Egyik vezető számítógépes magazinunk készített riportot legújabb számában egy ugyancsak számontartott cég európai alelnökével.
Szó szerint kell idéznem, mert másképpen senki sem hinné el. Többek között ezt is válaszolta: "Ki gondolta volna pár évvel ezelőtt, hogy Magyarországon több millió ember havi több ezer, sőt tízezer forintot tud és lesz hajlandó kifizetni mobiltelefonra, ráadásul többnyire kényelmi okokból? Ma mégis mindenki úgy véli, hogy mobiltelefon nélkül nem lehet meg az ember. Ezt kell elérni az Internet vonatkozásában is. Amint átmegy a köztudatba, hogy az internet nélkülözhetetlen, elérkeztünk az információs társadalomba."
Eddig az idézet, és bennem forognak a kerekek. Ha el is ismerem a nyilatkozónak a valóságra vonatkozó igazát, mégsem kérek belőle szívesen.

Én ugyanis ezt a jelenséget a manipulált éretlen közvélemény és -társadalom című kategóriába sorolom, és mint módszert azonos szintre helyezem a legsilányabb cikk reklámkampányával. Sőt, a társadalom infantilizálódásának jelképévé teszem, oda, közvetlenül a Barbi-babák rózsaszínje mellé.
Eszembe jut a közismert mondás, miszerint városunk nélkülözhetetlen emberei a Szent Mihály Temetőben találhatók. S magam is nagyon jól tudom a választ, hogy mennyire nem nélkülözhetetlen sok minden világunkból, amit annak tartanak.
Ez nem jelenti azt, hogy nem fakadhat az újból jó, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a bunkofónia, mint státusz-szimbólum családok kasszáit fosztja ki akaratos a csevegő csemeték képében, nem arra használják, amire - korlátok között - valóban hasznos lenne, és az emberi bunkóságok kimeríthetetlen lehetőségeit rejtik. Vagy mit gondoljunk arról, aki a személyes, tehát legértékesebb kapcsolata legközepén nyúl a morgó-sivító-zenélő jószág után, hogy átadja a helyét a "Na-mi-van?-Mondd-gyorsan!" szlogenjének?
Nem, köszönöm, minden érdekeltség ellenére én nem kérek ebből a megígért Internetből, hanem csak abból, ami megőrzi az időt a család számára, ami a tudás valódi forrásává válik, ami egyszerűbbé és olcsóbbá teszi a valós tartalmú, írásos kapcsolatot. Nagyon szeretném, ha ezekkel a korlátokkal lépne be a nép körébe a webes kapcsolat. Nincs ínyemre, hogy ismét mások kifosztójának, az ifjúság megrontójának "papja" legyek, mely még jobban megosztja a keltett valós gazdasági haszon-haszontalanság alapján az embereket. Nekem vannak bizonyos erkölcsi aggályaim.
Igen, tudom, hogy ez álom csupán, de álmodni mindaddig szabad, amíg valamilyen hirdetés - álőszintén vagy nyersen - de ki nem zökkent a gondolatból, mint manapság az a "gonosz mütyür" a kezünk ügyében.
- DI -