|
Elfagyott-e minden?
Gyümölcsök
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Az elmúlt bő két hét "tele" - már látszik - sokat ártott az azt megelőző kellemes hőmérsékletű napok során tavaszra "pezsdült" gyümölcsfáknak. Sokan aggódnak, lesz-e nyár elején finom cseresznye, lesz-e miből befőzni a finom sárgabarack lekvárt!
A felsőoktatásban tanuló diákok tanulmányi féléveit is tekinthetjük afféle "vegetációs időszaknak", azaz: mindennapi tevékenységüknek lesz-e gyümölcse a vizsgák idején - vagy csak az eredménytelenségen busongnak...
Nekünk, felnőtteknek is vannak ilyen jól felismerhető időszakaink - lehetnek sokkal rövidebbek, de jóval hosszabbak is egy-egy félévnél, évnél - de a végén mi is mérleget készítünk: mennyi gyümölcsöt hoztunk?
Elhatározásaink, fogadalmaink egy-egy születésnapkor, újévkor, karácsonykor, házasságkötéskor, gyermek születésekor, munkahelyváltáskor, költözéskor stb. szoktak születni - azután haladunk a megvalósítás útján... vagy nem igazán... és egyszer szembesülünk saját magunkkal. Ott a "kitöltendő". A mérleg rovataiba sorban be kell rónunk az igazat. Nem "puskázhatunk", mint esetleg a diák vizsgán; nincs mód csalásra. Az ítél meg minket, aki a legjobban ismer: saját magunk. A leghidegebb szívű bíró, aki minden szabálytalanságot, minden mulasztást garantáltan észrevesz, és lelkifurdalással, komoly gyötrődéssel, netán depresszióba süllyedéssel "honorál".
Leszokik a dohányzásról. Lefogy ennyi és ennyi kilót. Leszokik az alkoholról. Napi rendszerességgel fut vagy más módon tesz testi egészségéért a magas vérnyomás ellen, az elhízás ellen. Megtanul egy idegen nyelvet. Kibírja, hogy nem emeli fel a hangját, nem veszekszik szeretteivel, munkatársaival. Kibírja, hogy nem kötözködik minden apróságért, nem rontja maga körül a családi, munkahelyi légkört. Naponta minimum fél órát (vagy ki mennyit tud "célként kitűzni") tölt teljes figyelemmel gyermekével. Ön is állított már maga elé ilyen vagy hasonló célokat, ugye, kedves Olvasóm?
A rendszeres templomjáró katolikusok például az előző gyónástól eltelő időszak alatti tetteikről "adnak számot" az újabb gyónásnál. A nem-katolikusok is tartanak napi, heti stb. lelkiismeret-vizsgálatot, természetesen. És nem kell ehhez hivő embernek lenni, hogy egy-egy nap, hét, hónap stb. végén az ember egy kicsit "felülvizsgálja" legeslegközelebbi munkatársát: saját magát.
Ahogyan a gazda megszemléli tavaszon a rügyeket, virágokat, majd a felbukkanó picinyke termést - úgy lenne fontos saját magunkkal is jó gazda módjára foglalkoznunk: mind testi mivoltunkat, mind jellembeli állapotunkat, fejlődésünket gondosan nyomon követni. Akkor nem tornászódna feljebb és feljebb a vérnyomás, nem kerülnénk abba a helyzetbe, hogy gyógyíthatatlan beteggé váltunk esetleg elhanyagolt rák miatt, s megvakulunk nem karbantartott cukorbetegség következtében, vagy csontritkulás kínjait vesszük magunkra stb.
"Azért is!" "Azért se!" - ugye, szinte hallják mindannyian kisgyermekek akaratoskodását most, ahogyan e két mondatocskát olvassák?
Pedig az azértis, azértse makrancoskodás tud nagyon hasznos is lenni! Jó munkaeszköz mindkettő: jellemépítéshez! Azértis megtanulom a napi húsz idegen szót! Azértis lenyomom naponta a valamennyi fekvőtámaszt, lefutom a valahány métert, kivasalom a frissen száradt ruhát stb. ! Azértis kibírom, hogy nem szólok vissza annak, aki kötözködési szándékkal tesz rám megjegyzést! Azértse gyújtok rá erre a szál cigarettára!. Azértse emelem a számhoz azt a poharat!
A gazdának, kertje gondozásakor nem kell ilyen erőszakos módszerekhez nyúlnia, a fák szinte "mondják", jelzik, mi is a következő teendő, és ő, mivel jót akar nekik (és persze, magának, családjának), megteszi akkor is, ha fáradt, ha vendégségbe várták, ha náthás, ha valami miatt nagyon szomorú vagy nagyon elfoglalt. Magunkat, saját magunkat vagyunk képesek a legkönnyebben elhanyagolni - akár testi, akár lelki értelemben. A magyarországi orvostársadalom, azt hiszem, kivétel nélkül egyetért abban, hogy a magyar polgár nem jó gazdája saját testének. Hogy jellemének ki mennyire jó gazdája, azt már csak a saját bíró, a lelkiismeret mérlegelheti...
A jó földbe ültetett, megfelelően gondozott gyümölcsfák, termőre fordulván, évről évre hozzák gyümölcs-ajándékaikat számunkra. Közbeszól azonban az időjárás.
Önnél, kedves Olvasóm, milyen a jelenlegi lelki időjárás? Nem vette túl felhősre? Nem hagyta túl viharossá válni? Nem engedte ki kezéből a gyeplőt, s most frontok jönnek-mennek?
Jó lenne a finom cseresznye - az időjárástól függ... Elkelne a zamatos sárgabarack lekvár - az időjáráson múlik... Akaratunk gyümölcsei nem széljárás-, nem hőmérséklet-függők. Ugye, nem fagyott el minden?
- gyöngyös -
2002. március 31., vasárnap 15:08
|
