Tavaszköszöntő
-Grabner József tárlata
Soproni évszakok. Találóbb címlap-tervet,
aligha készíthetett volna bárki is a műhöz, Mende-Mühl Gusztáv –
a nap-ellipszis pályája által körbejárt középpontban soproni tornyok, tetők
– címlap-rajzánál. És találóbb irodalmi művet aligha társíthatott volna
bárki is Grabner József március 19-én Széchenyi István Városi Könyvtárban
nyílt kiállításának ajánlásához.
1939-ben, a Röttig-Romwalter Nyomdában, (mellesleg
Grabner születése előtti esztendőben) a Soproni Városszépítő Egyesület
kiadásában – kilenc műmelléklettel és kilenc képpel – jelent meg Becht
Rezső Soproni évszakok című leírása. A megsárgult példány címlapján
Sopron egyszerű nemességgel, amint azt már említettem, a nap által (is)
körbejárt "világ közepe".
Igen, a Soproni évszakok-at lapozva (Becht
szerint), és Grabner József akvarelljei szerint is mindenképpen így van
ez: hosszú évek óta ennek a szeretet által motivált és alakított – világ-közepe
– hitnek bizonyossága érezhető abban a harsogni nem szándékozó, újítani,
kiemelkedően szokatlan hangot váltani nem vágyó – de bölcs szemlélődéssel
az értő számára titkokat megmutató – akvarell-festészetben, amelyet Grabner
József művel. Steiner Antal, Mende Gusztáv, Mühl Aladár soproni
akvarellisták nagy generációja és a hagyományokat méltó módon folytató
utód alkotásaival bizonyítja Grabner József Csatkai Endre állítását:
Az a szeretet, amellyel minden soproni övezi városát, rányomja bélyegét
a képzőművészetre is.
Van már annyira gazdag és ismert Grabner József akvarell-munkássága,
hogy a megnyitót tartó Horváth Csaba könyvtárigazgatónak elég volt az előző
kiállítások kapcsán született méltatások idézeteit sorba rendezni, és van
annyira kiforrott művészi látásmódja, technikája és (ön)tudatosan kialakítottan
stabil alkotói egyénisége, hogy az előző méltatások helytállóak és érvényesek.
A szépet meglátni- megláttatni, harmóniát teremteni,
harmóniába rendezni - ezt érzi feladatának Grabner József.
Az öröké változó napszakok, évszakok, évek változó
színei, harmóniái - változó emberek, mi magunk. A mozgásban felfedezett
örökkétartó megmutatható, de megfoghatatlan: Sopron a város és a természet.
Csende Zsuzsa, Hanzséros Ágnes, Józsa Éva, Keglovich István
versmondásában, Kovács Krisztina gitárjátékában és Grabner József
festményeiben összecsendül egy pillanatra az egymáshoz tartozó: a szép.
"Senkisem mondhatja, hogy ismeri azt a tájat,
amelyet csak napfényben, vagy csak szürke esőben látott. Más a táj nyáron
és más télen, más a tavaszi reménységben és más az ősz hervadásában. Az
évszakok váltakozása évről-évre megújuló kört von ember, táj és város köré.
A kör kerületének minden pontjáról más a körön belüli kép, és csak ezeknek
a részletképeknek összesége ád teljes képet"- akár Grabner képeiről
is írhatná – az idő évtizedeket összemosó távlatából – Becht Rezső.
Ameddig meg fények, árnyak és színek lesznek, Becht
szavaival szólva Grabner József munkássága mindenképpen azokéval mondható
rokonnak, akik "egy életen át keresik a kicsiben a nagyot, a végesben a
végtelent, s egy öreg város képében és életében az egész világ képét és
életét".
Grabner József kiállítása megtekinthető március 31-ig
a soproni Széchenyi István Városi Könyvtárban (Sopron, Pócsi utca 25.),
szerda kivételével naponta 10-18 óra között, szombaton 10-12-ig.
té
2002. március 24., vasárnap 23:13
|