|
"Nem akajom???!"
Holnap kampánycsend - de ma még...
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
A péntek amúgy is mozgalmasabb nemcsak minden városban - de minden településen. Beszerezni a hétvégéhez ennivalót, a kerti munkához dolgokat, a túrához holmikat, vendégséghez finomságot, hazalátogató gyerekeknek, unokáknak - ami kedvükre való. Ez a péntek, az április ötödiki - egészen más. Ez jelentős péntek, nem sokkal a Nagypéntek után, itt Magyarországon. Két nappal előzi meg az országgyűlési választások első fordulóját; a folyó kampány utolsó napja. Szombathelyen e szép napos, kissé hűvös széllel változatosított délelőttön minden sokkal mozgalmasabb, mint máskor. Terek, terecskék, sarkok... mindenütt sokkal több ember, itt-ott színpad, kábelek, hangosítók, másutt leállított napernyő, asztal-szék, egyebütt pavilon, és... hangok. A hangok a legárulkodóbbak mindig. Már előre hírt adnak valamiről, amit csak közelebb érvén láthatunk meg s értelmezhetünk pontosan.
Az emberi beszéd kifejlődése épp e felismerésnek köszönhető. Vadállat közeledtével ordítani lehetett - pontosan megjelölve az állat fajtáját, a veszélyesség fokát - a társ-embernek, hogy vigyázzon, veszély! Erdőben a szajkó minden "táplálék-állatnak" jó szolgálatot tesz, hiszen rettentő zajt csap sajátos cserregésével, "riasztó szavaival", HA feltételezhetően ártó szándékkal közeledőt észlel, legyen az ragadozó állat, vagy ... vad-szemmel ragadozónak minősíthető: ember. Vajon a "közeledő" képviselők a táplálék, avagy a ragadozó szerepét fogják betölteni kis honunk nagylétszámú parlamentjében?!
Nem kevesen így "becsmérlik" a vállalkozókat is: ragadozók; hiénák. Aztán persze a 'bűnöző', 'csaló' vagy 'maffiózó' kifejezés is el-elhangzik egy-egy jólöltözött, BMW-vel, Mercedes-szel közlekedő, keménynézésű (vagy magát lezsernek mutató) negyvenes-ötvenes-hatvanas éveiben járó, minden kétséget kizáróan jómódú vállalkozóval kapcsolatban. A "nép fiai" eregetik e megjegyzéseket, egymás közt, mérgesen, gyűlölködőn - egy sör, egy fröccs és/vagy egy "jó" erős bagó mellett, üldögélvén vagy lófrálván jobbra-balra, meglehetősen tétlenül - miközben a becsmérelt meglehet, aznap vetődött csak ágyba, s reggel kihajtotta onnan a kényszerű időbeosztás már jóval hét előtt, hogy azóta is csak menjen, menjen a dolga után, alig-megállva.
E vállalkozók, remélem - ahogyan minden párt is óhajtaná - vasárnap ugyanúgy elmennek majd az urnákhoz, mint az őket alappal - alap nélkül leszólók, kritizálók, bírálók /akiket szintén mindenki vár és elvár(na)/. Kevesen? Hányan lesznek? Százalékban vajon a szavazati joggal rendelkező lakosság mekkora része fog majd élni úri jogával? Úr=aki parancsol. Négyévente egyszer mindenki parancsol: közel négyszáz embert "zavar", utasít, "lök" be a parlamentbe, két kis ikszecskével két unalmas papíron.
Ma, pénteken a dolga után siető vállalkozó kígyózó útvonalon, embereket kerülgetve, lépteinek helyet keresve tudott csak előre hatolni az itt-ott összeverődött kisebb-nagyobb tömegben, ahol voltak lufik, zászlók, gyerekek, öregek, hajléktalanok, jól- és rosszul öltözöttek, beszédesek, bekiabálók és hallgatagok... s mindannyian figyeltek valakit, szónokot, konferansziét - hallgatták, miközben természetesen megvolt a maguk véleménye mindarról, amit hallottak... a vállalkozók pedig csak siettek dolguk után. Bankba, reprezentációs ajándékért, megbeszélt találkozóra, áruért, ruhát vásárolni... konkrét helyre, ahol üzleti ajánlatot tettek nekik, vagy ők másoknak, megtekinteni adandó-veendő telket, ingatlant, járművet, gépet, berendezést... hogy több legyen a pénz zsebükben - és az ország zsebében. Igaz, vannak, akik nem ily serények, csak egyhelyben álldigálnak, mégis vállalkozónak jegyeztetik be magukat, s fiktív számlák kitöltögetésével tarolnak - ameddig... Éppen a napokban szembesítették tetteivel egyiküket - Heves megyében. Ő is szavazhatott volna... vagy talán még szabadlábon lesz vasárnap? Elmegy?
Egy ismerősöm nagy mellel jelentette ki: ahogyan a lakosság "hetven" (???) százaléka, úgy ő sem vesz majd részt a szavazáson, s teszi ezt már tizenhárom éve egyfolytában. Hm. Nagy mell, sok luft odabent. Talán följebb is, a nyakon lévő kvázi gömbben... Persze, nem voltam ily szemtelen, nem mondtam a szemébe... csak gondoltam. MIÉRT NEM MEGY EL, AKI NEM MEGY EL? Fáradt? Beteg? Tart a nagy tömegben fertőződés lehetőségétől? (Jó, ez csak vicc volt.) Nem tudja akármilyen dolgát arra az öt percre, amíg bent van (no és az odaút visszaút kb. negyedórájára, jó, előtte öltözés, még egy negyedóra...) félretenni??? Négyévente egyszer? (Mivel általában két forduló van, kétszer; ősszel az önkormányzati választások, hát megint kétszer, azaz négyévente négyszer, az átlagban évi egy...) Ez aztán öntudat! Nem-gyilkolni: az igen. Nem-lopni: az igen. Nem-inni: jó. De nem-szavazni?! Hol ebben a dicsőség????? Hol ebben a becsülnivaló - hogy még el is mondják, széles szájjal, bele a világba, jó hangosan: hogy ők NEM. Mint az óvodások: "Nem akajom!!" Megáll az ész! Felnőtt emberek! De amikor egy fröccsöt kell legurítani, egy büdös bagóra kell rágyújtani, akkor nincs "nem akajom! Elballagnak a boltba-presszóba-kocsmába azért a méregért! Odabattyognak a pénztároshölgyhöz azért a "kedvenc" füstölnivalóért! Bezzeg a szavazóhelyiségbe - oda nem. Nagyapám szavát hallom, ő biztosan ezt mondaná: "Fene a bocskorukat!" Hát... valahogy úgy. Hogy valaki ennyire "rühelljen" felnőtt ember lenni!!! Nem csodálnám, ha lefekvés előtt még betennék az ujjukat és szopnák egy kicsit, hogy könnyebben elaludjanak! Bezzeg asszonnyal kiabálni, gyereket verni, más nő után futni, főnököt, vállalkozót szidni - az megy. Könnyedén! "Felnőttek..."
- gyöngyös -
2002. április 05., péntek 18:05
|
