széchenyi, Kossuth és Batthány, Kossuth és Görgei. Mert eltérő vérmérsékletük, múltjuk nem szembeállította őket, hanem holtukig egymás mellé. Vitatársként, harcostársként, erkölcsileg- politikailag: magyarokként.” - jelentette ki dr. Kertész Zoltán., amelyet követően

"Szólnom kell arról a nyilván sokakban felmerülő kérdésről, hogy miért vállaltam szerepet az ünneplésben én, a Kossuth-tal annyiszor vitázó, a romantikus lobogással szemben mindig a józan ész érvét hangoztató, első ízben éppen Kossuth-tól méltatlanul árulónak kikiáltott Görgey Arthúr leszármazottja? Ősöm is tudta, vitáik ellenére, hogy Kossuth maga a szabadságharc, nélküle nincs 1848. Összetűzéseik közepette is az alapkérdésekben egyetértek…. Azt szeretnénk ha a mának is szólna az üzenet: a parlamentáris demokrácia arra való, hogy meghalhgassuk egymást, és hogy bár vitatkozva, de az ország alapkérdéseiben egyet lehet érteni.”

té