Mt 21.1-11 Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák-hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján. A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá. A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Ki ez?” - kérdezgették. - „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” - felelte a nép.

Az "A" év virágvasárnapján a körmenet evangéliuma szól Jézus jeruzsálemi bevonulásáról. Ugyanakkor lehet vitatkozni a későbbiek ismeretében, hogy ki is a főszereplője ennek a jelenetnek? Máté szándéka szerint nyilvánvalóan Jézus, aki itt is, mint mindenütt, a próféciák és ószövetségi ismeretek beteljesítője. Ezeket a részeket az " Ez azért történt" magyarázó bevezetéssel látja el.
A másik lehetőség, amikor a magunk, az ember viselkedéstörténetének írásos dokumentumaként is vizsgáljuk a szöveget, és a nép magatartása lesz, a fogadtatás az alapvető szempont. Ezek az emberek megjelennek, éljeneznek, egymás tudomására hozzák, miért is állnak sorfalat a szent város bejáratánál. Aztán egy hét sem telik bele, nyomtalanul eltűnnek - és ez még a jobbik eset -, de lehet, hogy egészen mást kiáltoznak vagy csak állnak és nézik, hogyan feszítik keresztre azt, aki előtt pálmaágat lengettek nem is olyan régen.
A legfontosabb feladata az egyéni evangélium-olvasónak, hogy magát elhelyezze a történésekben, hogy felmérje a helyzetét, állást foglaljon, mindent Jézushoz viszonyítva. Végső soron érte is történt minden, de ugyanakkor miatta is. A nagyböjti felkészülés utolsó fázisában, amikor már csak karnyújtásnyira vannak a legszentebb napok, létfontosságú, hogy megtudjuk, szigorúan egyénként felszerelt, "belső kameráinkkal" rögzítve a képeket, hogy mi hol állunk? Őszinte tényfeltárás szükséges, mert másképpen hiába az egész ünnep, nem tudunk vele mit kezdeni.
Az egész életet kell abban a pillanatban átlátni, kockáról kockára rögzíteni, melyek közül egyesek korbáccsal hajtják Jézust, mások esetleg enyhíteni szeretnék szenvedését, de nem mernek nyilvánosan mutatkozni, a szerető tanítvány képében a kereszt alatt találjuk őket. Lehet jobb is az általános benyomás, de lehet sokkal rosszabb is. A mértéktartók reménybeli állapota a jobb lator, a reményteleneké a bal, melynél rosszabb aligha képzelhető el. A remény Krisztusa nélkül nincs reményünk sem a változtatásra.
Nem lenne szerencsés, ha a néptől nagyon elkülönítenénk magunkat, mert könnyen előfordulhat velünk is az ismert novella történése (Karinthy: Barrabás), hogy más jön ki a torkunkon, mint amit - eredetileg - mondani akarunk.
- DI -